✈️21✈️

127 7 0
                                    

Másnap reggel, ahogy az oldalamra fordultam majdnem felsikoltottam. Matt ott feküdt mellettem, és a legutolsó emlékezetem szerint ő New Yorkban volt. Aztán rájöttem, hogy előző nap hazajött. Boldogan borultam rá a mellkasára.

- Mennyi az idő? - kérdezte.

- Nyolc múlt - emeltem fel a karórám.

- Akkor készülődj, pulcsi és napszemüveg legyen nálad. Plusz mindenképpen sportcipőt hozz.

- Azt hiszem erre nem kell figyelmeztess - mosolyodtam el.

- Tényleg, volt rajtad valaha is magassarkú?

- Igen, a nyáron talán egyszer, de egyébként meg nem.

A magassarkú téma egy kissé megérintett, így fésülködés közben azon kezdtem filózni, hogy a legközelebbi alkalomkor, amikor valószínűleg magas sarkút kell vegyek az a szalagavatóm lesz. Matt kérésének eleget téve, vagy inkább intelmére hallgatva, a derekamra kötöttem a lila, gimis pulcsim, a homlokomra toltam a pilóta fazonú szemüvegem, és a neon narancssárga - szürke cipőm vettem fel.

- Csini vagy - dicsért meg a konyhában Carol.

- Köszi - mosolyogtam rá.

- Mehetünk? - vigyorgott rám Matt.

- Aha, csak bekapok valamit - mentem be a spejzba, de mielőtt ezt még megtettem volna Matt perverzen húzogatni kezdte a szemöldökét, mire anya fejbe vágta.

- Hé! - tiltakozott Matt.

- Te csak ne elégedetlenkedj, tegnap este is túl hangosak voltatok!

- Mi? - dugtam ki a fejem a kamrából, számban egy almával.

- Bizony, hogy ti - bólogatott hevesen anyu.

- De mi nem is... - ráncoltam a szemöldököm.

- Csak szivatlak titeket. Tudom, hogy nem csináltatok semmit.

- Nem vagy vicces - kommentálta Matthew kezében egy doboz krémtúróval.

- Één is kérek - hajoltam oda hozzá, és megettem a kanalán lévő adagot.

Matt kanalazott még egyet és azt is betolta a számba. Aztán színpadias mozdulattal hanyatt döntött

- Undorítóan nyálasok vagytok - dobott meg minket egy konyharuhával Carol.

- Nem mi tehetünk róla, hogy neked gazos odalent - szólalt meg Matt.

- Kérsz egy nyakleveset? - fordult hátra anya a mosogatásból.

- Ne bántsd! - ugrottam fel Matt hátára úgy, hogy közben a fejére támaszkodtam.

- Aaa! Lonie, jelenleg te vagy az, aki bánt!

- Jó bocs, engedtem el a fejét, ő pedig megtámasztott a fenekemnél fogva.

- Most már mehetünk? - kérdezte.

- Aha - bólintottam.

Mivel Matt autóját átvitettük New Yorkba, ezért Carol kocsiját vittük el. Matt a belváros felé indult el, de aztán hamar átértünk a túl felére, és onnan is csak távolodtunk.

- Szeretném veled közölni, hogy az emberrablást a törvény bünteti. - kapcsoltam át a rádióadót.

- Amennyiben te is jönni akarsz nem minősül emberrablásnak. Utánanéztem. - biztosított.

- Még is minek? - nevettem fel.

- Arra az esetre, ha valamilyen véletlen folytán el kellene vigyelek magammal New Yorkba.

Utolsó RepülésDonde viven las historias. Descúbrelo ahora