LikeU

21. Fejezet - Melody Szemszöge

Junwo ujja óvatosan lenyomta az utolsó billentyűt a zongorán, majd pár másodperc után ugyan olyan kecsességgel engedte azt el.
-Nem tudtam, hogy zongorázol. – szólaltam meg halkan, mire ő elmosolyodva rám emelte a fejét.
-Nem is. – Nyújtózkodott egyet, visszafogta az ásítást. – Csak magamtól tanulgattam, és azt is csak amikor szükséges volt a dalszerzéshez.
-És ezt nem akartad az előtt közölni, hogy felvettük volna a játékodat a „Lost" alapjához? – vontam fel a szemöldököm.
-Nyugi van, kislány. – hátradőlt, és felkapott egyet a zongora tetejére tett tálban lévő cukorkákból. – Azt mondtad jó volt.
-Az volt, de lehetett volna szörnyű is.
-De nem lett. – dobta a szájába a halvány sárga cukrot. –Mert Oppa eszméletlen.
-A Maknae meg fáradt, szóval húzzunk haza. – böktem a fejemmel az ajtóra.
-Várj, mikor akarod összevágni az alapot, és az éneket?
-Holnap. – feleltem egyszerűen, és átmásoltam a hangfájlt a gépről a pendrive-omra.
-Mi? – kapta fel a fejét Jun. – Mel, holnap be kell mutatnunk a dalokat.
-Tudom. Előtte megcsinálom.
-Még ma meg kéne!
-Junwo.. – nyavalyogtam. – Álmos vagyok! Aludnom kell. A hat dalból már mind készen van ezen kívül, és nem valószínű, hogy Menedzser Nim azt az egyet fogja választani, amelyik akár a főcímdala is lehetne a Kill Me Heal Me következő évadának.
-Honnan tudod? Azt kérték, hogy a holnapi megbeszélésre legyen készen az album! Mel, ez a kötelességed!
-Készen lesz, Junwo, kérlek menjünk már! – tűrtem hátra a hajamat. – Ígérem, holnap az lesz az első, hogy befejezem.
-Nem, Mel, nem hagyom, hogy holnapra halaszd!
-De már tíz óra múlt, Jun! Mire hazaérünk talán tizenegy is lesz a forgalom miatt!
-Rendben, akkor kinyitod a csinos kis szádat, - lépett közvetlenül elém. – És megkéred a te hőn szeretett Oppádat, hogy legyen a segítségedre ebben.
-Nem, Jun, megcsináltad egyedül már három zenének az összevágását. Nem teheted meg ezt helyettem.
-Oh, nem is fogom. – nevetett, és felkapott még egy cukrot.-Csak besegítek. Most hazamegyünk, te addig alszol a kocsiban, aztán otthon csinálsz magadnak egy kávét, nekem pedig egy jó savanyú teát. Addig én kipaterolok mindenkit a szobánkból, hogy aludjanak máshol, és nekiállunk befejezni ezt a dalt. Végzünk vele maximum két óra alatt. Ha mázlid van aludhatsz a szobádban.
-És ha nincs?
-Akkor... – gondolkodóan pislogott rám. - Akkor nem. Na indulás! – megragadta a csuklómat, felkapta a kulcsait, és kirángatott az ajtón. Lekapcsoltam a villanyt odabent, és megvártam, míg bezárja a stúdiónk ajtaját. Magamra kaptam a kabátomat és a sapkámat. Junwo is felvette a fekete, gombos szövetkabátját. Rendkívül elegáns darab volt, csodálkoztam is, amikor először láttam rajta. Sóhajtott egyet, majd rám nézett.
-Kint van a nyakad, Maknae. – mutatott a kabátomra.
-Nincs olyan hideg. – vontam meg a vállamat.
-Meg akarsz fázni a debütálásunkra? Ciki lesz, ha a kis maknaenk hang nélkül próbál énekelni. – Levette a nyakából a fekete sálját, és óvatosan az enyém köré csavarta. – Így. Én képes voltam olyan kabátot venni, ami az államig ér. –Elmosolyodtam.
-Köszönöm, Oppa.
-Semmiség, Maknae. – vonta meg a vállát. – Csak nem akarom, hogy elcseszd nekünk. – Kész. Ennyi volt. Kam Junwo még mindig hihetetlenül ért ahhoz, hogy elrontson egy alapvetően aranyos cselekedetet. – Na menjünk, mielőtt azt hiszed, hogy aggódom érted. – Elindult előttem, én pedig követtem. Kár, hogy ehhez már késő volt.

Csípős szél fújt odakint. Ugyan még csak július vége közeledett, az időjárás az utóbbi napokban ősziesen hideg és zord volt. Hihetetlen milyen hamar elrepült egy hónap, és hogy mennyi mindent csináltunk ez alatt. Lassan készen állunk a debütálásra. Az album dalait már fel is vettük, holnap fogjuk bemutatni őket a menedzsereinknek.
Igyekeztem közvetlenül Junwo mögött haladni, hogy felfogja előlem a szelet. A széles vállai tökéletesek voltak erre a célra. Pár másodpercig babrált a kulccsal, majd mindketten beszálltunk.
-Nincs olyan hideg!- utánozta a hangom, majd fújkodni kezdte a kezeit. Nevettem.
-Én nem fázom.
-Remek neked.
-Kéred vissza a sálat, Oppa?
-Nem. - megrázta a fejét. - Majd ha találsz olyan kabátot, ami védi a nyakad.
-Nekem is van sálam.
-Akkor meg vedd fel azt. De védd a nyakad, mert veszélyezteted a hangodat.
-Valld be, te egy vámpír vagy, és csak túlságosan csábos a nyakam. - kacsintottam, mire halkan kacagott.
-Nagyon vicces. - forgatta a szemeit, és elfordította a kulcsot, mire az autó felhördült. – Tényleg vigyáznod kell magadra, Melody! Betegen is színpadra kell majd állnod, mert ismerve téged úgy sem mondanál le egy fellépést sem. És ez el is van várva. De ha betegen szerepelsz, nehezebben gyógyulsz meg, és akár maradandó bajod is lehet.
-Rendben. Igaz. – tudtam, hogy így van, de ha nem adok neki igazat, és elkezdem boncolgatni a témát, akkor még egy órán keresztül hallgathattam volna az atyáskodását, amit nem akartam. Szóval csak beleegyeztem. -Oppa... . kezdtem halkan pár másodperccel később.
-Óvatos leszek. – bólintott, én pedig lágyan elmosolyodtam.
-Köszönöm. - előhúztam a telefonomat a zsebemből, és az üres képernyőtől kissé elszomorodtam. - Nem ír vissza. - sóhajtottam.
-Hm?
-Mike... Nem reagál az üzenetemre.
-Ah, Mel. – mondta homlokát dörgölve. - Biztos alszik. Aludj inkább te is. Akad dolgunk, ha hazaérünk. -Még egy pillantást vetettem a mobilomra, aztán az ablaknak dőlve kényelembe helyeztem magam.
-De nehogy kísértést érezz arra, hogy kiszívd a vérem, Vámpír Oppa.
-Szólok előtte. Szép álmokat! - bekapcsolta a rádiót, amiben halkan felcsendült egy lassú dallam. Micsoda mázli. Azt hiszem alig egy percen belül aludtam is. Csak arra keltem fel, hogy az autó teljes mértékben leáll.
-Jó estét, Csipkerózsika. - lökött oldalba óvatosan. - Hasadra süt a Hold!
-Hmm.. - nyafogtam. - Aludni akarok.
-Majd elmúlik, na gyere. - nagy nehezen kimásztam a kocsiból, és összehúztam magam, hogy ne fázzak annyira. Jun bezárta az autót, és elindult be. Követtem. Az előszobában levettük a kabátunkat. Az órára pillantott. -Háromnegyed tizenegy lesz. Király. - mondta halkan, majd bementünk. Seongah és Kyung a konyhában ültek az étkezőasztalnál, beszélgettek.
-Sziasztok! - köszöntünk mindketten.
-Hali! - mosolyogtak ők is. Seongah eltűrte a haját, majd megkérdezte: -Na, elkészült?
-Majdnem. Az alap kész, a zongorát is felvettük, már csak a szöveggel kell összevágni és megszerkeszteni.
-Megszerkesztitek? - vonta fel a szemöldökét Kyung meglepetten.
-Egy kicsit mindenképpen meg kell. - mondtam. - Zajszűrést csinálunk, és effekteket rakunk rá, hogy egybeolvadjon a dallal. Hogy élvezhetőbb legyen.
-Mindent értek. - bólogatott. - Azt hittem teljesen megszerkesztitek az egészet, és a végén olyan lesz, mintha nem is mi énekeltük volna. - nevetett.
-Dehogy. - rázta a fejét Junwo. - de éppen ezért szükségünk lesz az egyik szobára, és jó lenne, ha a kék lenne az. - A két szobának saját neve volt, csak hogy tudjuk, melyikről van szó. A srácoké volt a kékszoba, a miénk pedig a rózsaszínszoba. Függetlenül attól, hogy semmi köze nem volt ezekhez a színekhez egyiknek sem.
-Megoldjuk. - bólogatott Seong. - Ha sokáig fog tartani, legfeljebb Sunnie Unni és én alszok a kanapén, Kyung és Shiwo pedig aludhat a mi szobánkban.
-Szóljunk nekik, hogy meg tudjuk beszélni.- mondta Kyung.
-Hol vannak?
-Zuhanyoznak. Egész idáig táncoltak a garázsban.
-Együtt? - nevettem, mire mindenki felvont szemöldökkel rám nézett. – Akarom mondani... Együtt... táncoltak? – vigyorodtam el.
-Szerintem Sunhwa már végzett. Ő ment először. - kezdte Seong. - Felmegyek, szólok neki. - Jumwo aprót bólintott.
-Én pedig addig elpakolok a nappaliban. Társasoztunk Seongahval, de ha valaki ott alszik szükség lesz a helyre. - mondta Kyung is, majd egy sóhajtás kíséretében felállt, és eltűnt Seongahval a konyha ajtaja mögött. Pár másodperc múlva hallottuk Huby körmének kopogását a padlón, ahogy leugrik a kanapéról. Mindig ott alszik, ha senki sincs bent. De ahogy valaki a szobába lép, rögtön leugrik onnan, mintha semmit nem tett volna. Most is ez történt. Nyújtózkodott egyet, majd kisétált Kyung lábai mellett, és leült gazdája elé.
-Hiányoztál neki. - mondtam, majd megsimogattam a kutya fejét.
-Ő is nekem. - felelte Junwo halkan, és ugyan ezt tette. A kutya gyengéden hozzátolta nagy, dínószerű fejét Junwo tenyeréhez, és hálásan csóválni kezdte a farkát. Jun keze óvatosan hozzáért az enyémhez. Felegyenesedett.
- Na, főzöl teát?
-Komolyan mondtad?
-Naná. De sok citromlével! - elmosolyodtam. Azt hittem, csak viccel.
-Rendben. - bólogattam kissé meglepve, majd a pulthoz lépkedtem.

Óvatosan letettem a bögrét elé.
-Kösz. - suttogta, szeme meg sem rebbent. Leültem mellé, és felmértem a helyzetet.
-Sok mindenről lemaradtam? - kérdeztem.
-Nem. Csak átmásoltam a fájlokat.
-A következő teát magadnak csinálod.
-Nem.
-De. - löktem oldalba. –Ez már a harmadik.
-A többiek?
-Shiwo és Kyung megágyazott magának a kanapén. Konkrétan elfelezték a helyet párnákkal meg ilyenekkel. Nem akarták hagyni, hogy a lányoknak kelljen lent aludniuk, de nem dúl bennük túl nagy vágy az iránt sem, hogy együtt éjszakázzanak. Most mind a négyen filmeznek, de szerintem Sunnie két percen belül alszik.
-Idő?
-Fél tizenkettő lesz. Bele kéne húznunk.
-Igyekszem. - ez a szűkszavúság nem volt furcsa Junwotól, különösen nem ha dolgozott. Teljesen képes volt elmerülni abban amit csinál, és kikapcsolni a külvilágot. Őszintén szólva egy kicsit irigyeltem ez miatt. Engem minden apróság ki tud zökkenteni, és elvonja a figyelmemet. Csak csendben tudok dolgozni és összpontosítani, például.
-Tényleg nem akarom, hogy te csináld az egészet, Oppa... - mellé húztam egy széket, és leültem.
-Rendben. - sóhajtott, és rám nézett. - Milyen színűre színezzem a címet?
-K..Kékre... - feleltem kis hezitálás után.
-Remek. - bólintott, és két kattintással később újra felém fordult. - Most már a te kezed is benne van.
-Jun, had segítsek!
-Mel, ezt nem tudjuk ketten csinálni. Csak beállítom a szokásos dolgokat.
-Akkor miért mondtad, hogy együtt csináljuk?
-Mert nem mentél volna bele, hogyha azt mondom, hogy én csinálom helyetted.
-De...Csináltam teát... Hármat is.. - rám nézett, mire lebiggyesztettem az ajkaimat, és igyekeztem aranyos arcot vágni.
-Engedd el, Melody. - rázta meg a fejét.
-De... De nem akarom, hogy helyettem dolgozz!
-Ez nem akkora dolog, Mel. Inkább hagyd, hogy csináljam, és hamarabb elkészülök. Addig gondolkozz valami értelmesen.
-De ha itt ülök melletted, nem tudok nem rád gondolni. - Elmosolyodtam. Ő csak szúrós tekintettel nézett rám.
-Akkor menj ki, és hagyj dolgozni.
-Azt már nem. A végén még boldoggá tennélek. - nyújtózkodtam egyet, és a vállára hajtottam a fejemet.
-Hihetetlen vagy.
-Álomszerűen hihetetlen. - feleltem, és lehunytam a szememet. Eszembe jutott a dalunk Junwoval. Elkezdtem dúdolni a dallamát. Sunhwa Unni kezd egy versszakkal, majd Junwo rapje jön. Utána Shiwo énekel egy versszakot a refrén előtt, ami pedig két részből áll. Előbb Kyumgmo, majd Seongah énekel, aztán egy rövid rész jön, ahol nincs ének csak zene, és Shiwo ismétel egy-egy mondatot. Aztán az én rap részem jön, majd ismét Shiwo, ugyan arra a dallamra más szöveggel. Ez után refrén következik Kyungiékkal, majd a mondat, amiket most Sunhwa mond. A második refrén után van két versszak, előbb én éneklek, majd Seongah, és az újabb refrénben Sunhwa és Kyung. Aztán a végén a mondatokat Junwo mondja, és ez alatt a refrén utolsó, magas sorát ismételgeti együtt Seongah és Sunhwa. Majd azt az egy mondatot én is elismétlem egyszer, egy lezárásként.
Szeretem ezt a dalt. A hangulatot, amit képvisel, és azt, ahogy előadjuk. Mindannyiunknak sikerült belevinnie a saját stílusát, és egyszerre képviseltük a dalt is. Nem tudom, hogy a közönség hogyan fog reagálni rá, de én büszke vagyok rá. Benne vannak az érzelmeim, a szövegben is, és az előadásban is. Biztos, hogy fejlődhetek még, és mindent el fogok követni ennek érdekében. De büszke vagyok a dalra.
Mike szerint biztos, hogy ezt fogják választani az MV-s számnak. Sunhwa és Shiwo már el is kezdett dolgozni a koreográfián. A másik dal, amit valószínűleg elő fogunk adni, az az a szám, amit az egész dalszerző csapat írt. Ez egy bulizós dal lett, erős ütemmel, és még erősebb rap résszel. Ebben Shiwo Oppa is rappel egy keveset, ő kezdi, egy igazán rövid és laza résszel. Utána én jövök. Imádtam dolgozni ezen a zenén, és a szövegem is ütős lett. Igazából ezt főleg Junwonak köszönhetem. Írni akart egy részt magának, de végül úgy gondolta, hogy nekem jobban állna. És először nem tetszett az ötlet, de utána elég hamar megbarátkoztam vele. A rap rész utáni versszak hat soros, abból az első kettő Shiwoé, a második négy pedig Kyungié, majd Junwo énekelget két sort. Nincs bonyolult dallama, de nem nevezném rapnek. Aztán jön még két versszak, ami hivatalosan már a refrénhez tartozik, Seongah és Sunhwa osztozik rajta, majd egy egyszerű dallamú, hat soros versszakot éneklünk együtt. Aztán Junwo berreg egyet. A próbán egyszer akkorát köpött egy ilyen berregés alkalmával, hogy azt hittem menten megjelenik pár fizikus hogy kiszámolják a röppályáját. Vagy tíz percen keresztül nevettem az eseten, és azóta mindig felhozom, hogy piszkáljam vele.
 Gonosz vagyok.
Junwo a berregés után elkezdi a saját rapjét. Másodjára már sikerült neki olyan szöveget írni, ami illik is hozzá. Majd ismét Shiwo jön, most azonban Seongahval-val, utána én énekelgetek két sort. A dallam hasonló, mint Junwoé, csak más szöveggel. Aztán a refrén Sunhwa-val és Kyungieval, és a közös szöveg a végén az én berregésemmel. Imádom azt a részt. Az ez utáni versszakon Shiwo és Seongah osztozik, majd egy rész, ahol ami alatt a közös szöveg megy kissé átalakítva. Itt főleg a tánc kap nagy hangsúlyt.
Ebben a zenében Junwonak és nekem több szerep jutott, aminek örülök. Otthon érzem magam egy ilyen stílusú dalban. És ahogy látom, Junwo is. De most sehogy sem tudtam ezen agyalni. A közös zenénk, ami az "Emotions of the Truth" címet kapta, teljesen belemászott a fejembe. Elképzeltem, hogy milyen lenne hozzá egy MV.
-"A tény, hogy fel kell nőni megrémít" - énekeltem halkan Shiwo részét.
-Hm? - felemeltem a válláról a fejemet, és a szemébe néztem.
-"Olyan ijesztő a világ így"
-Ah, - mosolyodott el. -Szeretem ezt a zenét.
-Én is. - bólintott. - Lehetne csinálni hozzá egy tartalmas MVt.
-A tartalmas alatt arra célzol, hogy lehetnének benne utalások és szimbolika, amitől egy mélyebb értelmet kap a dal is?
-Nagyon szeretem, amikor beszéled a nyelvem. - mosolyodtam el sejtelmesen.
-Nem egyszerű mutatvány. - forgatta a szemeit. - Van már ötleted esetleg?
-Van. Pont erre a részre. Egyikünk egy játszótéren ül, egy hintában. Körülötte gyerekek játszanak, de úgy, mintha ő ott sem lenne.
-Junwo abbahagyta a munkát, és érdeklődően felém fordult.
-Folytasd.. - Tenyerébe támasztotta állát.
-Hát... -elmosolyodtam. Érdekli... -egy másikunk, mondjuk Shiwo, aki a legidősebb tag hívja a játszótér kapujából. De ő nem megy. Nem tud dönteni a gyerekek, a játék és Shiwo között.
-Ez... Ez eszméletlen, Mel! - kerekedett el tekintete. - Hihetetlen! Sőt! Ez a személy lehetnél te. Te vagy a Maknae, te állsz Legközelebb a gyermekkorhoz. - fújtattam. -Nem! Nem sértésből, most tényleg! És aztán egyre többen hívunk, de te nem jössz. De amikor meglátod, hogy más is vár a hintára, egy kisgyerek, átadod a helyed, és kijössz velünk a játszótérről.
-Igen! - kiáltottam fel. - Ez az!
-És így a hinta szimbolizálhatná a kamasz kort! Egyszer mindenki beleszáll, vagy éppen kiszáll.
-Sőt, kezdődhetne úgy a klip, hogy Kyungie kiszáll belőle, én pedig bele...
-Vagy.. nem pont abba a hintába... A melletted lévő hintából áll fel, te pedig utána nézel, de attól még maradsz.
-És mutathatnánk néhány gyereket a játszótéren kívül, akik befelé néznek! Mert... Vannak, akiknek korán fel kellett nőniük, és alig lehettek gyerekek. -Junwo mosolya ellankadt. Lesütötte a szemeit, melyek az előbb még olyan lelkesen csillogtak. - R..Rossz ötlet? Akkor... Akkor mindegy ám!
-Nem... - erőltetett mosolyt arcára. - Remek ötlet. Majd a gyerek között leszek. - nevetett kínosan. -
Junwo... - vettem egy mély levegőt. Az agyam ezerrel dolgozott, hogy megtalálja a megfelelő szavakat. Nem tudtam a szemébe nézni. -Ha... Ha esetleg segíthetek.. vagy tudom is én, mire van szükséged! De... Mármint... Nyilván nem én leszek az első ember, de... - felemelte a fejem, hogy tekintetünk találkozzon.
-Köszönöm, Melody. - mondta kifejezéstelen arccal. Már rájöttem, hogy Junwo érzelmeit nem az arcán kell keresni. Ha így volna, színésznek megy. Nem... Jun érzelmei a hangjában rejlenek, és abban, ahogy beszél. És ugyan most teljesen rezzenéstelenek maradtak arcizmai, a hangja az egyik leghálásabb dolog volt a világon. Zavartságom eltűnt, és elmosolyodtam.
-Semmiség. - egy halvány mosoly jelent meg az arcán, még ha csak egy pillanatra is. Leengedte a kezeit, és egy mély levegő után beleivott a teába.
-Van még ötleted az MV-hez? - kérdezte utána. Megráztam a fejem.
-Egyenlőre nincs. De... Majd amikor aludni szeretnék, akkor úgy is lesz. - kacagtam aprót.
-Ja. - felelt, és újra elmerült a munkában. Éreztem, hogy tényleg nem tudok benne segíteni. De attól még érdekelt, hogy mit csinál. Hogy az ő dalaiban miért tisztábbak a hangfelvételek, mint az enyémben. Hogy milyen effekttől lesz olyan, amilyen. Minden érdekelt, szóval visszahajtottam a fejemet a vállára, és figyeltem minden mozdulatát.

Megjegyzések:
 Lost: "Elveszve"
 Kill Me Heal Me: Egy koreai Dorama. (dráma) Azokat a dalokat választják OST-nek (főcímdalnak) amik lassúak, érzelmesek, és általában angol szöveg nélkül íródtak.
 Emotions of the Truth: "Az igazság érzelmei"
 MV: "Music Video": Videóklipp

Sziasztok!
 Szeretnék elnézést kérni a hosszú kihagyás miatt, ígérem, igyekszem rendszeresebben, minimum heti egy fejezettel érkezni.
 Köszönöm a szavazatokat, a megtekintéseket és a hozzászólásokat, amiket kaptam!
 (づ｡◕‿‿◕｡)づ
Remélem tetszett nektek ez a rész, hamarosan jövök a következővel!