Szerelemben Vakságban

Nagyi elszabadul

Adam 

Norah Armstrong nem rejtette véka alá a nemtetszését velem kapcsolatban, a tegnapi hazafuvarozás közben folyamatosan szívta a véremet és kifejezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy kevesebb mint 24 órával ezelőtt mennyire megbántottam a barátnőjét. Miután hazaértem Annát és Patricot is beavattam a történtekbe és a meghozott döntéseimbe. Anna meghatódottam a nyakamba vetette maga és a könnyeivel küszködve elmondta mennyire örül nekem és, hogy tökéletesen megérdemlem végre a boldog életet, Patric pedig csak megveregette a vállamat ezzel jelezve, hogy örül a döntésemnek és annak, hogy nem hagyom, hogy a félelmeim felülkerekedjenek rajtam. 

Jelen pillanatban pedig éppen April szülei felé tartunk és úgy tűnik Norah még mindig nem békélt meg teljesen azzal a ténnyel, hogy mindenféle magyarázat nélkül magára hagytam a legjobb barátnőjét egy nappal ezelőtt, de nem hibáztatom azért mert Aprit védi és azt is érzem rajta, hogy kezd megbocsátani, legalábbis már nem minden ötödik másodpercben vágja a fejemhez a történteket csak minden huszadikban, azt hiszem ez már fejlődés. 

April testbeszédéből már reggel levettem, hogy ideges és ugyan a lány alapjáraton nem beszél olyan sokat most feltűnően csendes mivel én a hátsó ülésen ülök egyedül pont a lány mögött így kitapogatom az előttem lévő ülésnek a fejtámláját majd az ablak mellett elnyúlva megérintem a lány vállát és a kezemet lassan végigcsúsztatom az ő karján majd megállok a kézfején és ujjaimat összekulcsolom az övéivel. Gyengéden megszorítom az ujjait és ezzel próbálom azt sugallani, hogy minden rendben lesz akármi nyomja is a szívét, válaszul csak ő is megszorítja az én kezemet és szinte érzem ahogy egy kicsit ellazul.

- Ne hidd azt, hogy nem látom ám - szólal meg Norah, gondolom a kezemre utalva és ezzel megtörve a csendet - De tudod mit? Legyen - folytatja mire teljesen összezavarodom. 

- Szóval beavatsz minket is mi jár a fejedben vagy út további részében is csak itt ülsz majd mint egy fadarab és kifelé bámulsz majd az ablakon? - intézni a szavakat Aprilhez, ezek szerint nem csak én vettem észre mennyire el van gondolkodva, és ezek szerint Norah nem arra tett megjegyzést, hogy a lány kezét tartom. Kíváncsi vagyok vajon, hogy nézhet ki ilyenkor, vajon milyenek az arcvonásai? Megjelennek-e elmélyült ráncok a homlokán amikor ennyire elgondolkodik valamin vagy az arca inkább kifejezéstelen? Annyi kérdés van bennem amire tudni szeretném a választ Aprillel kapcsolatban de türelmesnek kell lennem. 

Hallom, hogy a lány tiltakozni akar miszerint nincsen semmi baja de ekkor Norah újra megszólal.

-Ugyan édes ne is próbáld tagadni, már legalább egy órája kocsikázunk és ezalatt szebbnél szebb kifejezésekkel illettem a barátodat, ha valójában nem lenne semmi a harmadik beszólás után leállítottál volna, a végén már csak azért csináltam, hogy bármilyen reakciót kicsikarjak belőled. Szóval mi jár a fejedben? Tudom, hogy a találkozó miatt vagy ideges csak arra nem tudok rájönni, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy a szüleid bírják majd Adamot és soha nem szóltak bele abba kivel jársz vagy kivel nem addig még boldog vagy. Ne agyald túl a dolgokat oké? - hangzik el Norah véleménye. 

Őszintén arra már gondoltam, hogy talán a találkozó miatt ideges ennyire mivel, hogy nem vagyok egy átlagos srác a világtalanságom miatt de itt tulajdonképpen én le is ragadtam és nem gondoltam tovább. 

- Nem amiatt aggódom, hogy a szüleim nem kedvelik majd Adamot, anyu odáig van attól, hogy végre találkozhat vele - sóhajt April - Inkább amiatt aggódom, hogy tegnap mielőtt még elaludtam volna anyu hívott, hogy a nagyi úgy döntött ma délután meglátogatja őket, én szeretem a nagyit meg minden csak soha nem értünk egyet semmiben és bármit teszek abba beleköt valamilyen módon, tudom én, hogy csak jót akar de néha túl sok.