LikeU

3. Fejezet-Melody Szemszöge

-Nem, Sun Unni, nem viccelek. Nem fogok tudni együtt élni ezzel a... Wah!- dühöngtem. Kyungmo, Sun és én egy csapatba verődtünk, a többiek elmentek mosdót keresni. Kyung csak hallgatagan tűrte, ahogy kiborulok, Sunhwa pedig megvárta, míg dührohamom véget ér, és utána csilingelő hangján megszólalt:
-Higgadj le, Mel. Egy idő után megszokjátok egymást. Kénytelenek lesztek.
-De annyira bunkó volt! Rögtön! Esélyt sem kaptam, hogy jóban legyünk.
-Nehéz eset, az biztos. Adj neki időt, bizonyára nehezen oldódik fel.
-Nem szeretnék beleszólni, - kezdte Kyung. - De Sunhwa Noonának igaza van. Ugye nem baj, ha így hívlak? Hozzá kell szoknunk..
-Dehogy. - mosolygott barátságosan Sunhwa. Igen, átlag esetben a barátságok ezen fázisában még nem kezdődik el a becézgetés. Azonban jobb, ha hozzászokunk. Hála az égnek, nekem egyszerű dolgom van. Minden lányt Unni-nak hívok, és minden fiút Oppa-nak, hisz' én vagyok a legfiatalabb. Nálam már csak Sunwo-nak van egyszerűbb dolga, elvégre neki senkit nem kell becézgetnie, mivel ő a legidősebb, a fiatalabbakat pedig nem becézzük.
-Na nem. - forgattam a szemeimet. - Kizárt,hogy én Junwo-t oppának szólítsam!
-Már megtetted. - nézett rám kerek szemekkel Kyung. - Az előbb.
-Oké, de az.. Azt ironikusan mondtam...
-Gondolj arra, hogy mindig úgy teszed. Akkor menni fog. - Kyung szája mosolyra húzódott. Meglepően gyerekes kinézete volt. Az élénk sárga pólója a sötétkék farmerrel, fekete baseball sapkával és táskával pedig nem segített azon, hogy felnőttebbnek tűnjön. Igaz, csak két hónap volt közöttünk, de én is 20 leszek októberben.
Alig telt el pár perc, a csapatunk másik fele visszatért, hogy közös útra induljunk.
-Támadt egy ötletem. - emelte meg sármos szemöldökét Shiwo, majd mindegyikünk kezébe egy papírt és tollat nyomott. - Két fős csapatokra oszlunk. Mindegyik csapatnak kell írnia 3 állítást az összes állatról, amiket a táblákról olvashatunk le. Pontban negyed 2-kor itt találkozunk. Aki több állatot ír össze, az nyer. A vesztes csapat fizeti az ebédet utána.
-Benne vagyok! Menjünk! - kiáltott Kyung, és el is indult a krokodilok felé.
-Hékás, hisz még a csapatok sincsenek kiosztva! - kiáltott utána Seongah, és hátratűrte haját. Kyung megtorpant, és visszaügetett kicsiny társaságunkhoz.
-Igaz... Elnézést.
-Rendben. Akkor, én leszek veled. - rántotta maga mellé Shiwo Kyungot, aki gyermetegül mosolygott. - Sunhwa lesz Seongah-val, és a két rendbontó pedig együtt, hogy összeszokjanak. -Bökött felénk fejével, mire Junwo és én elképedve egymásra néztünk, aztán vissza a mi szeretett Shiwonkra.
-Nem! - kiáltottuk határozottan, szinte teljesen egyszerre.
-Ah, micsoda egyet értés. Látjátok? A módszerem hatékony. Negyed kettőkor itt találkozunk, működjetek együtt, hogy ne szívjátok meg. - Shiwo hátat fordított, és apai határozottsággal megragadta Kyung vállát, és elindította maga előtt. - Ja, - fordult vissza egy pillanatra kacér mosollyal arcán. -Szólítsd Oppának!
-Persze, még mit nem. - dörmögtem az orrom alatt, majd unottan elindultam a teljesen másik irányba.
-Az a kijárat.. - szólt hasonló lelkesedéssel Junwo, mire megtorpantam, és visszafordultam.
-Honnan tudod, hogy nem menekülök, Oppa?! - fontam karba kezeimet.
-Gyere, lóduljunk neki. Nem akarom a fél társaság ebédjét fizetni.
-Kezdjük a tigrissel.. - próbáltam valami értelmeset hozzászólni, mire bólintott egyet.
-Rendben. - rápillantottam az utat mutató táblákra, megkerestem a vadmacskákat, és lendületet vettem az elinduláshoz, mikor Junwo folytatta mondanivalóját. - A tigris lesz az utolsó. Kezdjük a pávákkal.
-Tudod mit? Váljunk szét! Én megyek a tigrisemhez, te pedig megrohadhatsz a páváiddal együtt! Mit szólsz?
-Jó ötletnek tartanám, ha nem a tiéd lenne. - közelebb jött, alig fél méter választott el bennünket. Szemeiből a világ összes szidása és átka kiolvasható volt, nem tartottam attól azonban, hogy az enyém máshogy néz ki. - Nem válhatunk szét. Együtt kell megcsinálnunk, és amíg itt veszekedünk, a többiek már 4 állattal végeztek.
-Oké, legyenek a majmok, abból úgyis itt van egy előttem.
-Rendben, csak menjünk már! - elindult az „emberszabásúak" tábla irányába, én pedig mentem utána.
-Nem is reagálsz semmit?
-Nem érdekelnek a gyerekes vitáid.
-Milyen rapper vagy te?
-Simán a föld alá rappelnélek, de így is haldoklik a bolygó, nem akarom még jobban szennyezni.
-Fogalmad sincs, hogy mire vagyok képes! Első látásra megítéltél, úgy, hogy nem ismersz! - Megállt, felém fordult,és közel, szinte az arcomba mondta.
-Miért, Kislány? Te talán annyira ismersz engem? - óvatosan meglöktem a vállát.
-Wah, szállj ki az aurámból, nem vagy te BlackPink!
-Ah.. - sóhajtott, majd fejét rázva elindult. - Inkább menjünk a majmokhoz, az jobb társaság.
-Ahj, Oppa, olyan kedves vagy! - vékonyítottam el a hangomat, és szélesen mosolyogtam. Utána kocogtam.
-Na jó. Ha hatékonyan akarunk dolgozni, jobb lesz, ha felosztjuk a munkát.
-Olyan okos vagy Oppa! - nyávogtam.
-Fejezd be, irritál. - mondta unottan, és fekete hajába túrt. Arca teljes mértékben kifejezéstelen volt. Lehetetlen, hogy valaki ennyire unja az életét. Komolyan, a végén meg fogom sajnálni.
-Valóban? Ez esetben addig folytatom, amíg nem kergetlek a halálba... - Pislogtam bájosan. - Oppa...
-Örülök, hogy ilyen rendíthetetlen céljaid vannak. De előbb inkább intézzük el, hogy ne kelljen kaját fizetnünk. Te csináld azt az 5-öt, én pedig ezt az 5-öt. - elindult a majomketrecek felé.
-De... Az csak 4! - kiáltottam utána.
-Ügyes vagy! Tudsz számolni! Na, most akkor mutasd meg, hogy írni is tudsz! - Az 5 ketrechez indultam, és közben szebbnél szebb helyekre száműztem magamban Junwot, és ezt az egész játékot. Ne aggódj Melody. Ne törődj ezzel az idiótával! Ne hagyd, hogy elvegye a kedved az egésztől! Idol leszel, élvezd! Ezért küzdöttél egész eddig.
Elolvastam az első ketrec előtti kis táblát, amin az a temérdek ismertető volt. Igen, azok, amiket az emberek durván 70%-a el sem olvas. A papírra firkantottam 3 állítást, majd a következőhöz léptem. Két felnőtt, és egy kölyök csücsült a rácsok mögött, és az árnyékban pihengettek. A kicsi barátságosan a rácsokhoz kocogott, és a többi látogatónak illegette magát.
-Szervusz, picikém! - mosolyogtam rá. - Aw, hát az már biztos, hogy te sokkal aranyosabb vagy, mint Junwo oppa! - kiáltottam fennhangon.
-Köszönöm, Melody, a te szépségedet is hatszor lekörözi az a kis izéke. - Felelte félvállról, majd írt tovább. Én csak sóhajtottam egyet. Megpillantottam Seongaht és Sunhwat, akik éppen a nagy boltív alatt jöttek be az emberszabásúak részlegére, és egyből szorgosan írni kezdtek. Odaügettem hozzájuk.
-Sziasztok! - köszöntem, mire mindketten elmosolyodtak.
-Hellóka! Na, hogy megy?
-Öhm, én már kész vagyok kettővel, Junwo meg... Nem tudom. Ti?
-Mi 17-nél járunk. - mosolygott Seongah barátságosan, és füle mögé tűrte selymesen csillogó, fekete haját. Erre a mondatra kedvem lett volna kettétépni a papírt, és úgy nemes egyszerűséggel magamat is. Barátságosan mosolyogtam, belül pedig minden lehetséges módon elszidtam nem csak Junwot, de Shiwo-t is, amiért a nevelési mániájával egy csapatba rakott minket.
-Megbocsátotok egy percre? - kérdeztem, majd mielőtt válaszolhattak volna elfordultam, és Junwo felé ügettem. -JUNWO! - kiáltottam közben szinte már hisztérikusan.
-Mi van?
-Ti-zen-hét. - szótagoltam. - Tizenhét, érted?
-Mi tizenhét?
-Oh, Oppa, nem csak az IQ szinted, hidd el. Sunhwa-ék annyi állattal végeztek!
-Ne már, ez úgy hangzott, mintha valami orrvadászok lennének! -nyafogott. - Fogalmazd át, kislány!
-Nem ez a lényeg, te tökfej! - kiáltottam. - Te mennyivel vagy készen?
-Hárommal.
-Na, akárhogy számolom, az még mindig csak 5! Nem ismerem Shiwo-t, de van egy olyan érzésem, hogy ők is többet csináltak!
-Nah, az biztos. De amíg itt veszekedünk, addig ők is további 17-et szednek össze! - kiáltott ő is.
-Nem akarok veszíteni!
-Én sem! Úgyhogy kapd össze magad!
-Oké, amíg nem végzünk, nem sértegetjük egymást. Rendben?
-Ha ez azt jelenti, hogy addig csendben maradsz, akkor áll az alku. - Kézfogásra nyújtottuk kezünket, de még mielőtt ujjaink találkoztak volna, mondhatni közös megegyezésre, leeresztettük, és csak bólintottunk. - Menj, írj a majmokról.
-Fekete hajuk van, és itt áll... - kezdtem, de szúrós tekintete eszembe juttatta az elmúlt 4 másodpercet. - Mondanám, ha nem egyeztünk volna meg az előbb.
-Igen, értem, szép mentés. Na, lódulj. - elmosolyodtam, és visszaszaladtam a ketrecekhez.

Egy órakor visszaindultunk a találkozó pontra.
-Mennyit csináltál? - kérdezte.
-Öhm.. -gyorsan átszámoltam a lapra firkantott állatokat. - 25.
-Huh, az... - felvontam a szemöldökömet. A mondat lendületéből, és Junwo arckifejezéséből ítélve egy velős beszólás következett volna, de hirtelen megtorpant. - Nem is rossz... - Erőltetett mosolyt az arcára.
-Köszönöm, oppa. - vigyorogtam, mintha komolyan vettem volna. -Te mennyit csináltál?
-32-t. - Büszkén mosolygott.
-Rendben, de én leragadtam a bébi pandáknál. Nem tehetek róla, hogy nekem vajból van a szívem.
-Ez sértés volt? - vonta fel a szemöldökét, és karba fonta kezeit.
-... De gondolom te is képes vagy elolvadni valamitől, hisz' biztos nem vagy egy tuskó....
-Hmm.. Nem rossz.
-Ugye? - mosolyogtam, és vállba boxoltam.
-Ezt ne csináld.. - Mondta komoran.
-Jaj, Oppa, ne már. - megismételtem az előző gesztust.
-Nem, tényleg. Hagyd abba. - felelte mogorván. Mintha egy medve lenne...
-Oké. - vigyázba vágtam magamat, és körülnéztünk, honnan jönnek a többiek. Pár perc múlva mindannyian befutottak.
-Na, gyerekek, egyeztessünk. Ki mennyit csinált? - kezdte Shiwo.
-Sunhwa és én 67-et.
-Elbuktunk. - súgta Junwo. Igen, tudtam, hogy a hiperaktív Kyung, és a megfontolt, magabiztos Leader Shiwo sokkal többet csinált.
-Gratulálunk. És ti, rosszcsontok? - fordult felénk.
-Ötvenhetet! - felelte büszkén Junwo kihangsúlyozva minden egyes betűt, és karba fonta kezeit.
-Na, látjátok? Remek csapat vagytok.
-Nem. - feleltük egyszerre Junwo-val.
-Dehogynem. Másodikak lettetek.
-Mi? - kérdeztük mind a négyen egyszerre, hatalmas meglepettséggel az arcunkon.
-Igen. Mi csak 34-et gyűjtöttünk.
-Az én hibám. - felelt szomorúan Kyung, és lebiggyesztette száját. - Szétváltunk, és eltévedtem, aztán megbotlottam, és beestem a kecskesimogatóba.
-Semmi gond, öcskös. - mosolygott Shiwo, majd lekapta Kyung fejéről a sapkát, és megborzolta haját. - Lesz mit mesélnünk, nem? - A srác gyermetegül mosolygott.
-Na, gyertek! Menjünk enni. - Indította el a csapatot Shiwo.
-Várjunk, ez azt jelenti, hogy végeztünk? - kérdeztem, és szinte láttam Junwo tekintetét, ahogy bizakodóan csillog.
-Igen. Miért? - torpant meg mindenki, és értetlenül ránk néztek.
-Háá! Ez az! - ugráltam, Junwo pedig nemes egyszerűséggel egy „Végre"-t suttogott. Felé fordultam.
-Életem legnehezebb 2 órája volt, te mamlasz!
-Hasonlóan érzek, de most már vissza mehetsz a pelenka-osztagba, Maknae! - felelt, majd Sunhwa felé fordult. -Sunwha, a barátnőd elviselhetetlen!
-Sunhwa Noona! Ennyire nem tudod az illemet? Idősebb nálad!-mondtam.
-Elnézést, Noona! - mondta. - Őt szívesen hívom ennek, téged azonban akkor sem neveznélek így, ha forró ólmot öntenének a fülembe!
-Hidd el, én sem kedvtelésből hívlak Oppának, hanem mert idegesítelek vele!
-Fogd be, Törpe!
-Te is, Jeti!
-Elég! - vágott közénk Shiwo, Sunhwa Seongahval és Kyunggal együtt pedig a hasukat fogták a nevetéstől. - Ha nem fejezitek be, akkor nemcsak, hogy egymás mellé kell ülnötök a buszon, de még azt is elintézem, hogy egy szobába kerüljetek! Mi ez a gyerekes viselkedés?
-Ne! - kiáltottuk egyszerre, majd morcosan egymásra pillantottunk.
-Akkor elég legyen a vitából, és lóduljatok! Itt előttem, hogy szemmel tartsalak titeket! - mérgelődött Shiwo.
-Hyung, úgy beszélsz, mint egy apa. - nevetett Kyung.
-Igen, mert máshogy nem lehet megakadályozni a vitájukat! Jó is, hogy megyünk enni, talán tele szájjal nem beszélgetnek. - mérgelődött. Odakint beszálltunk a furgonunkba, én pedig unottan lehuppantam Sunhwa mellé.
-Nem, nem. Te Junwo mellett ülsz. - rázta a fejét Shiwo.
-Ne, oppa, könyörgöm... - nyafogtam. - Ezzel mindkettőnket kínzol. Azt még megértem, hogy szívesen ülsz Sunhwa Unni mellett, mert ő szép, kedves és okos, de engem miért száműzöl a sárkány barlangjába? Könyörülj rajtam!
-Melody, hidd el. Junwo remek srác. Adj neki egy esélyt.
-Én adtam! Ő nem adott nekem! - háborodtam fel, és közben félszemmel néha-néha Junwo unott képére pillantottam. Shiwo hangja azonban teljesen nyugodt maradt.
-Most fog. Beszéltem a fejével.
-Most meg nem kell..
-Kérlek, Melody. Mindkettőtök élete nehezebb lesz. - Vettem egy mély levegőt, felpattantam, és egy nagy és hangos sóhaj kíséretében karba font kezekkel ledobtam magam Junwo mellé.
-Szervusz, Melody. - erőltetett gúnyos mosolyt arcára.
-Csá. - feleltem egyhangúan és hátratűrtem a hajamat.
-Oké, Shiwo Hyung-nak igaza van. Ne nehezítsük meg egymás életét.
-Rendben. Hagyj békén, és én békén hagylak.
-Melody... Legalább Shiwo előtt játszd meg, hogy elviselsz. Felőlem fantáziálhatsz arról lefekvés előtt, hogy milyen módon fojtanál bele egy kanál vízbe, engem nem érdekel. Csak legalább nekik ne okozzunk fejfájást, rendben?
-Ez édes. Mindig ilyen hősies vagy a komor külsőd, és viselkedésed alatt, Batman?
-Bocsánat, hogy gondolok másra is magamon kívül!
-Bocsánat, hogy van annyi önérzetem, hogy nem jópofizok egy olyan sráccal, aki egyszer már kinyilvánította, mennyire nem bír.
-Hey, ott elöl! - hallottuk Shiwo férfias és erőteljes hangját, mire mindketten elhallgattunk.
-Hegyitroll. - suttogtam.
-Motyoghatsz, nem leszek olyan gyerekes, hogy belemászok még egy ilyen vitába veled. Shiwonak igaza van - válaszolt. A furgon elindult, a telefonom pedig megcsörrent. Vonakodva felvettem, nem igazán örültem a ténynek, hogy Junwo fültanúja lesz a beszélgetésemnek.
-Szia Anya! - köszöntem bele mosolyogva angolul. Furcsa volt, még ha az anyanyelvemről is van szó. Majdnem egy hete meg sem szólaltam ezen a nyelven, amióta anya legutóbb hívott. Talán Junwo nem is beszél angolul. Boldog lennék.-Hogyhogy most hívsz? Ott nem 11 óra van?
-De igen, kicsim, de érdekelt mi van veled! Mi volt a megbeszélésen? Kedvesek a tagok? Hányan vagytok?
-Jó volt. Képzeld, Sunhwa is bekerült!
-Tényleg? Ez szuper! - anya pár másodpercig elhallgatott, majd mély levegőt vett. Hangja kissé megremegett.
-Anya, kérlek ne sírj.
-Nem sírok, csak... Oh, dehogynem sírok, kicsim, büszke vagyok rád! Annyira hihetetlen vagy!
-Könyörgöm ne, anyu, egy furgonban ülök a tagokkal, nem szeretnék én is bőgni...
-Oh, tényleg, milyenek a többiek?
-Mind... Nagyon... - óvatosan Junwora pillantottam, aki unottan bámult ki az ablakon. - Mindenki nagyon kedves. A lányok gyönyörűek, a srácok pedig jóképűek. - anya nevetett. Ezt mondtam, hisz' ezt akarta hallani. - Tarolni fogunk.
-Ebben biztos vagyok! Mikor debütáltok?
-Még nem lehet tudni. De nemsokára elkezdünk dolgozni az első dalunkon. Holnap pedig beköltözünk a közös házunkba.
-Izgulsz már, igaz?
-Inkább várom. Dolgoznék már.
-Rendben, kicsim. Hagylak ismerkedni. Este írj majd, rendben?
-Persze anyu. Jó légy'! - mosolyogtam.
-Jó légy'! - köszönt el anya, és kinyomtuk a hívást. Nem beszéltünk sűrűn. Ő is elfoglalt volt, és én is. De mégis, ha ez a heti pár perc telefonálást is elvették volna tőlem, biztos összeroppantam volna. Anya megnyugtató hangja tartotta bennem a lelket, adott erőt, amikor legszívesebben feladtam volna. Rengeteget köszönhetek neki.
-Hazudni csúnya dolog, Melody. - sziszegte mellőlem Junwo.
-Mi? - kaptam fel a fejemet, ő pedig rám emelte egyhangú tekintetét.
-Miért mondtad azt, hogy mindenki olyan kedves, és hogy jól nézünk ki?
-Mi? Te... Te beszélsz angolul?
-Nem úgy, mint te. De a lényeget értettem. - Vonta fel a szemöldökét. - Szóval, valamilyen szinten mégis bírsz, ha hazudtál anyukádnak, nem igaz?
-Nem. Csak azt akartam, hogy ne fájjon miattad a feje.
-Miattam?
-Igen. Te vagy a kivétel.
-Na, most már érted, miért akarom eljátszani Shiwo előtt, hogy te vagy a szívem csücske?
-Igen. Játszd el hogy bírsz, én nem játszom.
-Rohadj meg. - mosolygott.
-Ejnye, Junwo, nem beszélünk csúnyán.
-Játszhatod az áldott jó lelket, Melody. - zavarba ejtően közel hajolt, csakhogy átérezzem mondanivalójának súlyát. - De én nem játszom. - kacsintott egyet, majd visszadőlt, és tovább bámult ki az ablakon.

Megjegyzések:
Unni: Jelentése: Nővér. Ezt csak fiatalabb lány használja idősebb lányra, barátok, és igazi testvérek is használják, elhagyása akár sértődéshez is vezethet. Barátságban használata mély kapcsolatot jelez.
Noona: Jelentése ugyan az, mint az Unninak, de ezt fiúk használják lányokra. Párkapcsolatban is Noona-nak nevezi a fiú a lányt, ha az idősebb.