Utolsó Repülés

✈️19✈️

Augusztus közepéig várt Matt, hogy visszamondja a jelentkezését a pilótaképzésre. Ott voltam, amikor az ölébe vette a számítógépjét, és kattintgatni kezdett az e-mail boxjában.

- Matt. Ne csináld. - érintettem meg a karját. Tisztában voltam vele, hogyha most feladja, akkor soha az életben nem fogja újrakezdeni, és engem mart volna a bűntudat.

- De így a helyes.

- Akkor lázadj - nevettem fel.

- Lonie, nem akarok hazajönni egy érzelmileg labilis barátnőhöz, és szakítani sem akarok veled.

- Miért döntöd el, hogy nekem milyen az érzelmi állapotom?

- Nem azt akartam... biztos, hogy akad valami másik munka, amit csinálhatok - tiltakozott.

- Akadni akad, abban biztos vagyok. Csak éppen fogod annyira szeretni, mint a repülést? Matt, még életemben nem láttam olyan embert, aki ennyire oda lenne érte - mutattam teátrális mozdulatokkal a számítógépére, aminek képernyőjén egy böszme nagy A380-as terpeszkedett. - Amikor tavasszal mentünk nyaralni, láttam rajtad, hogy mennyire izgultál, olyan voltál, mint egy öt éves kisgyerek karácsonykor, és még az sem tarolta le a hangulatod, hogy melletted én voltam ott, aki legszívesebben pelenkát vett volna fel az útra. A szobád tele van makettekkel, anyád stewardess, kicsi korod óta szerepet játszik az életedben a repülés. A véredben van. Nekem ne jöjj azzal, hogy találsz mást, mert nem fogsz. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy most kilépsz a fiókodból, felmész a szobádba, és becsomagolod a bőröndöd egy hónapra előre, aztán szeptemberben felülsz arra a szaros gépre, és elmész New Yorkban, ahol szépen megszerzed a tipusvizsgákat a kis ATR-ektől kezdve a Jumboig mindenre. Bár személy szerint támogatnám, ha a Boeingeket és ha már itt tartunk, akkor az ATR-eket is elkerülnéd. De az Airbusra bármikor ráteheted a kezed. Végszónak pedig, nálad senki sem szexibb pilóta fazonú napszemüvegben, úgyhogy már csak azért is pilóta leszel - pattantam fel a kanapéról.

- Érdekes nézeteid vannak amerikai létedre - nézett rám bújkáló mosollyal az arcán Matt.

- Tényleg? Komolyan? Ez a reakciód?

- Igazad van. - suttogta.

- Tessék? Nem hallottam? - kérdeztem felpaprikázott hangulatban.

- Igazad van - mondta valamivel hangosabban.

- Hogyan?

- Mondom igazad van - ismételte meg szinte már kiabálva. - Jól áll nekem a napszemüveg - tette hozzá röhögve.

- Hülye vagy - nevettem el magam én is.

- Akkor azt hiszem ezt ki is kapcsolom - tette félre a laptopját.

- Helyes - bólintottam.

✈️✈️✈️

Szeptember másodikán újra az Hartsfield-Jackson Atlantai Nemzetközi Repülőtéren voltunk. Matt kettő bőrönddel és a kézipoggyászával állt a pultnál. Én Carol mellett álltam, a soron kívül. Matt gyorsan elintézte a dolgokat, aztán visszajött hozzánk. Carol elintézte, hogy mi is bemehessünk egészen a váróig, úgyhogy a biztonsági átvilágítás után már az ablakoknál nézelődve vártuk, hogy Matthew-t a kapuhoz szólítsák.

A kapunál állva néztem végig, ahogy a repülőgépet kitolják a helyéről, és elindul a futópálya felé. Megdöbbenve emlékeztem vissza, hogy több, mint egy éve, Frankfurtban ugyanúgy álltam a kapu előtt, ahonnan elindult Will gépe Corfura. Hirtelen az agyamba kúszott a felismerés, hogy azóta mennyi minden változott.