LikeU

7. Fejezet - Melody szemszöge

Alig, hogy megszáradt a padló, és felindultunk volna a szobánkba, nyílni hallottuk a bejárati ajtót. Szorosan Junwo mellé léptem.
-Mosolyogj, te mamlasz! – löktem oldalba. – Had lássa mindenki, hogy mennyire megtűrtük egymást! - Fújtatott egyet, és egy mosolynak nem nevezhető vicsort erőltetett arcára. – Inkább hagyjuk.
-Szerintem is. – karba fonta kezeit, és arrébb lökött. Shiwo megjelent a csokoládébarna ajtóban, kezében négy hatalmas szatyorral.
-Na, minden rendben ment? – kérdezte, és kissé beljebb jött, lerakta a csomagokat a pultra.
-Hát peeerszeee! – feleltük.
-Megtudtam, hogy Melody kétballábas. – szólt Junwo.
-Én meg, hogy Jun Oppa még életében nem sepert.
-Akkor hasznos volt ez a délután, igaz?
-Teljes mértékben. – felelte unottan Junwo, majd visszaült a székére.
-Remek! Kipakolunk, aztán leülünk a nappaliba, és megbeszéljük a jövőheti teendőinket, majd pedig mindenki teszi a dolgát. – Sunhwa és Seongah is megjelent az ajtóban, mindkét kezükben egy-egy szatyorral.
-Sziasztok! – mosolyogtak. – Ki éhes?
-Én! – rohant be Kyung is, majd a három szatyrot gyorsan a többi mellé dobta, és lehuppant Junwo mellé, aki mordult egyet, és beljebb csusszant.
-Azt sejtettem. – mosolyodott el Sunhwa, és lepakolva odaállt mellém. – Minden oké, csajszi? – kérdezte halkan.
-Persze Unni.
-Nem szívtátok egymás vérét? – vonta fel a szemöldökét, én pedig csíntalanul összeszorítottam az ajkaimat.
-Dehogy nem. – feleltem végül, majd kacagtam.
-Ejnye, kislány, Shiwo Oppa világosan elmondta, hogy beszélgessetek.
-Így is volt! De ne várd el Unni, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen megszeressük egymást! Elég, hogy normálisan ki tudtunk takarítani. – arca fáradtnak tűnt, mégis vidám volt.
-Igaz, Mel. A lényeg, hogy elkezdtetek együttműködni.
-Sunhwa! – szólt barátságosan Shiwo. – Megkérhetlek, hogy pakolj ki a szatyrokból a két sráccal?
-Miért én, Hyung? – nyavalygott Kyung, alsó ajkát lebiggyesztette, kezeit durcásan karba fonta.
-Mert te a vásárlás alatt mindent csináltál, csak azt nem, amit kellett volna.
-Gyere, Kyung-i! – borzolta meg a srác haját Sunhwa,  és odalépett a szatyrokhoz. Junwo unottan utánuk vonszolta tagjait, majd elkezdett pakolni a szatyrokból.
-Melody, láttad már a szobánkat? – kérdezte Seongah barátságos mosollyal az arcán. Hirtelen eszembe jutott, hogy ő az, akivel a legkevesebbet beszéltem tegnap óta.
-Nem, Unni. Te láttad már?
-Igen, és nagyon szép! Szerintem menjünk fel. Hihetetlen, hogy nem láttad amióta itt vagy. – elindult előttem, én pedig tisztes távolságból követtem. Felmentünk a lépcsőn. – Az a srácok szobája. – Mutatott balra. – Igazából ugyan olyan, mint a miénk, csak máshogy van berendezve.Meg persze más színekkel kombinál. De még a szőnyeg is kiköpött hasonmása annak, ami ebben a szobában van. –Fordult jobra, és elkapta a kilincset, majd benyitott. A lélegzetem szinte megakadt, mikor szemem elé tárta azt a gyönyörű szobát. A falak szürkés kávébarnára voltak festve. Az ajtóval szembeni falon egy hatalmas ablak volt, ami meleg fénnyel töltötte meg a szobát. Előtte egy fehér függöny lógott, a párkányon szintén fehér, műanyag cserepekben élénkzöld növények, a padlón hamvas szürke szőrös szőnyeg. Az ajtóval szembeni sarokban egy fehér keretes ágy, rajta bordó ágytakaró, és három díszpárna, kettő szürke és egy szintén bordó. Mellette egy éjjeliszekrény és egy könyvespolc.
  Az ajtó melletti sarok ugyanígy volt berendezve, annyi különbséggel, hogy az ágytakaró és a díszpárna halvány rózsaszín volt, és a könyvespolc helyén egy körülbelül fél méterszer egy méteres tükör állt. Az ajtótól balra lévő sarokban egy íróasztal, rajta mindenféle dísztárgyakkal, és néhány dobozzal. Még nem volt a rend az egész szobában, a bőröndjeink úgy álltak a kellős közepén, mintha vonalzóval mérték volna, az íróasztal mellett egy bordó, hullámos testű állólámpa tekergett, de az nem volt felkapcsolva. A falon egy szürke, fehér és rózsaszín színű gömbökből álló égősor, és egy üres polc. Az álló lámpa mellett két nagy szekrény, azok után pedig egy beugró részben egy ágy és egy éjjeliszekrény, fehér takaróval és díszpárnával. A falak és a szekrények üresek voltak. Az egész ház gyönyörű volt, csak üres. Egyszerű képek voltak a falon, és semmi dísztárgy sehol, amihez kötődtem volna. Ebből a házból mi fogunk otthont varázsolni, és ez volt a legszebb benne.
-Sunwha hozta fel a cuccodat? – rántott ki az ámuldozásból.
-Hm?
-Azt mondtad, hogy nem jöttél még fel, de a bőröndöd, és a dobozok itt vannak. Sunhwa Unni hozta fel őket?
-Gondolom igen... Majd megkérdezem tőle. – bólintott. –Melyik ágy kié?
-Nem egyeztünk még meg, de én nagyon szeretném a rózsaszínt, Sun pedig a fehéret. Szóval, ha neked megfelel, te aludnál a bordóban. – óvatosan kacagott.
-Nekem tökéletesen megfelel. – mosolyogtam, majd beljebb indultam, hogy alaposan felmérjem a szoba minden egyes apró szegletét. Lehuppantam az ágyra, és mélyen beszívtam az illatát.
-Lányok! – hallottuk Kyung hangját, mire felültem, és kisöpörtem arcomból a hajamat. Seongah csak széles mosollyal arcán állt az ajtóban, és nézte, ahogy élvezem a szoba nyújtotta lehetőséget. – Gyertek!
-Megyünk! – kiáltottam, de a hangom a mondat végére elcsuklott, mire Seongah és én elnevettük magunkat.
-Megyünk! – utánzott.
-Na jó, Unni! – álltam fel az ágyról, és mellé kocogtam.- De akkor menjünk is. – Elindultunk mindketten. Kyung a lépcső alján ácsorgott, és széles vigyorral az arcán bámult fel ránk.
-Kezdjük a megbeszélést! – mondta, és tapsolt kettőt.
-A LikeU első megbeszélése! Már izgatott vagyok! – tette hozzá Seongah, és lekocogott a lépcsőn Kyung mellé, én pedig utána.
-Mindenki a nappaliba! – hallottuk Shiwo hangját, ahogy bárányok módjára terel minket át a másik helységbe. Ledobtam magamat az egyik fotelbe, Kyung velem szemben ült, Junwo, Seongah és Sunhwa pedig a kanapén. –Mióta várok erre a percre! – nevetett Shiwo, és kiállt elénk. –Szóval, az első LikeU gyűlést ünnepélyesen is megnyitom! – mind vidáman tapsoltunk. Nem csak Shiwo Oppa várta régóta ezt a percet, hanem mi mindannyian. – Beszéltem Park Nim-el, aki elfogadta a banda nevét, és már több újságban és weboldalon is bejelentette, hogy a cégnél a közeljövőben egy új vegyes banda fog debütálni, azonban a tagok kiléte még titkos. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy csak egy karnyújtásnyira van az álmunk, hanem azt is, hogy rengeteg feladatunk lesz mostanában. – Mély, férfias hangja higgadt volt, magabiztosan állt előttünk, azonban szeme csillogásában visszatükröződött, mennyire izgul. Fél, hogy rosszul csinál valamit. Fél, mert öt ember karrierjét és fejlődését érzi a vállán. Azonban ez nem csak az ő felelőssége.- Még a debütálás előtt meg kell tanulnunk egy koreográfiát együtt, a Sunbaenim szerint ugyanis ez is fejleszti az együttműködést. Szóval holnap szabadok vagyunk délelőtt, délután közös megbeszélésünk lesz a debütálást illetően, de utána mindenki mehet a dolgára, kivéve Mel és Junwo, ők értekeznek a szövegírókkal, illetve a későbbiekben majd Sunhwa és én a koreográfusokkal, azt hiszem mi is besegíthetünk ott, ha úgy van. – Sunhwa álmosan mosolygott, és közben igyekezett serényen bólogatni. – Baj van?
-Mama Sun egy kicsit fáradt. – nevetett Kyung, és barátságosan megveregette a lány térdét.
-Igen, szívesen aludnék, kimaradt délután a kávé. – vakargatta a fejét. – De folytassuk csak. Nemsokára alhatok.
-Rendben. Szóval, a jövőhéten még nincs sok dolgunk, attól függ, hogy a holnapi megbeszélésen Sunbaenim mit mond. Jövőhéten táncpróbáink lesznek, illetve Melodyék írnak majd. Ennyi biztos. Szóval holnap este azt hiszem még lesz egy megbeszélésünk. De mára ennyi. Vacsorát nem csinált senki, de alaposan fel vannak töltve a szekrények és a hűtő is, úgyhogy aki éhes, az érezze otthon magát.
-Mert hát... Otthon van.. – nyögte be halkan Seongah, mire mindenki kacagott.
-Igen, Seongah, igazad van. Szóval, köszönöm, hogy megtiszteltetek a jelenlétetekkel. Holnap folytatjuk. – Mind tapsolni kezdtünk, Shiwo pedig szégyenlősen elmosolyodott.
-Stoppolom a fürdőszobát. – jelentette ki Sunhwa, majd mielőtt bárki ellenkezhetett volna felkocogott a lépcsőn.
-Én még ki sem pakoltam. – Nyújtózkodott egyet Seongah, majd beletúrt hosszú hajába.
-Én sem, Unni, ne aggódj. – veregettem meg a vállát.
-Szerintem még senki nem pakolt ki. – szólt unottan Junwo, és mellénk lépett. Pár másodpercig meglepetten bámultam, hogy mégis mi a célja ezzel az ácsorgással itt mellettem, de aztán feladtam, hogy valaha is kiolvassa a tekintetemből, hogy le kéne kopnia.
-Én igen. – csatlakozott Kyung is. – Amint megérkeztünk. – Értetlenül bámultunk rá. Pont róla feltételeztem volna legkevésbé ezt. Aranyosan csillogtak szemei, szája ugyanúgy le volt biggyesztve.
-Tényleg? – kérdezte Seongah.
-Persze, Noona. – mosolyodott el. - Anyukám kivasalta az összes ingemet, és nem akartam, hogy meggyűrődjenek, és kárba vesszen a munkája.
-Aww. - olvadoztunk. - Ez nagyon aranyos. - Kyung elvigyorodott, majd felemelte kezét, és mutató ujját a hüvelykéhez érintve egy szívecskét mutatott.
-Zuhanyzom! – hallottam fentről Sunhwa hangját, mire szinte egyszerre feleltük.
-Jó!