Utolsó Repülés

Prológus

Egy hete nyaraltunk Korfun. Életem közel egyik legjobb nyaralásán. Legalább is azt hittem, hogy a legjobb.

Anyám korán keltett a hazaindulásunkkor. A repülőgép reggel nyolckor indult. Amikor átcsoszogtam a másik szobába. Apa a bőrönd felett görnyedt. Épp alsóneműit rakta a rekeszbe. Anya a pólóját ráncigálta magára. Bementem a fürdőbe és megmosakodtam. Amikor kijöttem visszamentem a szobámba. Kinyitottam az ideiglenes szekrényajtóm, kivettem az aznapi ruhám és felöltöztem. Szüleim kopogtattak az ajtón, hívtak reggelizni. Lementünk a harmadik emeletről, az alagsorba, hogy betápláljuk az aznapi reggelit.

Szokásomhoz híven egy tejeskávét ittam két kivilekváros toasttal. A reggeli végeztével visszatértünk a szobánkba, én is bepakoltam a bőröndömbe.

A taxi fél hatra jött értünk. Berakodtunk a csomagtartóba és elindultunk a reptér felé. Imádtam nézni a jellegzetes görög házakat útközben. Az utcát néhol leanderbokrok szegélyezték, amikből anya szedett egy-két hajtást, mert annyira megtetszettek neki.

A reptérre érve kihalásztuk a csomagokat, és bevonszoltuk őket a váróba. Hatalmas sor állt a check-in pultoknál. Beálltunk a Frankfurtba tartó gép priority sorába. Viszonylag gyorsan haladtunk a nagy tömeg ellenére. A biztonsági átvilágításon becsipogtam, valószínűleg a fülbe valóim miatt. Már sokszor csináltam, nem okozott problémát. Rutinnal tele vártam amíg a nő letapogatta a kezeimet egy teszterrel. A tesztet belerakta a gépbe és az megvizsgálta. A gép a clean felirattal jelezte, hogy semmi drog nincsen rajtam. Fél nyolckor a biznisz-váróban várakoztunk a gép indulására. Direkt a korai járatot választottuk, hogy hamar hazaérjünk, mert másnap versenyem lesz.

A táblát figyelve csináltam egy fotót és feltöltöttem az Instagramra. Perceken belül több száz lájk érkezett rá. Indokolatlanul frissítettem még pár percig, aztán csak egyre növekedett a megtekintés, és egyre több lájk jött rá. Vidáman zártam be az applikációt. Bírtam, hogy ennyi mindenkit érdekeltem.

Feldobott, hogy repülünk. Mindig szerettem repülni. Az induló tábla hangosan pörgetett egyet, azzal a jellegzetes kattogó hangjával és kiírták rajta, hogy az A12-es kapunál be lehet szállni a gépünkre. A hátizsákomat megragadva elindultunk a gép felé.

A nő lecsipogtatta a telefonomon a beszállókártyát. Végigsétáltam a folyosón. Átléptem a repülőre, ahol a stewardess elirányított a C3- as székhez, ami az emeleten volt, a bizniszosztályon. Beraktam a táskám a tárolóba, és befoglaltam a székem. Halál nyugodtan néztem végig a tévén, ahol elmutogatták balesetkor a teendőket. Ezerszer láttam már, ezért nem is hallgattam, csak néztem, a fülemen különben is ott volt a fejhallgatóm.

Miután a futóművek elemelkedtek a pályáról a sorozatom következő epizódját kezdtem el nézni. Egészen addig, ameddig az egyik légiutas-kísérő nem jött a kocsival, és nem kérdezte meg, hogy Nutellás vagy eperlekváros croissant-t kérek reggelire.

Igaz, hogy már a hotelben ettem, de kezdtem éhes lenni, úgyhogy egy zéró kóla mellett elfogyasztottam a Nutellás verziót. Anya a mellettem lévő ülésben szélesen elmosolyodott, egy mentes víz kíséretében a lekvárosat kérte. Reggel tízre érkeztünk meg Frankfurtba, ahol a csatlakozásra vártunk. Négy óránk volt a csatlakozásig. Anyuval úgy döntöttünk, hogy belevetjük magunkat a parfümök választékába.

Körülbelül a hatodik parfümöt fújtam ki egy mintára, de még mindig nem az volt, amit kerestem. Végül feladva a dolgot odasétáltam anyuhoz, hogy megnézzem ő miket válogat. A farzsebemhez kaptam, ami erősen rezgeni kezdett. Kivettem a telefonom, ami bejövőt jelzett. Rányomtam a fogadásra.

- Szia Will! - szóltam bele vidáman.

- Szia Lonie, merre vagytok? - kérdezte.

- Éppen Frankfurtban várunk a csatlakozásra.