Utolsó Repülés

✈️8✈️

- Csak ennyi történt? - kérdezte Matt a reggeliző asztalnál.

Határozottan bólintottam, majd a második muffinomat kezdtem csócsálni.

- Mikor jöttünk el?

Matthew, milyen játékot játszol? Ha most túl keveset mondok azon fog gyanakodni, de ha sokat, akkor azon.

- Olyan fél egy környékén.

- Ühüm - nyugtázta.

Képzeletben letöröltem a képzeletbeli izzadtságcseppeket a homlokomról.

- Nem volt még valami más is? Kit csókoltam meg?

- Nekem kellene ezt tudnom? - tártam tágra a pupilláim.

- Biztos csak Sharon volt.

Inkább nem reagáltam rá semmit.

Elmentem a fürdőbe, ahol megmosakodtam. Utoljára lepillantottam a most már telefirkált gipszemre, ami leginkább Ruth rajzaival és Matt dalszövegeivel, meg egy rakás jókívánsággal volt tele.

Megkocogtattam, aztán a gipszre vigyorodtam.

- Ma végre megszabadulok tőled - mondtam kicsattanó boldogsággal.

Carol bejött a fürdőbe, egy kék-fehér kockás ing-nadrág pizsamaszettet viselt. Köszönt, aztán a fogkeféjéhez nyúlt, és a fogát kezdte el mosni.

- Milyen volt tegnap? - próbált a legjobb artikulációval kérdezni.

- Egész tűrhető - mondtam a hajam fésülése közben.

- Jól érzem, hogy sütit sütöttél? - kérdezte egy idő után, amikor már a hajával volt elfoglalva.

- Igen, és lehet, hogy van még, de nem ígérek semmit, ugyanis könnyen lehet, hogy Matt megette az összeset - válaszoltam.

Carol felnevetett, aztán elkezdte kigombolni a pizsijét. Ránézett a fogason csüngő egyenruhájára, és már majdnem felvette a szoknyáját, amikor meglátta a fehér farmernadrágját a szennyeskosáron.

- Néha nem árt a változatosság - jegyezte meg, inkább magának, aztán zavartan felnevetett.

Mosolyogva bólintottam, kisétáltam a fürdőből és elindultam az emeletre, ahol összepakoltam a cuccom a kontrollra.

Odalent kiabálás hangjai szűrődtek fel, mire megindultam lefele. Még sohasem hallottam Carolt és Mattet veszekedni.

Ahogy akkor sem hallottam, hiszen az ajtóban szeretett barátom, Will ácsingózott, és Matthew-t kérte számon.

- Te miért vagy itt? Mondtam, hogy ma nem jó. Megyek leszedni.

- Nem is hozzád jöttem - lökött el az ajtóból.

- Óvatosabban te tróger! - lépett közbe Carol.

- Á! Maga is a láthatáron. Meglepő. Azt hittem, hogy Lonie csak egy fantomról beszél.

- Hogy lehetsz te ilyen pofátlan? - hábrodott fel Matt.

Óh, igen. Dráma a láthatáron. Márcsak ez hiányzott.

- Tehát, csak hogy tisztázzuk. Én Matthez jöttem, hogy megkérdezzem tőle, még is mit képzel magáról?

- Mire célzol? - húztam össze a szemöldököm.

- Arra, amit tegnap leművelt.

- Miért mit csinált? - szólt közbe Carol. Meglepetésemre Matt válaszolt.