Utolsó Repülés

✈️17✈️

Fekete kosztümben álltam a tükröm előtt, próbáltam kitalálni, hogy mi hiányzik még a szettemhez, végül kiválasztottam egy egyetlen-egy kőből álló medálos nyakláncot, amit a nyakamba akasztottam.

Carol hasonlóan nézett ki, ő is maradt a jó öreg kosztüm mellett, Matt pedig zakóban trappolt le a lépcsőről. A júliusi kihallgatáson is valahogy hasonlóan néztem ki. De most mindannyian ki voltunk csicsázva. Az egész olyan lehangoló volt. Rajtunk múlott, hogy mi lesz a sorsa kettő, Matt esetében csak egy katasztrófának.

Carol kiállt a kocsival, mindannyian beült, mondtam Mattnek, hogy üljön előlre, de ő esküdözött, hogy jó neki hátul is. Ezért végül én kötöttem ki az anyósülésen.

Kissé kellemetlen volt, hogy az egésznek olyan hatása volt, mintha nem hagynám, hogy neki legyen a kényelmesebb, neki, aki amúgy gipszelt lábbal éli a napjait jelenleg.

A hivatalhoz érve leparkoltuk a mélygarázsban az autót, Carol kinyitotta a hátsó ajtót Mattnek, ő meg nekem az elsőt. Elsétáltunk a liftig, ami csak a földszintig vitt. Ott ki kellett szállnunk. Az ajtó ahogy kinyílt, egyenesen a portára láttunk rá. Odasétáltunk a komótosan olvasgató őrhöz. Kihúzta magát, amikor meghallotta a cipőink kopogását. A tágas aulában csak lézengtek az emberek, valószínűleg itt dolgozók lehettek, akik éppen szünetet tartottak. Mindannyian elegáns köztümben, vagy zakóban és ingben voltak. Kicsit furcsán éreztem magam, pedig egyáltalán nem lógtam ki a sorból.

- Caroline Simpson vagyok, és kihallgatásra jöttem a légiközlekedési szakosztályra - hajolt a pultra Carol.

- Rendben látom. A többiek? - Vonta össze a portás a szemét.

- Elanor King és Matthew Simpson ugyanaz az ügy - mutatott be minket a portásnak. Összerezzentem a teljes nevemre. Senki, de tényleg, soha senki nem szokott így hívni. Mindenki számára Lonie King vagyok. Még a versenyeken is csak Lonie King. Egyedül igazolvány-készítéskor vagyok kénytelen a teljes nevem használnom. Még a hivatalos levélben is Lonie-ként voltam megszólítva. Matt is sokkolódva nézte az arcom.

- Parancsoljanak, itt van ez az egy alkalomra szóló belépőkártya. Pillanatokon belül leér egy kísérő, aki elviszi önöket a kihallgatás helyszínére. - Törte meg a kialakult helyzetet az őr.

Carollal arrébb vonultunk a mágneskapuk közelébe, de nem annyira, hogy ne lehessen tőlünk ki-be közlekedni.

- Mrs. Simpson, Mr. Simpson, Ms. King - emelt meg a kapuk túloldalán egy alacsony, barna hajú nő egy táblát.

- Itt vagyunk - emelte meg a kezét Carol.

- Rendben van. Akárcsak a reptéren, csomagokat a futószallagra, viszont nem kell semmit levenni, csak jöjjenek át a kapun. Kezdhetik.

Szótfogadva a nőnek, mindannyian átmentünk a kapun. Odabent hat lift volt egymással szemben, és jócskán felfele vezettek az útjaik. Amilyen jellegtelen márványburkolattal volt ellátva a hely, olyan stílusosan nézett is ki emiatt.

- Monica Huston vagyok. Én kísérem el önöket a kihallgatásra - rázott egyesével kezet velünk a nő. - Kérem ne nyúljanak semmit, és ha megérkeztünk a teremhez, csak nyugodtan üljenek, ameddig meg nem érkezik a kijelölt tiszt, aki majd feltesz önöknek kérdéseket. Kövessenek - intett, majd beszállt a liftbe. Megnyomta a második emelt gombját. Mindössze három percet töltöttünk az emberekkel teli liftben, aztán kiszáltunk a másodikon.

A lenti terekkel ellentétben itt mindent fa burkolat borított, és ocsmány, sárga szőnyeg, ami még így is otthonosabbá tette a helyet.

- Ms. King - nyitott be az első szobába a nő.