LikeU

13. Fejezet - Melody szemszöge

Unottan bámultam a tévé képernyőjét, és egyre csak azon gondolkodtam, vajon miért akadt ki ennyire Junwo. Nem tudja elfogadni, hogy egy lány ellen nyert, vagy azt, hogy ellenem? És miért nem szereti az esőt? Miért van az, hogy az egyik pillanatban elviselem, a másikban pedig megfojtanám? Vajon vele is ez van? De a legfontosabb, hogy miért foglalkozom én ezzel ennyit? Annyi fontosabb dolgom lenne. Ki kéne élveznem, hogy pár napig pihenhetek, mert ez után minden csak nehezebb lesz. A végtelen próbák, és a készülés a debütálásra... Utána pedig ugyan ez, csak minden lépésemet figyelik majd. Nem hibázhatok.. Sokkal, de sokkal fontosabb dolgokra kéne most koncentrálnom, mint Junwo és a hangulatingadozásai. De csak nem tudtam kiverni a fejemből ezeket a kérdéseket.
Az rántott vissza a gondolataim mélységéből ebbe az álmos valóságba, hogy Kyungmo óvatosan a vállamra dőlt.
-...Hé.. – suttogtam. –Unni.. – Sunhwa rám emelte álmos tekintetét, majd elnevette magát.
-Shiwo, figyeld! – lökte meg a srácot, aki feleszmélt, majd elmosolyodott. Seongah is felénk fordult .
-Jaj, de cuki! – Suttogta, és előkapta mobilját. – Melody, meg ne mozdulj, mert felébred szegény.
-Igyekszem, de nehezebb, mint amilyennek tűnik. – mondtam.
-Várj.. – suttogta Shiwo. – Nagyon aegyo a srác. Nincs szívem felkelteni.
-Akkor itt hagytok vele? Nem azért, tényleg elég cuki, de én szeretnék a saját ágyamban aludni, nem pedig egy párnaként tölteni az éjszakát.
-Okés.. – Sun is csinált néhány képet Kyungiról, majd hagyta, hogy Shiwo segítsen nekem. Óvatosan a feje alá csúsztatta hatalmas tenyerét, és megtartotta, amíg én felpattantam. – Mel, igazítsd meg a párnát! – mutatott a hamuszürke bolyhos díszpárnára, mire eldöntöttem, ő pedig óvatosan ráfektette Kyung fejét.
-Seongah, ideadnád kérlek azt a plédet? – suttogta Sunhwa, majd miközben a lány a fotelban heverő jegesmedvés takaróért lépett, ő újabb képeket készített Kyungról. – Köszönöm. – Mosolygott, és széthajtva a plédet alaposan betakarta vele az alvó fiút.
-Ilyet én is kérek majd, Mama Sun! – nevetett Seongah, és aranyos vigyorával arcán Unni vállára hajtotta fejét.
-Szerintem menjünk aludni mi is. – nyújtózkodott Shiwo. –Jun is biztos elaludt már.
-Reménykedjünk benne. – felelt Sunhwa, és még egy fotó után a zsebébe csúsztatta magenta színű mobilját. Pár rövid másodpercig még mind a négyen álltunk, és bámultuk, ahogy Kyung alszik, majd szó nélkül, teljesen egyszerre megindultunk fel, hogy nyugovóra térjünk. Továbbra sem tudtam kiverni a fejemből a haszontalanabbnál haszontalanabb gondolatokat. Attól féltem, hogy nem hagynak majd aludni. De alig, hogy Mama Sun betakarta Seongah, és leoltotta a lámpát, én is elaludtam.

   Zörgésre ébredtem.
Nem tudom, ki az, és miért csap ekkora zajt, de igazán abbahagyhatná. Az órára pillantottam, ami ezzel nem törődve tovább ketyegett vidáman, és elhagyta a nyolcast. A szobában már csak Sunhwa Unni aludt rajtam kívül, így hát halkan felkeltem, és ruhát vettem magamhoz, amit felvehetek, és kimentem a szobából. Átosontam a fürdőszobába, s közben erősen reménykedtem, hogy egyik srácnak sem támad kedve most feljönni. Egy kék rövidnadrágot viseltem fehér trikóval, mégis, kissé kellemetlenül éreztem volna magamat, ha most akárki feljön. Megtorpantam a fürdőszoba ajtó előtt. Zörgést hallottam bentről, így kopogtam. Pár idegtépő másodperc elteltével az ajtó résnyire kinyílt, és látnom engedte Junwo idegesítő fejét. Arcán hatalmas vízcseppek rohantak végig, mindössze egy derekára csavart törölközőt viselt, így rosszabb helyzetben volt, mint én, de ez nem segített a szituáció abszurditásán.
-Mi van? - kérdezte mély hangján, miután már egy jó ideje nem szóltam semmit. Elkaptam róla a tekintetem, és szorosan magamhoz öleltem a ruháimat.
-Semmi.. Mármint... Mi.. Mikor végzel? – kérdeztem hebegve, és igyekeztem a lángoló szemeit nézni.
-Tíz perc. - felelte, és egy kaján mosoly jelent meg arcán, amit próbált elfedni. Orromat megcsapta az erős férfi tusfürdő illata.
-Remek. - vigyorogtam, mint egy idióta, aztán félreálltam, ő pedig becsukta az ajtót. Mi a francot műveltem? A szemeim előtt továbbra is ott lebegett a kidolgozott felsőteste, és csak arra az egy mondatra tudtam gondolni, amit mostanában sűrűn elmondtam, ha nem is fennhangon de magamban biztos.
   Rohadj meg Junwo!