Utolsó Repülés

✈️11✈️

Dühösen megöleltem, aztán megcsókoltam. Mattet. Megnyugtatott, hogy végre szakítottam Will-lel, de tudtam, hogy még közel sem végeztünk. Ez a srác egy elmebeteg, de tényleg. Valakinek el kellene vinnie kivizsgáltatni, de az a valaki nem én leszek.

- Szakítottál vele? - kérdezte Matt.

- Úgy nézek ki, mint aki nem? - kérdeztem vissza.

- Igazából, akkor is ki vagy rá akadva ha együtt vagytok, úgyhogy csak gondolom, hogy igen.

- Oké. Hogy minden tiszta legyen. Igen, szakítottam vele, hála az égnek. De még mindig nem tudatosult benne, hogy nem érdekel, úgyhogy szerintem lesznek még közöttünk konfliktusok.

- Megoldod. A háttérből meg támogatlak, és ha bármire van szükséged, csak szólj - mosolygott rám. Átkarolta a vállam, kezével kicsit megdörzsölte. Elindultunk az emelet felé.

- Köszi.

Kopogtattak az ajtón, úgyhogy ahelyett, hogy mindketten felmentünk volna Matt ajtót nyitott Carolnak, én meg a folyosó végéről figyeltem őket.

- Óriási hírem van! - vigyorgott Carol, mint egy tejbetök. - A cég fizetett kártérítést, de azt már régen. Na mindegy, azt a pénzt félreraktam, de most számlázták a karácsonyi bónuszom, meg majd valamikor megkapom az év végi egyenlítést is. Lényeg, hogy ez kábé annyi pénz - itt kicsit szünetet tartott, aztán ledobta a cipőjét - , tehát ez annyi pénz, hogy a szokásos egy hetes nyaralásunk helyett kettőre is elmehetünk, igen, egyenesen hárman, mi több! Egészen a trópusokig mehetünk. Mauritius vagy inkább a Húsvét-szigetek? De ha másik irányba akartok menni, akkor ott van akár Hawaii is - érződött Carol hangján, hogy teljesen extázisba jött. - A repjegyet meg amúgy is a cég álja, már amennyit a kedvezmény lefed.

Ledermedtem teljesen. Csak akkor tudatosult bennem, hogy ezek mind szigetek. Maximum valami luxus óceánjáróval tudnánk még megközelíteni őket, de annak nem lenne semmi értelme. Akkor már jobb a hajón maradni.

- Jól hangzik - biccentett Matthew.

- Lonie? Te mit szólsz? - vigyorgott rám Carol, még mindig teljesen felpörögve.

- Persze. Az klassz lenne - válaszoltam. Nem akartam letörni. Annyira izgatott volt. Gondoltam még várhat, hogy megmondjam menjenek inkább ketten.

Márcsak azért is jó lenne, ha ketten mennének, mert így eltölthetnének egy kis anya-fia időt, nélkülem, a betolakodó nélkül.

- Foglalhatnánk akár első osztályra is - tervezgetett tovább a konyhából Carol.

Szorított a mellkasom, jobbnak láttam, ha felhívom vagy a pszichológusom vagy Ruth-ot. Végül utóbbi mellett döntöttem.

- Haló? Szia Lonie.

- Carol el akar vinni nyáron egy két hetes nyaralásra, repülővel oda-vissza - meséltem el tömörítve a sztorit.

- Oké. Nyugodj meg. Nem kell velük menned ha nem akarsz. Csak lélegezz mélyeket. Mindjárt ott vagyok - ezzel lerakta a telefont.

Öt perc múlva a bejáratiajtónkon dörömböltek. Carol nyitott ajtót.

- Szia Ruth - mosolygott.

- Csókolom Mrs. Simpson. Lonie-hoz jöttem. Tudtommal az emeleten van. Köszönöm, higy beengedett - kapkodta a levegőt Ruth, miközben gyorsan lekapkodta a cipőjét.

- Nade hova ez a sietség?

- Lonie nem mondta? Beadandót kell csináljunk, de neki öttől ugye edzése van.