Utolsó Repülés

✈️16✈️

A találkánk Ruth-tal egyre kevésbé akart összejönni. A második alkalmat miattam kellett lemondani, mert az edzőm közölte, hogy el akar vinni egy versenyre, még csak nézőnek, hogy felmérhessem mennyire vagyok visszamaradva, mennyit kell még edzek, hogy újra én álljak a dobogóra.

Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy a megyei versenyt éppen Sharon fogja megnyerni, akit a világon a legjobban utálok. Ettől független a sportszerűség kedvéért állva tapsoltam, amikor a nyakába akasztották az érmet. Az edzőm azt mondta, hogy bár számomra nem viszonyítási alap, de jó, ha a fiúkat is végig nézem. Így kötöttem ott ki, hogy elhangzott a rettegett név a hangszórókból, amivel nem akartam találkozni.

- A következő versenyző William Cooper. - Mondta be a konferanszié.

- Mr. McAllister. Ki megyek mosdóba - szóltam az edzőmnek.

- Ne menj! Ez a fiú nagyon jó! - Mondta.

- Tudom - meresztgettem a szemem, hátha leesik neki.

- Hát ha ennyire kell - vont vállat.

✈️✈️✈️

Megkönyebbülve löktem ki a sportcsarnok ajtaját. Jól esett, hogy nem kell odabent lennem, és Willnek drukkolni. Talán ha az utolsó pillanata lett volna az életemnek, akkor is elfordulva ültem volna, nem törődve Will gyakorlatával.

- Szia! - Szólított meg a hátam mögül egy alak.

- Maddie? - Néztem rá kérdőn. - Miért nem nézed odabent Willt?

- Egész héten azt néztem. Tegnap eltört egy vázát a nappaliban ugrás közben - magyarázta.

- Hát az szívás - reagáltam le valahogy, bár nem igazán volt kedvem Maddsel beszélgetni.

- Ja. Nézd, tudom, hogy dühös vagy Willre, de mi ettől független még lehetünk barátok. Az öcsém néha igazi faszfej tud lenni, de nem lenne szabad feladnunk a Lonie-Maddie duót William faszsága miatt.

- Nem tudom Maddie. Talán majd egyszer - vontam vállat.

- Hétvégén lesz egy buli Brendon Marsh-nál. Ha gondolod, elmehetnénk - ajánlotta fel. Na most, nekem kettő dolog képzett zavart a fejemben, mégpedig az egyik, hogy ki az a Brendon Marsh, a másik pedig, hogy nekem hétvégén már programom van Ruth-tal.

- Bocsi, de ez most nem fog menni - húztam el a szám.

- Sajnálom, de ha bármi van, ugorj át. Tudod, a szomszédod vagyok, vagy valami olyasmi - mosolygott kissé erőltetetten.

- Ha valami van szólok - ígértem meg.

Odabent a teremben felhangzott a tapsvihar, így ha mi sem történt volna, Madds és én visszakommandóztunk a lelátóra. Will egy pillanatra elkapta a telintetem, amitől kirázott a hideg, de aztán még is sikerült magamból kipréselnem egy intést.

✈️✈️✈️

Hazaérve azonnal írtam Ruth-nak, még egyszer bocsánatot kérve amiért miattam kellett lemondani. Azt mondta nem baj, és hogy elütötte az időt addig Luke-kal. Még mindig nem voltam tisztában a srác kilétével, de ahogy azelőtt, ez most sem zavart, egyszerűen csak furcsáltam, hogy Ruth még sohasem beszélt róla.

Egyébként ma még ráérsz?
- írtam.

Ühüm

Akkor nincs kedved kimenni a  parkba, hogy mégse maradjon el az a találkozó?

Negyed óra múlva tala