LikeU

22. Fejezet - Junwo Szemszöge

-Kész. - sóhajtottam, de meg sem mozdultam. Talán meg kéne hallgatnom, mielőtt késznek nyilvánítom. Lehet, hogy még nem is jó... Nem ártana leellenőrizni. - Érdekel? - kérdeztem, majd a vállamon fekvő Melre pillantottam. -Hm?- nem felelt. Az órára néztem. Éjfél múlt, és egész nap dolgoztunk. Valószínűleg kimerült. -Alszol, te Fóka? -böktem meg a vállát, de ő csak mordult egyet, mint egy harcra kész pincsi, és tovább aludt. -Mel, nem aludhatsz egész éjjel a vállamon. Én is szeretnék pihenni! - helyezkedni kezdett, de nem volt hajlandó kinyitni a szemeit. -Melody!-emeltem meg a hangom kissé. Semmi reakció. - Téged egy ágyúval sem lehetne felkelteni. - forgattam a szemeimet, majd pár másodpercig csak néztem az ablak tükröződésében, ahogy a vállamon alszik. Kint halkan mordult egyet az ég, az eső pedig halkan kopogott az ablakon. Eszembe jutott még valami. - De cuki vagy így... A mi kis aranyos Maknae-nk. -de nem reagált. Tényleg alszik. Erre biztosan megtört volna. Óvatosan felemeltem a fejét a vállamról, és az asztalra hajtottam. Felkeltem a székből, majd az ajtóhoz sétálva kinéztem a szobából. Az egész ház sötét volt. Valószínűleg már mindenki alszik. De nem hagyhatom Melodyt az asztalon, és nem fekhetek le csak úgy... -Ah, Mel, te fogsz a sírba vinni! - óvatosan mögé léptem, az egyik karját a nyakam köré fontam és felvettem a székből. Hála az égnek nem volt túl nehéz. Mialatt az ágyhoz vittem, azon imádkoztam, hogy nehogy most jusson eszébe valakinek betoppanni ebbe a szobába, félreértve a helyzetet. Ezt a sírba viszem magammal. De ha Mel így folytatja, nem kell sokáig őrizgetnem.
 Óvatosan letettem. Egy elégedett, halk fújtatás hagyta el  számat, amikor meglepve feltűnt egy apró bökkenő. Véletlenül az én ágyamba hoztam.
-Oh, na ne már! - csaptam a homlokomra. Nem. Nem fogom megint cipelgetni a szoba túlsó felébe. Majd én alszom Shiwo ágyában. Melhez léptem, lehúztam a lábáról a cipőt és a zoknit, aztán betakartam.
-Köszi. - mondta elmosolyodva.
-Te most csak szívatsz, ugye?
-Az "aranyos" résznél majdnem leütöttelek. De kíváncsi voltam, hogy mit teszel. - magára húzta a takarót, és a fal felé fordult.
-Hé! Ha már egyszer ilyen jól felébredtél, akkor igazán kifáradhatnál az ágyamból!
-Nem. Ide hoztál, én pedig egy szófogadó Maknae leszek. Jó éjt, Junwo!
-Utállak, Melody. - forgattam a szemeimet. Úgy döntöttem, nem hallgatom meg a dalt. Bizonyára csak az idegességem miatt, de egyszerűen elmentettem, felmásoltam a mappát a Pendrive-ra, és lekapcsoltam a gépet. -Rémes álmokat, Melody!
-Ha ez miatt rosszat álmodok, akkor téged foglak piszkálni vele.
-Meg ne próbáld! - Lenyomtam a villanyt, és kimerülten beledőltem Shiwo ágyába.

 Melody nem hazudott. Alig három óra telt el, de már is arra ébredtem, hogy a vállamat rángatja. -Mi van már? - néztem rá kómásan.
-Oppa... - vette elő aranyos énét. Kizárólag akkor vetemedik ilyenre, ha a helyzet nagyon komoly.
-Jaj, miért ver a Jó Isten veled? Mondd már!
-Rosszat álmodtam... - nyafogta, és lesütötte a szemeit.
-És nekem most mit kéne kezdenem ezzel?
-Nem tudom! - emelte meg hangját, és visszaváltozott az eredeti formájába. -A te hibád, hogy ez történt! Te kívántad ezt nekem! Tudod te mennyire megviselt ez a helyzet? Sírva ébredtem, Oppa!
-Ah... - sóhajtottam. - Ülj ide... - lehuppant mellém. -Mit álmodtál?
-Azt, Oppa, hogy meghaltál...
-És ez volt olyan szörnyű? - kaptam fel a fejemet értetlenül, megcsapta a vállamat.
-Dalt írtam... - Folytatta. - És anyukád felhívott telefonon, hogy autó baleseted volt! Megcsúsztál a vizes úton, és kórházban vagy, de az orvosok már harminc perce próbálnak újraéleszteni! Aztán.. amikor meglepetten megkérdeztem hogy, "Mi?" Ő csak annyit mondott: "Oh...Oh Istenem!" Majd sírni kezdett. Keservesen.... És letette a telefont... Olyan valóságos volt, Junwo! Aztán láttam, hogy az orvosok nem próbálkoznak tovább! És... És te csak ott feküdtél mozdulatlanul! - könnyek gyűltek a szemébe, és zokogni kezdett. Magamhoz húztam.
-Ahj, Mel... Nyugodj meg, ez csak egy álom volt. Itt vagyok, és élek.
-Tudom... De... Attól még ijesztő volt! És... Az meg mégijesztőbb, hogy nem először álmodok ilyesmit! Azt hiszem, hogy... Ah, Oppa! - magához szorított.-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem fogsz! Ne aggódj már, itt vagyok!
-De ha csak ezt mondod, attól nem lesz jobb!
-Akkor mit akarsz? Mit mondjak? Itt ölelgetlek, meg nyugtatlak, ami már alapból furcsa, és ha valaki bejön, akkor majd magyarázkodhatunk. Mit tegyek? Az ágyamban akarsz aludni, miközben magamhoz ölellek, hogy ettől biztonságban érezd magad, és hogy egymás szívdobogását hallgatva aludjunk el, miközben mindketten rohadtul zavarban vagyunk, mint valami nyálas dorama-ban?
-Igen! - vonta meg a vállát.
-Na azt már nem. Felejtsd el.
-De Junwo oppa, nem tudok aludni!
-Ezt csak azért csinálod, hogy idegesíts, igaz? - pár másodpercig hallgatott.
-Nem... - sütötte le a szemeit.
-De! Tudom... Felejtsd el, Melody! Nem alszol az ágyamban!
-Junwo, nem az ágyadban aludnánk... Shiwoéban... És amúgy is! Én csak akarok aludni valakivel, és Sunhwa unni messze van. Mindig vele alszok, ha rosszat álmodok. De... Ő...
-Melody! - kapartam az arcom. - Nem! - nyafogtam. - Fent maradok veled amíg elalszol, ha ennyire szükséged van egy pótanyukára, de ez minden!
-Köszönöm, Oppa... - bólintott, és visszamászott az ágyába. Vagyis... Az enyémbe...
-Ide ülsz? - kérdezte, mire egy nagy sóhajtás kíséretében átvonszoltam magam mellé.
-De most már aludj! Holnap sok dolgunk lesz. - bólintott, és miután elhelyezkedett, lehunyta a szemeit. Elkezdtem bámulni az ablakon beszűrődő holdfényt. A csillagok halványan tündököltek az égen, az idő kissé felhős volt. De legalább már nem esett...

 Melody ötletein járt az eszem. Szinte már láttam magam előtt a kész verziót. De ennyi nem elég. Ezt csak arra használhatjuk, hogy meggyőzzük a menedzsereinket, hogy ebből a zenéből kell MV-t forgatnunk. De ebbe sokkal több kell. Nem építkezhetünk egy jó ötletre. Továbbiak kellenek!
 Felkaptam a mobilomat és a fülhallgatómat az asztalról, aztán meghallgattam a zenét. Sokszor. Nagyon-nagyon sokszor. Lejegyeztem mindent, ami eszembe jutott, és minden egyes apró képet, amit az elmém megalkotott a dallamot hallgatva. Még ha elsőre furcsának, vagy egyenesen hülyeségnek is tűntek. Majdnem két órányi zenehallgatás után a telefonom merülni kezdett, de még annyi ötletem volt! Mi van, ha pont most jön majd az áttörés?
 Az órára pillantottam. Lassan hajnali öt, már felesleges lefeküdnöm, úgyis mindjárt kelhetek. Felugrottam Melody mellől, és a laptopom társaságában levonultam a konyhába. Shiwoék még mindig a nappaliban aludtak, a lányok közül sem volt fent senki.
 Kávét főztem, és átmásoltam a telefonom jegyzeteit a laptopra, és azon kezdtem dolgozni. Az agyam nem volt képes leállni. Fáradtnak éreztem magam, de már az a tíz perc is kínzó volt, amit a kávéfőzéssel töltöttem. Valósággal fájt, hogy nem írhatom le a gondolataimat.
 A konyhában még legalább egy órát töltöttem így.
 -Junwo? - hallottam Shiwo álmos hangját.-Mi az ördögöt művész itt, öcsi? Tudod te mennyi az idő?
-Nem igazán. - nyújtózkodtam. - De, Hyung, el sem tudod képzelni, hogy mit találtam ki! Vagyis, hogy Melody! Én pedig tovább fejlesztettem!
-Mi? - felálltam az asztaltól, és odasiettem elé. Meglepetten nézett végig rajtam.
-Melody kitalálta, hogy adjunk egy mélyebb értelmet az MV-nek a zene alapján.
-Milyen MVnek?
-Hát amit majd forgatunk, Hyung!
-De még semmit sem tudunk róla! Azt sem, hogy melyik zene lesz!
-Úgyis az lesz, amit Melodyval írtunk! Főleg ha meghallják ezt a dolgot, amit kitalált.
-Mi ez a hangzavar? - támolygott ki Kyung is.
-El fogom mondani, jaj el kell mondanom mindet! Imádni fogjátok! - visszaléptem a géphez, és gyorsan elmentettem a jegyzeteket. - De előbb meg kell beszélnem Melodyval. Az övé az alap ötlet, nélküle nem tehetek semmit.
-Junwo, előbb le kéne nyugodj... - vakarta a fejét Shiwo.
-Megyek, beszélek Mellel! Már biztos felébredt! - kaptam fel a laptopomat.
-Junwo Hyung, még csak hat óra! Túl sok kávét ittál!
-Nem baj! Akkor is beszélnem kell vele! - felrohantam a lépcsőn, ők pedig zavarodottan néztek utánam, de nem érdekelt.
 Beszélnem kell Melodyval...

Felrohantam az emeletre, és valósággal berontottam az ajtón. Melody hirtelen felült az ágyban.
-Junwo! - sipította. - Úgy jössz be, mint egy tank! Mi lett volna, ha öltözök?
-Mel! Hatalmas ötleteim vannak! Hihetetlen! Hidd el! Meg kell beszélnünk, most!
-Nem, Jun.
-Mi? - torpantam meg meglepetten.
- Most nincs erre idő! Mennünk kell bemutatni az albumot a konferencián! Nem érünk rá erre!
-De nem érted? A klipphez vannak ötleteim! Ha ezt megbeszéljük, akkor tuti, hogy a mi zenénket választják!
-Így is valószínű...
-Nem érdekel! Én nem valószínűt akarok! Biztosra kell mennünk!
-Ahj, Junwo, nem lehetne ezt később?
-Mikor később, Mel? Te magad mondtad, hogy nincs időnk! Jézusom, ebben az átkozott házban csak én veszem ezt komolyan? Shiwo-ék is le akartak állítani! Nem fogjátok fel, hogy ez mennyire fontos? A francba is, a klippről van szó! Ráadásul a debütáló klippünkről! A sikeres kezdésnél semmi sem fontosabb! Tudod milyen nehéz lesz felkapaszkodni a rohadt csúcsra, ha az elején ennyire félvállról vesszük?
-Igen tudom, de...
-De? De mi? Itt nincs "de", Mel! Ez fontos! Értsd már meg! - Fújtatott egyet, majd elindult felém. - Esküszöm egész végig arra gondoltam, hogy majd milyen boldog leszel, hogy továbbgondoltam az ötletedet! Azt hittem, mosolyogsz majd, mint valami idióta pincsi, ahogy szoktál!
-Junwo! - mondta nyugodtan, majd a vállamra tette a kezét.
-Mi van? Miért nem vagy ideges? Most osztottalak ki! Ilyenkor fel szoktad húzni magad!
-Nyugi. - mondta.
-Mi az hogy nyugi?! Ez már a második reakciód, ami nem természetes! Olyan könnyű rajtad kiigazodni mint egy vaktérképen!
-Tudom. Lehiggadnál? Megbeszéljük a nagy ötletedet.
-Nem! Ez.... Ez nem te vagy! Miért értesz egyet velem?
-Mert igazad van. - elmosolyodott, én pedig mélyen hallgattam. Csak pár másodpercnyi néma csend után sikerült felfognom, hogy mit mond.
-He?
-Igazad van, te idióta! Menj ki! Felöltözöm, aztán megbeszéljük, jó?
-Menj ki te, ez az én szobám! - mutattam az ajtóra.
-Jó, akkor kimegyek én. - felelte, és szó nélkül kiment az ajtón, és ellibegett a saját szobájába. Én pedig csak értetlenül néztem utána. Hogy lehet, hogy nem állt le veszekedni velem? Miért? Mi szállta meg? Kérem vissza a régi, idegesítő és makacs Melody-t!
 Ki érti ezt a lányt?

Megjegyzések:
 dorama: (más néven k-drama) : Ázsiai (általában japán vagy koreai) televíziós minisorozatok