Tajtékzottam, amikor a pályaválasztási héten, pénteken az előadásos napra behoztak hozzánk egy pilótát, majd rögtön utána egy stewardesst.
- Maga nem fél, hogy lezuhan? - kérdezte valamelyik idióta osztálytársam a pilótától.
- Nem, nem úgy megyünk be dolgozni, hogy le fogunk zuhanni, örülünk, hogy repülünk. A harminc éves pályafutásom alatt egyszer sem történt velem semmi.
- Mázlista - morogtam.
- Tessék? - fordult felém.
- Az mondtam, hogy szerencsés - néztem rá kifejezéstelen arccal.
- Na jó, akkor csináljunk kutatást - csapta össze a kezét a pasas vigyorral az arcán. - Ki az, aki repült már?
Az osztályból mindenki feltette a kezét.
- Ki az, aki többszöri is?
Fent maradt az osztály felének a keze.
- Ki az aki nem csak egy légitársasággal?
Egyre csak csökkentek a kezek.
- És ki az aki látott vagy hallott katasztrófáról, testközelből?
Én, mellettem Ruth, Will és Sharon hagytuk az égben a kezünket.
- Srácok, jelenleg négyen vagytok játékban, és garantálom, hogy ezek után mind leteszitek a kezetek. Ki az aki átélt egyet?
Az ofő a sarokban, és az osztály halkan felszisszent. A pasas először az ofőre nézett, aztán ahogy Ruthék keze lentmaradt, az enyém pedig továbbra is határozottan jelentkezett behúzta fülét, farkát.
- Sajnálom - eresztett meg egy halvány mosolyt felém. Elegem volt a sajnálomokból, mindenki csak sajnálta. Egy évvel azelőt még talán ki is akadtam volna, most viszont csak bólintottam. - Bárkinek bámi további kérdés? Valaki?
Mivel senki nem kérdezett többet, az önbizalomrombolt pilóta összerakta a táskáját , elköszônt, majd kisétált a teremből. Az ofő odasétált hozzám. Felkészültem, hogy lecsesz engem.
- Lonie, a következő előadás is repüléssel kapcsolatos, ha akarsz kimehetsz, nem kell végigülnöd.
- Köszönöm, de kibírom, már nem annyira zaklat fel a téma - mosolyogtam rá az osztályfőnökre.
- Rendben.
Kisétált a teremből, én pedig meglöktem Ruth karját, aki rámnézett, majd amikor látta, hogy megrázom a pénztárcám, tudta, hogy büfébe akarok menni. Lebattyogtunk, vettem egy kakaóscsigát és egy dobozos almalevet, akárcsak Ruth.
- Annyira le akartam törölni azt a magabiztos vigyort a pasas képéről - motyogtam a csigám majszolása közben.
- Tudtam - nevetett fel Ruth a szívószálat rágcsálva.
Fent a teremben hallottam ahogy az osztálytársaim a következő előadóról pletykálnak.
- Az ofő azt mondta, hogy stewardess lesz, szóval tuti valami bombanő - mondta az egyik izomagy hátul.
Idegesen megforgattam a szemem, aztán egy hárompontos dobással behajítottam a szemetesbe az almaleves dobozom.
- Kedves osztály, fogadjátok sok szeretettel Ms. Smith - t. - nyitott be a terembe az ofő, előtte egy valóban jó adottságú hölggyel.
- Jó napot - motyogtuk.
- Sziasztok, szeretném megkérni, hogy tegezzetek, Beth vagyok. Hamarosan érkezik egy kolleganőm is, csak ő éppen a reptérről jön.
ESTÁS LEYENDO
Utolsó Repülés
Novela JuvenilLonie King, nemzeti sportoló. A lány egyik reggel még Corfun ébred egy hotelban. A következő pillanatban egy korházban van, infúzióval a kezében, égési sérülésekkel, és több törött testrésszel. Lonie sérülései még kicsinek számítanak szülei mellett...