LikeU

5. Fejezet-Melody Szemszöge

-Nem igaz! - Dühöngtem, majd dobolni kezdtem a lábammal.
-Nyugi, Mel. - tette a vállamra kezét Sunhwa.
-Aggódom, Unni! Hol vannak már a költöztetők? Direkt korábbra hívtam őket!
-Nem jönnek.
-Mi?! - vonyítottam kikerekített szemekkel. - Hogy érted, hogy nem jönnek?
-Sunbaenim megkérte Shiwot, hogy vigye el mindenki holmiját a kocsijával, hogy senki idegen ne tudja a címünket. Az veszélyes lenne, miután hírnevet szereztünk.
-Miért, milyen kocsija van? - kérdeztem vissza halkan. Sunhwa körülnézett, kinyújtotta kezét, és mutatóujját egy hátam mögötti pontra szegezte.
-Olyan. - Hátrafordultam. Egy hatalmas, tengerkék terepjáró közeledett felénk, a szélvédőn keresztül Shiwo Oppa mosolygott szélesen. Leparkolt mellettünk, rákönyökölt a lehúzott ablakra, és résnyire letolta orrán a napszemüvegét, hogy a szemébe nézzünk.
-Helló Lányok!- szólt kissé elmélyített hangon, közben kacéran vigyorgott. - Kell egy fuvar?
-Kéne, Oppa. Lemondták a költöztetőnket.
-Nekem nincs sok cuccom. - mosolygott Sunhwa.
-Na ezt nem hiszem el. Kétszer annyi ruhát veszel mindig, mint én.
-Igen, de csak a fontosabbakat pakoltam össze. Majd szépen lassan átviszem az összeset anyutól.
-Hát ez nekem nem megy, szóval...
-Segítek bepakolni. - Pattant ki Shiwo az autóból, és fel is kapott két dobozt.
-Köszönöm. - mosolyogtam. - Unni, neked hol van az a kevés holmid?
-Én már leadtam a háznál, mielőtt idejöttem. Úgy két bőrönd volt és három táska. Egyenlőre persze.
-Ki az, aki még nincs ott?
-Te. - nevetett Shiwo. - Szóval siessünk. Miután hazaértünk, és mindenki kipakolt, és elhelyezkedett, felosztjuk a házimunkát a hétre. - bólintottam.
-Én ülök elől. - szólt Sunhwa.
-Miért? - háborodtam fel mosolyogva, és karba fontam kezeimet.
-Mert te vagy a bébi Maknae.
-Attól még nem vagyok gyerek!
-De. Ezt jelenti maknae-nek lenni. A rajongók is így fognak kezelni, én csak felkészítelek.
-Húsz leszek, Unni! - nyafogtam.
-De még nem vagy. Csüccs hátra, picikém. - meghúzogatta az arcomat, és bepattant Shiwo mellé. Sóhajtottam egyet, és bedobtam magam hátra. Az autó elindult, én pedig meredten bámultam ki az ablakon.

-Hé, Mel, igaz, hogy te is fogsz dolgozni a dalainkon?
-Igen... De.. Én is? Miért, még ki?
-Junwo...
-Mi? Nem, Oppa, most csak szívatsz.
-Nem. Ő azért akart idol lenni, hogy szövegeket írjon.
-Akkor miért nem lett dalszöveg író? Mindketten boldogabbak lennénk!
-Mert a tánc, és a rap is érdekli, és tehetsége is van bennük. Tudnád, ha nem csak azzal lennétek elfoglalva, hogy egymást sértegessétek.
-Akkor sem jött volna szóba.
-Dehogy nem. Kyungnak mondta.
-Az... Az Kyung!
-Nekem is.... - Suttogta Sunhwa, remélve, hogy senki nem hallja. Nem sikerült.
-Te kinek az oldalán állsz? - sipítottam.
-A LikeU-én! Melody, ha igazi banda akarunk lenni, a leghíresebb és keresettebb vegyes banda, akkor nem hagyhatjuk, hogy a gyerekes vitáitok miatt ne sikerüljön!
-Az Unnid-nak igaza van. Azzal kéne foglalkoznunk, hogy jobbak legyünk együtt. Nem azzal, hogy melyikőtök alázta meg jobban a másikat az idióta beszólásokkal! És mivel a dalszerzésben is együtt fogtok dolgozni, ezért muszáj lesz megtalálnotok a közös hangot.
-Ah.. - sóhajtottam. - Most már tényleg úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit éppen napközis táborba száműznek. - magam mellé dobtam a kezeimet, és hátradőltem. -Ezentúl Eoma-nak, és Appa-nak foglak titeket hívni. - Sunhwa és Shiwo óvatosan egymásra pillantott, majd elfordították a fejüket. Sun csak óvatosan, kissé zavartan felelt:
-Maradjunk az Unni-nál... -Shiwo mosolygott.

*************************

Izgatottan kiugrottam az autóból, és felmértem a házat. Gyönyörű volt. Modern, távol a város zajától, nyugalomban. Nem is bántam annyira. Már négy éve élek a belvárosban, jól fog esni egy kis szünet.
A ház előtt kis előkert volt, gyönyörű, zöld fűvel, és szépen nyírt kerek bokrokkal. A falai tört tojáshéj színűek voltak, az ablak és ajtó keretek pedig világosbarnák. Bal oldalán egy nagy garázs volt, ahol mindannyiunk autója elférhet. Még ha nem is rendelkezünk mindannyian autóval. Sunwha a szülei kocsiját használja, Junwonak és Shiwonak van saját autója. Kyungnak és nekem egyáltalán nincs, de egyenlőre nem is vágyom ilyenekre. Seongah jogosítvánnyal rendelkezik, de nem igazán használja.
A garázs egyik falán tükrök voltak, így ha nem állunk be az autókkal, még táncpróbát is tarthatunk benne.
-Láttad belülről is, Unni? - kérdeztem.
-Csak az előteret, amíg lepakoltam a holmijaim. De az elég szép volt.
-Honnan van ez a ház?
-Menedzser Nim-nek van pár hasonló nyaralója. Azt szokta odaadni, ha debütál egy banda, de más cégek bandáinak is bérbe adja őket. - mondta Shiwo, majd felnyitotta a csomagtartót, én pedig mellé kocogtam, és felvettem annyi dobozt, amennyit csak tudtam.
-Tud élni. - nevettem. Sunhwa is felvett egy-két dobozt, és segített becipelni. Ahogy beléptem az ajtón, kellemes levendula illat csapta meg az orromat. A fehérre meszelt, 3 méter hosszú, körülbelül négy méter széles előtérben csak Sun holmijai voltak. A padlón egy hamvas szürke szőnyeg, az ablakokon hasonló színű függöny lógott. A falon egy-két kép gyümölcsökről és virágokról, és egy üres polc.
-Itt lesz egy cipős szekrény, amint összeszereljük. - mondta Shiwo, és letette a dobozokat. Az ajtóval szemben egy tégla mintás boltív, ami egy sötét folyosóra vezetett.
-Helló! - hallottuk Seongah csilingelő hangját. Ezt követően megpillantottuk őt is. Kilépett a folyosóra, és szélesen mosolygott. - Jó, hogy megjöttetek. Gondoltuk főzünk valamit. Nem túl nagy dolgot, mert még be kell vásárolni, de azért ennünk mégiscsak kell.
-Jó illata van, nem? - jelent meg Kyung arca is.
-Kyung! Otthagytad a zöldségeket? - Sipított Seongah, arca nevetségesen rémült volt.
-Hoppá... - mosolygott Kyung, majd visszahúzta fejét az ajtón. - Nem ég a ház! - kiáltott utána.
-Még jó. Biztos kikapnánk. - szólt Sunhwa is. - Az a konyha?
-Igen, és gyönyörű! Muszáj volt kipróbálni. - Beléptem a folyosóra. Az egyetlen ablakon be volt húzva a sötétítő, hogy ne legyen annyira meleg odabent, így nem sok mindent láttam. A folyosó végén egy ajtó volt.
-Az egy mosdó. - mondta Shiwo, mikor már egy ideje arra bámultam. -Nem olyan érdekes, mint a ház többi része. - bólintottam, majd beballagtam a konyhával egybekötött étkezőbe. A falak halványkékek voltak, a bútorok pedig különböző árnyalatú szürkék. Fehér kiegészítőkkel volt díszítve.
Junwo a gáztűzhelynél állt, és serényen kevert valamit.
-Meg ne mérgezz minket, Oppa. - mosolyogtam.
-Dehogy. Maximum beleköpök a tányérodba.
-Köszönöm. Kedves vagy.
-Ti megint szívjátok egymás vérét? - lépett mellénk Shiwo, és kidolgozott, izmos kezeit csípőjére tette.
-Nem. Most éppen nem. - feleltem, és egy erőltetett mosoly kíséretében megsimogattam Junwo vállát.
-Remek. Fejlődő képesek vagytok. Jun, hallottad, hogy Melody is benne lesz a dalszerző brigádban? - a srác arca leírhatatlan volt, amikor Shiwo a mondata végére ért. Lassan megfordult, kezében a fakanállal, amivel az előbb még az ebédet kevergette, majd higgadtan feltette kérdését.
-Mi?
-Igen. Melody is dalszerző. Legyetek boldogok, és ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotok befolyásoljon akármit is a bandával kapcsolatban.
-Nem hiszem el! - Junwon látszott, hogy komolyan felkapta a vizet. - Nem lehetett volna, hogy életem kedvenc tevékenysége mondjuk nem ütöd bele az orrodat?
-Azt hiszed nekem pisztolyt fogtak a fejemhez, amikor jelentkeztem a dalszerző csapatba? Vagy hogy én muszájból írom a dalaimat? Hogy lehetsz ekkora paraszt?! Nem csak te szereted ezt csinálni! - Teljesen kiakadtam. Komolyan azt hiszi, hogy rajta kívül senkit nem érdekel ez a dolog? Hogy csak ő leli benne örömét? Mekkora egy felfuvalkodott, önző, nagyképű egy...
-Neked vannak érzelmeid? - Szakította félbe a gondolataimat. A szívem őrülten kalapált, az egész testemet átjárta az adrenalin. A vér lüktetett a vénáimban, valósággal fájt minden dobbanás. Az agyamban ezer és egy olyan sértés futott át, amit csak azért nem vágtam a fejéhez, mert nem akartam még jobban elmérgesíteni a dolgot kettőnk között.
-Igen! És képzeld, hogy..
-Hey! - kiáltott Shiwo, majd egyik kezét Junwo mellkasára, másikat az én vállamra tette. Észre sem vettem, hogy milyen vészesen közel állok hozzá. -Elég legyen! Hogy lehettek ennyire gyerekesek? Mindketten önzők vagytok! Ez egy csapatjáték! - hangját felemelte, nem volt olyan higgadt mint eddig. Minden erőmmel Shiwo szavaira koncentráltam, mégis Junwoval néztem közben farkasszemet. - Ez most már nem csak rólatok szól, hanem hatunkról! Ha nem tudtok csapatban dolgozni, akkor még addig szálljatok ki, ameddig nem debütálunk! Egyéni előadóként is lehet dolgozni, nem kell osztozkodnotok senkivel, ha nem akartok! Fontoljátok meg! - elengedett minket, majd kiballagott a konyhából.
-Fut a leves. - suttogtam halkan Junwonak, mire felocsúdva megfordult.
-Kösz. - felelte, miután elzárta a gázt. Tudtam, hogy Shiwonak igaza van. De azt is, hogy nem teljesen. Nem az osztozkodással volt a baj. Hanem Junwoval. És volt egy olyan érzésem, hogy neki is ez a véleménye.
Legalább valamiben egyet értünk.