LikeU

10. Fejezet - Junwo szemszöge

   Melody és én benyitottunk. Már minden arc ismerős volt a bentiek közül, szóval egy mosolyt erőltettem az enyémre.
-Helló! – köszöntünk szinte egyszerre, mire a többiek is szélesre húzták szájukat.
-Sziasztok! – most mindössze négyen voltak bent, három férfi, és egy nő. – Örülök, hogy megjöttetek. – Kezdte ugyan az a férfi, aki a megbeszélésen is szólt. –Egy gyors bemutatkozás, ha benne vagytok, és utána kezdhetjük is a munkát. Már nagyon kíváncsiak vagyunk a szövegetekre! –Melody mosolygott, mint a tejbe tök, én pedig csak bólintottam egyet. A helységben négy fekete asztal volt U alakban rakva, voltak rajtuk tollak, számítógépek, papírok, és egy elektromos zongora, valamint néhány fejhallgató és a falon egy nagy TV. Az ajtóval szemben volt még egy ajtó, mellette pedig egy ablak, amin keresztül láthattuk a szomszéd szobát. Abban a teremben rögzítik a zenéket. – Gyertek, foglaljatok helyet! – Mindketten leültünk a maradék két székre, egymás mellé.
-A többiek? – kérdezte Mel.
-Ők egy másik bandának a zenéin dolgoznak most. Nemsokára Comeback-jük lesz, és még 2 egész dal hiányzik az albumukról. Szóval besegítenek annak a csapatnak. De térjünk a lényegre. – Felállt, és óvatosan meghajolt.
-Mo Sungi vagyok, de hívjatok Sungnak. Én ennek a csapatnak a Leadere vagyok – nevetett.–Nincs olyan együttes a cégnél, aminek ne írtam volna dalt, sőt, elég kevés olyan van, aminek az írásában egyáltalán nem vettem részt. Rólam ennyit. – A mellette lévő srác is felállt.
-Mike vagyok. Anyukám koreai, apám pedig angol volt. Négy éve dolgozom a cégnél, Sung mellett gyakornokoskodtam, szóval a mestertől tanultam. Nagyon örülök, hogy most veletek dolgozhatok. – Visszaült a helyére.
-Ye Dongjun vagyok. Egy éve dolgozom a cégnél, eddig dolgoztam már az SM Entertainment-nél, a LEGO-nál, és kisebb cégeknél, de egyik sem tetszett annyira. Itt viszont hamar beilleszkedtem a csapatba is, és mindenki elég jó fej. –mondta, hangjában érezhető volt egyfajta fölényesség, de nem zavart. Gépiesen elmosolyodott, mint a többiek, aztán visszaült.
-Én pedig Kwak Eunbi vagyok, a csapat maknae-je. Vagyis, hála Melodynak most már nem. Két éve dolgozom itt, főleg lánybandáknak írtam eddig, de nem is igazán szöveget. Az alapszerkesztésben mérföldekkel jobb vagyok. Hivatalosan ennél a cégnél dolgozom, de néha besegítek másoknak is. Azt persze jóval drágábban csinálom, mint egy napi bérem itt. – kacsintott mosolyogva, és füle mögé tűrte fekete haját, amit élénkzöld melír csíkok díszítettek, és visszaült helyére. Melody kérdően rám pillantott, hogy melyikünk kezdje a bemutatkozást.
-Csak tessék. – mondtam, mire óvatosan felállt.
-Hát.. Én Melody Wattson vagyok. Negyedik éve vagyok gyakornok itt, mióta apa Seoulban kapott állást. Miután befejeztem a gimit a szüleim visszamentek Amerikába.. De én maradtam... Dalszövegeket tizennégy éves korom óta írok, de eddig nem igazán mutattam meg senkinek. Kicsit izgulok. – Zavartan elmosolyodott, szemeit lesütötte, és lassan hintázni kezdett.-Igen... Hát... Mit is mondhatnék még? Azt hiszem ennyi.
-A csinos Melodyt hallottuk, hölgyeim és uraim! – Mosolygott Mike, és kacsintott egyet. Melre kaptam a tekintetem, aki kissé elpirult, de felszabadultabb lett a pozitív visszhangtól – Te jössz, Junwo! – nézett rám széles mosollyal Mike. Eh, micsoda bájgúnár.
-Kam Junwo vagyok, 14 éves korom óta, azaz 8 éve vagyok itt gyakornok. 10 éve írok dalszövegeket. Nem tudom, mit kéne még mondanom magamról.
-Bunkó vagy. – nevetett Melody, mire a többiek is kacagtak egyet.
-Oh, nem mindenkivel. Te különleges személy vagy az életemben.
-Köszönöm, Junwo Oppa. Én is utállak.
-Mind a hatan ennyire szeretitek egymást? – kérdezte Mike, mire Melody gyorsan felelt.
-Nem, mindenki nagyon jóban van mindenkivel. Csak Junwo és én taszítjuk egymást.
-Melody már az első perctől bunkó volt.
-Junwo pedig nem értékelte a bocsánatkérésemet.
-Jó lenne, ha jóban lennétek. – szólalt meg ismét Mike. – A menedzsereitek nagyon promotálják a bandát, és a cég többi sikeres bandájának köszönhetően már most sok az érdeklődés irántatok. Nem kéne ezen elbukni.
-Valóban. – dörmögtem. Igen, erre már Shiwo is rájött, Mike semmi újat nem mondott.
-Igazad van. – szólt Melody is megbánóan.
-Beszélhetnénk a szövegről? – kérdeztem.
-Igen, ez egy bölcs ötlet. – szólt Sungi.
-Remek, mert nekem van néhány ötletem. – szóltam. – Például... A dalszöveg, amit Melodyval írtunk, - Mike-ra pillantottam, aki erre átvonszolta tekintetét Melodyról rám. Minden bizonnyal nem vagyok olyan látvány, mint Mel, de azért megtisztelhetne azzal, hogy rám figyel, ha már beszélek.-Két különböző hangulatot vegyít. Mivel a dallamról, amit eldúdoltam Melnek pozitív, nekem pedig negatív gondolataim lettek. Így az alap, amit nagyon gyorsan összedobtunk hozzá, csakhogy érzékeltessük, mire gondolunk vidám lett. Míg a szöveg arról szól, hogy beletörődünk valamibe. Ami viszonylag pozitív dolog, de inkább negatív élmény. – Melody serényen bólogatott, miközben beszéltem. – A szövegből egy refrén és egy elő-kórus van kész, de még ez is változtatható.
-Tetszik az ötlet. – mondta Sung. – Nem igazán találkoztam olyan zenével, ami két hangulatot fog meg. Veszélyes dolog, mert vagy sikeres lesz, vagy egyáltalán nem. Ha az lesz, akkor célszerű lenne hasonló úton elindulni. Ez lenne a LikeU koncepciója. Természetesen megújíthatnánk, mert ha ugyan olyan, már-már futószalagon gyártott zenéket adunk ki, az egy idő után unalmas. De minden együttesnek kell, hogy legyen saját koncepciója. – Hangján és beszédstílusán teljesen hallani lehetett, hogy ért a témához, és hogy nem először dolgozik ilyen terepen. Jól éreztem magam, hogy tényleg profikkal dolgozhatok.
-Azt hiszem, az első számtól függ minden. – folytatta Dongjun, majd térdére támaszkodott. – Szerencsére Park Nim úgy döntött, hogy utólag választunk zenét, ami az album fő eleme lesz, szóval ha nem sikerül annyira jó, hogy taroljon, akkor csak egy egyszerű szám lesz. Ha viszont tarol, akkor stílusmeghatározó lehet a LikeU számára. – magabiztosan beszélt, tudta, mekkora súlya van mondanivalójának.
-Hallhatjuk? – szólalt fel Eunbi is kis hatásszünet után, mire bólintottam, és előbb a kezdetleges alapot játszottam le, majd Melodyhoz fordultam.
-Elénekled a refrént? – szemei kissé kikerekedtek.
-Mi? De hát... nem is gyakoroltam.. Életemben nem énekeltem még, csak amikor senki nem hallotta.
-Semmi gond. Hajrá. – Zavartan felállt, és vett egy mély levegőt, majd énekelni kezdett.

Rendben van...
Engedj el nyugodtan, menj csak el.
Engedem, hogy a napsugár
kitöröljön téged belőlem,
Majd mikor az utolsó emléket is elfeledtem,
Az illatoddal táncolok majd a szélben.
Baby, rendben...

Hangja hallhatóan bizonytalan volt, mégis mindegyik hangot eltalálta. Nem igazán foglalkozott azzal, hogy érzelmeket közöljön, inkább arra törekedett, hogy szépen csengjen ajkáról a dal. De szinte éreztem, amit ő. Bár nekem negatív élményeim származtak a dallamból, mégis láttam magam előtt azt a képet, ami Mel fejében jelent meg, mikor először meghallotta ezt a dallamot. Most jöttem csak rá, hogy nem hallottam még sem énekelni, sem rappelni. Erős hangja volt, vékony, de nem irritálóan. Inkább nőiesen. Mégis, minden egyes hangjában, amit elénekelt volt egy kis mélység is. Kíváncsivá tett. Vajon mire képes, mikor biztos a dolgában? Ha gyakorlott dalt ad elő, és nem izgul? Vajon mire képes, ha önmaga..?
-Nagyon szép volt! – mosolygott Mike, kizökkentve engem a gondolataimból. Melody kissé elpirult, és visszaült mellém, miközben egy „Köszönöm!"-öt súgott Mike felé.
-Igen! Valóban! – szólt Sung is. – A dalra áttérve. Mennyi idő alatt írtátok?
-Olyan négy óra volt az alappal együtt. – mondtam.
-Ahhoz képest viszont nagyon-nagyon jó. És az alap is. Persze így egyiket sem lehet hagyni, a finomítás rájuk fér, de látom, hogy mit lehetne kihozni belőlük. Szóval, van egy ötletem. Ti ketten befejezitek ezt egyedül, és ha esetleg szükségetek lenne segítségre, akkor csak szóljatok. Mi írunk nektek, azaz a LikeU-nak egy dalt, Melody ír egyet a lányoknak, Junwo a fiúknak, és végül egyet közösen. Amikor mindegyik kész, akkor Sunbae választ egyet, amelyikkel a LikeU debütál, és egyet, amivel még promotáljátok az albumot. Rendben? – mindannyian bólogattunk. – Így felosztjuk a munkát, és hatékonyabban dolgozunk. Természetesen a segítség kérés és adás nem bűn. Kollégák vagyunk, nem versenytársak, illetve ha valakinek nem tetszik valami, azt kulturáltan lehet közölni, mert a bölcsiből is kinőttünk.
-Hallod, Melody? – szólaltam meg, majd elmosolyodva rápillantottam. Arca perzselt volt a dühtől, ráharapott alsó ajkára, csakhogy magában tartsa a beszólását. Sóhajtott egyet, majd felelt.
-Persze, Junwo Oppa.
-Remek. Ebben megegyeztünk. Akkor a mai találkozót ezennel berekeszteném. Holnap ugyan ekkor ugyanitt?
-Nekünk fél egytől ötig táncpróbánk van. – Szólt Mel.
-Oh, valóban. Akkor hattól hétig. Hagyok időt, hogy fújjatok egyet.
-Köszönjük! – vigyorodott el hálásan.
-Nincs mit, más úgysem fog. Van aki szereti túlhajtani az embereket, ne lepődjetek meg. De ezt biztos észrevettétek, amikor gyakornokok voltatok. – serényen bólogattunk.
-Nos, hölgyek urak, köszönöm ezt a tartalmas találkozót. Nem túl szigorúan, de holnapra próbáljatok meg összedobni valamit, csak vázlat szerűen, hogy legyen miről beszélnünk. A többiek ne maradjanak sokáig, legkésőbb fél tízkor adjátok le a kulcsokat kérlek, de addig a tiétek a terem. –Sung elmosolyodott, majd felállt, és kissé meghajolt. – Én most rohanok egy értekezletre. – átnyújtott nekünk egy-egy névjegykártyát. – Parancsoljatok, az elérhetőségeim, nyugodtan zaklassatok bármikor. Akkor a viszont látásra, jó munkát mindenkinek! –felkapta oldaltáskáját, egy óvatos pillantást vetett órájára, és kirohant az ajtón.

Megjegyzések:

Comeback: Koreában comebacknek hívunk minden olyan alkalmat, amikor valamelyik már debütált előadó új dallal/lemezzel jelentkezik, Amikor pedig az új dalt először adják elő valamelyik zenei showműsorban, azt hívjuk comeback stage-nek.
SM Entertainment: Korea egyik leggazdagabb kiadója