Szerelemben Vakságban

Tartozás

Adam

Valahogyan megint csak nálam kötöttünk ki a randink végén. De jelenleg semmi és senki sem tehetne boldogabbá mint a lány akit karjaimban tartok. 

A hét ultolsó napja vagyis péntek lévén a terápiás gyűlésen nem kell részt vennem újra hétfőig. A tegnapi filmezés után April rögtön hazament mert elő kellett készítenie pár papírt holnapra, ami tulajdonképpen valahogy úgy zajlott, hogy amikor a lány kilépett az ajtón őt váltotta Patric, aki még akkor is vigyorgott viszonnt a tervét még mindig nem tudjuk mert nem árulta el. Anna pedig kiakadt tőle. Érzi, hogy van valami amit nem tud, ezért nagyon remélem, hogy a fiú ezúttal gyorsan cselekszik majd mielőtt a lánynak elege lenne. 

A gyűlés után Aprillel beültünk ebédelni egy közeli helyre miközben szinte megállás nélkül beszélgettünk mindenféléről. Majd sétálni mentünk a parkba amikor is leszakadt az ég így kötöttünk ki megint nálam. 

Bőrig ázva léptünk be az üres lakásba. Miután pedig mind a ketten átöltöztünk száraz ruhákba a vizeseket beraktuk a szárítóba, hogy minél hamarabb megszáradjanak, majd egy pokróc alatt a kanapén összebújva folytattuk a beszélgetést ott ahol abbahagytunk eközben pedig háttérzajként szólt a tévé. Minden olyan tökéletesnek tűnik jelen pillanatban. 

-Mesélj magadról - suttogom a fülébe miközben a jobb karját símogatom. Olyan puha bőre van, hogy az hihetetlen, érzem ahogy szavaim után kissé libabőrös lesz a keze. 

-Mit szeretnél tudni? - hajtja hátra a fejét a vállamra. 

-Úgy mesélj magadról, ahogyan kinézel - simítok végig a karján - a bőröd tónusáról, a szemeidről, az arcodról, a hajadról - simítok végig ezúttal a puha tincseken - Meséld el milyen vagy valójában. Meséld el úgy mintha egy levélen keresztül kellene leírást adnod magadról - kérem tőle szintén suttogva. 

Egy darabig nem szólal meg, viszont fogalmam sincs, hogy most gondolkodik vagy nem szeretné körülírni magát esetleg kínosnak tartja mindezt. Már éppen megszólaltam volna, hogy ha nem szeretné nem kell ezt tennie amikor elkezdett beszélni. 

-Nem vagy túlságosan magas de alacsony sem, ha tippelnem kéne akkor azt mondanám, hogy olyan 160 cm körül lehetek, körülbelül egy fejjel vagyok alacsonyabb nálad. A lábaim túl hosszúak és vékonyak, csak mit a testem többi része. Ezt mindig is utáltam magamban, egész életemben túl vékony voltam, de nem az a vonzóan vékony, inkább az a csontváz vékony. Hmm, a bőröm színét leginkább a porcelán fehérhez tudnám hasonlítani. A világos bőrömhöz képest eléggé sötét hajam van, leginkább azt csokoládébarnához tudnám leírni. Mint már kitaláltad zöld szemeim vannak egy kicsi barnás beütéssel, hmm... kicsi pisze orrom van és pici füleim a szám pedig... nos nem tudok róla túl sokat mondani rózsaszínes és... hát száj alakja van... fogalmam sincs sosem figyeltem meg igazán a szám alakját - válaszolta elgondolkodva én pedig elképzeltem magam előtt a lányt akit jelenleg a karjaimban tartok. 

Mostmár szinte teljes volt róla a kép a fejemben és ez mosolyra késztetett mert egy gyönyörű lányt tartottam a karjaim között és ennek hangot is adtam.

-Eléggé szerencsés fickó vagyok, hogy egy ilyen szép lány van most itt mellettem - mondom ki a szavakat a füle mellett majd az ujjaiba kulcsolom a sajátjaimat a másikkal pedig végigsimítok az arcán. 

-Fogadjunk, hogy most elpirultál - jelentem ki amikor megérintem kissé felforrósodott arcát mire elneveti magát majd felém fordítja a fejét én pedig szint érzem az arcomon ahogyan kifújja és beszívja a levegőt az orrán.

-Kezdesz gyanús lenni, honnan tudod mindig, hogy éppen mi a helyzet? Talán belelátsz a fejembe? - kérdezi viccesen.

-Ebben a pillanatban mindennél jobban szeretném tudni mi jár a fejedben - válaszolok miközben egy kicsit közelebb hajolok hozzá így már szinte egymás kilélekzett levegőjét szívjuk be. A szívem ebben a pillanatban jobban meglódul és eszembe jut, hogy tegnap este mekkora önuralomra volt szükségem ahoz, hogy ne húzzam magamhoz és csókoljam meg Anna előtt.