LikeU

4. Fejezet-Junwo Szemszöge

A furgon leparkolt egy kicsi kávézó előtt a városban. Sokat jártam oda régebben. Szerettem, mert sosem voltak ott túl sokan. Megesett, hogy teljesen egyedül voltam ott, és egyáltalán nem bántam. Nyáron hűvös volt, télen pedig meleg. Mindig beültem a sarokban lévő asztalhoz, ott születtek a legjobb dalaim.Egy idős néni működtette. Barátságos volt, és ami még fontosabb, tudta, mikor kell békén hagyni az embert. Néha odajött beszélgetni, de különleges érzéke volt ahhoz, hogy észrevegye, ha a vendég magányt keresve jött be a kávézóba.
Szóval Melody szöges ellentéte volt. Mind kiszálltunk, és bebattyogtunk.
-Hová ülünk? – kérdezte Melody.
-A legbelső sarokba. Mindig ott ülök. – feleltem, és még mielőtt válaszra nyitotta volna a száját megelőztem. – Nem kérek hozzászólást.
-Annyit akartam mondani, hogy rendben. – háborodott fel.
-Nem érdekel. – feleltem természetesen, és ledobtam magamat a legbelső asztalhoz, a fal mellé. Velem szemben ült Melody, hála Shiwo-nak, mellette Kyung és Sunhwa, mellettem pedig Shiwo és Seongah. Most egy fiatal lány battyogott ki, széles mosollyal az arcán kiállt, hogy felvegye a rendelést.
-Én egy vaníliás cappuchino-t kérek, és egy csokis muffint. – szólt Sunhwa mosolyogva.
-Én is egy vaníliás cappuchino-t – felelt Melody. – És egy zserbót.
-Egy epres fánkot, egy meggyes muffint, és két ishlert. – mosolygott Kyung barátságosan. -Ja, és narancslevet. - Senki nem szólt, csak rábámultunk. A srác kb. 170 centi volt, ránézésre 60 kiló se. Lehetetlen, hogy azt mind megegye.
-Cukorkómád lesz, öcsi. – szóltam.
-Áh, köszönöm, hogy aggódsz értem, Hyung, de nem lesz bajom. – Nem aggódom. És alig ismerlek. Csak azért engedem meg, hogy hyung-ozzon, mert most muszáj. Soha nem hívtam senkit Hyungnak, csak Shiwot. És engem sem hyungozhatott senki. Még Oppának sem neveztek soha, mert nem engedtem. Ezért irritál annyira, hogy Melody ezzel jön. Azt reméltem, hogyha egyszer valaki Oppa-nak hív majd, az egy különleges személy lesz. Aki szeret, és akit viszont szeretek. Erre el kell viselnem, ahogy egy idegesítő, túlkoros kamaszlány így hív. Jobb, ha hozzászokom, hiszen a rajongók között is lesz majd, aki oppának nevez. De talán tőlük szívesebben hallgatom majd. – Ugye nem baj, ha Hyung-nak hívlak. – Na, ezzel valóban megleptél, Kyung.
-Dehogy, köszönöm, hogy megkérdezted. Illedelmes vagy. Így nem probléma. – mondandóm alatt végig Melody élénkzöld szemeibe bámultam, aki alig bírta megállni a nevetést.
-Én egy hosszú kávét kérek. – mosolygott Seongah is.
-Én egy Americano-t és szerintem Junwonak egy Cappuchino-t. – kacsintott a lányra Shiwo, aki ettől majdnem a sárga földig pirult.
-Igen, Hyung, köszönöm. Bocs, kérdezhetek valamit? – szóltam a pincérlányhoz, aki bódultan rám erőszakolta tekintetét, akármennyire is vonzotta az én Hyungom sármos arca.
-P...Persze. – dadogta vékony hangon.
-A néni, aki.. aki eddig itt volt. Mi lett vele? – kérdeztem.
-Oh, Kim néni? Odabent van. Azért vett fel, hogy besegítsek neki. Elég öreg már szegény, de a kávéja még mindig isteni.
-Annyi szent. Kösz. – visszafordultam és egy óvatos pillantást vetettem Melodyra. Hogy miért? Mert ő ült velem szemben, és nem tehettem mást. A lány még egyszer megnézte Shiwot, majd a rendeléssel visszament a konyhára.
-Azt mondom, csináljunk egy képet. – szólt Sunhwa, majd előhúzta mobilját, és kifordult az asztaltól, hogy mind benne legyünk a képben. Lőtt pár fotót, és elégedetten visszafordult felénk.
-Amint debütálunk, ezt kiteszem. – nevetett.
-Már alig várom! – tapsikolt Melody is, mint egy fóka. De nem az a fóka, amelyiket megállunk megnézni, mert aranyos. Nem. Ez az a retardált féle, amelyiket eldugják, hogy az állatkertbe látogatók ne is lássák, mert nem menne többet senki oda. Pár másodpercig bámultam, aztán csak sóhajtottam egyet. – Ünneprontó vagy, Oppa.
-Te pedig...
-Khm.. – vágott közbe Shiwo, és szúrósan rámnézett.
-Elnézést, hogy megszakítom az ünneplésedet, Fóka-lány.
-Fóka-lány? – vonta fel a szemöldökét Kyung.
-Nem láttad, hogy tapsikolt az előbb? – A srác megrázta a fejét, én pedig színészi tehetségeimet kihasználva előadtam Melody fókáját. Mindenki nevetett, csak ő nem. Ez pedig jelentősen megnövelte a boldogságszintemet. – Bocs, Cica.-kacsintottam rá, majd hátradőltem a széken.
-Semmi gond, Oppa. – erőltetett gúnyos mosolyt az arcára. Nem győzött meg. Most én nyertem, de biztos, hogy megpróbál majd visszavágni. Én pedig várni fogom.
-Ti befestitek a hajatokat? – szólalt meg Sunhwa.
-O, én már régóta szeretném. – vágott rá egyből Melody, és még mielőtt akármit szólhattam volna, Shiwo felelt rá.
-Milyenre?
-Öhm, nem tudom. – vonta meg a vállát, és szélesen mosolygott. – Talán... Szőkére. De majd később színesre is akarom. És te, Shiwo oppa?
-Nekem piros lesz. – mosolygott kacéran. – Élénk piros.
-Bevállalós vagy. – felelt rá Seongah. – Én csak valami halványzöldet szeretnék, azt is a végére. De egyenlőre nem tervezem...
-Én bordóra. – mosolygott Sunhwa. – Mindig is szerettem volna, és most itt az alkalom.
-Nekem talán világosabb barna lesz, de nem tudom. – vonogatta serényen vállát Kyung, majd a konyha felé pillantott, hátha attól hamarabb elkészül a rendelés. Elmosolyodtam.
-És Te, Junwo oppa? – De Melody irritáló hangja egyből elvette a kedvem az ön felett vigyorgástól.
-Nem, Junwo nem fogja befesteni. – rázta a fejét Shiwo, majd az órájára pillantott.
-Miből gondolod, Hyung? – vontam fel a szemöldökömet, és halkat kacagtam.
-Nem vagy annyira bevállalós. Ismerlek.
-Fogadunk?
-Fogadjunk! – férfiasat kacagott.
-Legyél platina szőke! – kiáltott fel Melody. Imádom a jó ötleteit.
-Ne.. Ne.. – rázta a fejét Sunhwa szemöldökét ráncolva. – Kezdetnek valami egyszerűt. Legyen sötétkék melírozott. Ami annyira nem látszik a fekete hajában, de azért észrevehető.
-Sunhwa, örülök, hogy a Noona-mnak nevezhetlek. – mondtam.
–Köszönöm, Junwo.
-Huh, ezt tényleg becsüld meg. Nem hiszem, hogy hallasz tőle hasonlót a közeljövőben, de még a távoliban sem. – Shiwo egy meredek pillantást vetett rám.
-Jó. Rendben. Nem melírozott lesz. Szabályosan sötétkék.
-Micsoda rossz fiú! – nevetett, majd megütögette a vállamat.-Nem kispályás a srác. – Az ajtóban megjelent a pincérlány, tálcáján a rendelésünk. Arca szabályosan ragyogott, látszott, hogy megigazította a haját. Igyekezett mosolyogni, és leplezni azt a két nagy vörös foltot, ami akkor keletkezett arcán, mikor ismét megpillantotta Shiwot. Nem, kislány. Ne is álmodozz arról, hogy többet kapsz Ran Shiwo-tól egy kacsintásnál, vagy pár szónál. Elég válogatós, ha lányokról van szó. Illetve, ha hosszútávon van szó lányokról. Shiwo megköszörülte a torkát, és kihúzta magát.
-Köszönjük. – mosolygott. Igen, rendkívül értett ahhoz, hogyan használja sármját, és igyekezett kihasználni minden alkalmat, hogy ezt bebizonyítsa. – Fizetek is. Az egészet egybe, légy szíves.
-Nem, Shiwo. – rázta a fejét Melody. – Az enyémet ne fizesd ki, kérlek.
-Dehogynem, húgi. Hisz' én veszítettem.
-Mi. Hyung, mi veszítettünk. – mosolygott Kyung. – Az enyémet sem fizetheted ki.
-Srácok, ne már. Ne kéressétek magatokat.
-Nem, Hyung, az enyémet sem. – ráztam én is a fejemet, és a tárcámat kezdtem keresni. Arckifejezéséből ítélve Shiwo legalább annyira meglepődött azon, hogy egyetértek Melodyval, mint én, vagy mint maga Melody. A LikeU-s ötlete óta nem igazán támogattam semmit, ami az ő száját hagyta el. És az is a veszekedésünk előtt volt. – Ez nem azt jelenti, hogy bírlak. – fordultam Melody felé.
-Egy percig sem feltételeztem, orros Voldemort.
-Örülök, Fóka-Lány. – előhúztam a zsebemből a pénztárcámat.
-Engem sem hívhatsz meg, Oppa. – Rázta a fejét Sunhwa, majd ő is kikapta rikító pink tárcáját táskájából.
-Engem igen. – nevetett Seongah. – De csak mert nem akarom előbányászni a pénztárcámat a táskám mélyéről, és csak akkor, ha később visszahívhatlak.
-Rendben. – bólogatott kacagva Shiwo. A pincérlány kissé csalódottan közölte az összegeket. Nem csoda, hisz a jelenlévő hölgyek és Melody közül mindenki Oppának szólíthatta Shiwot, csak Ő nem. Valamint éppen most hívta meg kávéra Seongah-t, és beszélték meg, hogy megismétlik. Én is hasonlóan csalódott lennék.
  Utána még egy óráig beszélgettünk együtt, míg a furgon visszavitt minket a céghez, ahonnan mindenki hazament, hogy összepakolja maradék holmiját. Eléggé elfáradtam ma, pedig egyáltalán nem csináltam semmi kimerítőt, ha csak az nem számít, hogy 4 óránál többet töltöttem együtt Melody Wattsonnal. Nem is vágyom másra, minthogy végre otthon legyek, és aludjak.
Holnap költözünk. Igyekszem pozitívan hozzáállni. Az 5 társamból 3 szimpatikus, egy pedig a fogadott testvérem már jó régóta. A maradék pedig... Majd elválik. Shiwo úgy sem hagyja, hogy egész nap veszekedjek vele.
  Nem igaz?