LikeU

16. Fejezet - Junwo szemszöge

Igyekeztem összeszedni magam. Elég szétszórt voltam, de ez betudható volt annak, hogy semmit nem aludtam az éjszaka. Nem tudtam a koreográfiára koncentrálni, és ez most kivételesen nem Melody hibája volt.
-Jun.. - mondta kissé ingerülten. -Megtennéd, hogy figyelsz?
-Persze. Igyekszem, bocs. - feleltem. Utáltam tőle bocsánatot kérni, de be kellett látnom, hogy most igaza van. Azonban semmi pénzért nem mondtam volna ezt ki. Reakciómtól meglepetten felvonta a szemöldökét.
-Öhm... - súgta, miközben folytatta a koreográfiát. - Talán ha Sunhwa Unnival táncolhatnál, akkor könnyebben menne. Ő azért mégis csak ügyesebb ebben. - Bólintottam, mire mosolyogva hozzátette: -És legalább megszabadulunk egymástól.
-Az biztos. - bólogattam ismét. Mel a tánc végén jelentkezett, hogy elmondja a problémánkat, majd átballagott Kyunghoz.
-Megint dalt írtál az este? - kérdezte Sunhwa nevetve, és mellém lépett a tánc kezdéséhez.
-Nem. Most csak nem tudtam aludni.
-Hogy álltok a dalokkal? - kérdezte.
-Egész jól, azt hiszem. Az enyémnek a szövege kész. Ma folytatnunk kéne Melodyval a közös dalt. De elég fáradt vagyok.
-Egy..Két... - számolt be, hogy könnyebben ki tudjam hozni a lépést. - Szép.. - tette hozzá mosolyogva, amitől én is felderültem. - És... Melodyval hogy álltok?
-El...Elviseljük egymást. Meg... Beszélgetünk.. néha. - nevetett.
-Az már jó. - Végighúztam a kezem a derekán. - Legyél bátrabb! Nem harapok! Te vagy a férfi, és neked kell irányítanod! - bólogattam. -És... Miről beszélgettetek?
-Hát... Azt mondta... Szereti az esőt... És nem tud közepesen citromos teát készíteni, csak túlízesítettet. Szerencsétlen, és... Fél a kocsiban.
-Elmondta, hogy miért? - kérdezte döbbenten, mire megráztam a fejem. –Hm...Nem is fogja.. Senkinek nem mondja el. De beszélgess vele.
-Ügyesek voltatok! - szól Jihae. Kissé meglepődtem, észre sem vettem, hogy a tánc végére értünk. Egyáltalán nem figyeltem rá. Csak Sunhwa-ra. - Most végre Junwonak is sikerült koncentrálnia a partnerére.
-Nem is figyeltem a táncra.. - mondtam most már fennhangon.
-Nem, de rám figyeltél, mivel beszélgettünk. Figyelj ugyanígy a partneredre csevegés nélkül, és akkor a táncra is tudsz fókuszálni! – Meglepetten bólogattam.
-Sosem gondoltam volna, hogy pont attól fogok jobban táncolni, hogy nem figyelek rá.
-Heh, nem is azért ment. Hanem mert nem az járt a fejedben, hogy jól kell mennie, és hogy mekkora szerencsétlen vagy, mert nem sikerült. – mosolygott. – A mozdulatok benne vannak a lábadban, és mindenedben, mert eleget gyakoroltad. Ürítsd ki a fejed, és ne görcsölj azon, hogy menni fog-e. Csak... Élvezd! – Óvatosan vállba bokszolt, majd a többiekhez fordult, és megszólalt. -Mel, visszaadlak Junwonak. Rátok fér. -Melody nevetve visszaballagott mellém.
-Sunhwa Unni felébresztett?
-Határozottan. - feleltem, majd magam mellé húztam, és a derekára tettem a kezem a koreográfia szerint. Meglepődött. Magabiztosabb voltam, és határozott. Mély levegőt vettem, és mozogni kezdtem vele. Igyekeztem a zenére koncentrálni, de Mel teljesen elvonta a figyelmemet. Zavartan mozgott mellettem, hagyta hogy irányítsam, akármennyire is ellene volt.
-Mi... Mi történt ez alatt a három perc alatt? – kérdezte pihegve, mikor véget ért a zene.
-Táncoltam Sunhwa-val. – feleltem. – Valóban jó ötlet volt.
-Szóval... Igazam volt? – vonta fel szemöldökét.
-Nem, csak az ötleted volt jó.
-Ugyan, Oppa, egyszer beismerhetnéd végre. – karba fonta kezeit, és vizes üvegéhez kocogott.
-Majd ha kiérdemled, Maknae. – követtem, hiszen az én üvegem is ott volt.
-Ki vagy te, hogy a te elismerésedet külön ki kell harcolni?-vonta fel a szemöldökét.
-A partnered. – suttogtam, mire halványan elmosolyodott.
-Na gyere, Partner... Van még mit csiszolnunk ezen, nem igaz?
-Csak kövess engem. Akkor nem lesz gond. –feleltem.
-Persze. Nem is értem, miért nem Te vagy a Leader.
-Shiwo jobb, mint én. De kettőnk közül egyértelmű, hogy én vagyok az alkalmasabb erre.–Összehúzta szemét, és ajkába harapott.
-Miért lennél? Azért mert én lány vagyok, és fiatalabb?
-Tapasztalatlanabb vagy.
-Persze, hisz' te már annyi mindenen keresztül mentél, igaz? Honnan tudod, hogy én nem?
-Ebből. Képes vagy elkezdeni ilyenen vitázni.
-Jaj, Jun, ne játszd meg magad. Lehet, hogy a vitáink nagy részét én kezdem, de te szándékosan húzod fel az agyamat, mert tudod, hogy úgysem hagyom szó nélkül.
-Szállj le a földre, maknae, és ne legyél egy hercegkisasszony. Tanulj meg hallgatni.
-Tanuljak meg nem kiállni magamért? Vagy harcolni a saját igazamért, még ha az a legnagyobb baromságnak tűnik is? Ha minden ember ilyen lenne, akkor talán sosem jutunk el a Holdra, vagy mászunk meg hegyeket, és fedezünk fel földrészeket!
-Nem azt mondtam, hogy ne állj ki magadért, hanem hogy tanuld meg, mikor kell lenyelni a haragodat, vagy a sértődöttségedet, és csendben maradni. Higgadj le, árt a vérnyomásodnak.
-Ne parancsolgass nekem!
-Jó, akkor máshogy fogalmazok. – fordultam felé. és halkan, egyenesen az arcába beszéltem. – Ha megfogadsz egy jó tanácsot egy idősebb, tapasztaltabb embertől, akkor nem viselkedsz úgy, mint egy elkényeztetett hercegnő. Nővé készülsz válni, nem pedig egy hisztis kis ribivé.
-Nem vagyok gyerek, nincs szükségem a tanácsaidra. Húsz leszek, Jun.
-Rendben. Akkor viselkedj úgy, mint egy húsz éves, érett lány, ne pedig úgy, mint egy túlkoros tini. Akkor talán nem fognak gyerekként kezelni. – Szúrósan nézett rám, akármennyire is próbálta leplezni, a szavaim a szívéig hatoltak. A szemei halványan bepárásodtak, de nem engedett el egyetlen könnycseppet sem. – Csak őszinte vagyok. Az igazság néha fáj. De te döntöd el, hogy tanulsz-e belőle, vagy megsértődsz, és nem veszed észre a hibáid. Nem javaslom az utóbbit.
-Miért, te talán tökéletes vagy, Junwo? – kérdezte halkan, és elfordította a fejét.
-Nem. Nem vagyok az. De én is ezt próbálom tenni.
-Srácok! Mit csináltok? – hallottuk Shiwo hangját. – Gyertek, még rengeteget kell próbálnunk!
-Megyünk. – mondtam, majd elfordultam. Melody még hangosan sóhajtott egyet, aztán vonakodva, de mellém vonszolta magát, és folytatta a gyakorlást. Nem beszélt túl sokat, de egyikőnk sem.
Igyekeztünk arra koncentrálni, hogy kihozzuk a maximumot magunkból.