Utolsó Repülés

✈️18✈️

- Matt, ez nagyon cuki tőled - mosolyogtam rá őszintén. Egyszerre nyúltunk a fagyijaink után. Matthew egy csokisat, én pedig egy karamellásat kértem. - De miattam ne aggódj, én elvagyok randik nélkül is. És attól független, hogy nem a szívem csücske a repülés, vagy éppen a te képzésed, teljes szívemből támogatlak, mert tudom, hogy szükséged van rá, és igazából te halsz meg nem én - próbáltam kicsit oldani a feszültséget.

- Ez aztán kecsegtető - nevetett fel.

- Miért? Azt meg kell hagyni, hogy mindketten szerencsések voltunk. Lehettél volna sokkal szerencsétlenebb is, és mondjuk eltörhetett volna a gerinced, akkor meg egy örök életre le tudtál volna bénulni. Tudom miről beszélek, nekem a bordáim törtek el. A kórházban minden egyes levegővételnél azt hittem, hogy meghalok.

- Azért csak ne fesd az ördögöt a falra - ragadta meg a kezem.

- Tudom, nem is akarom. Éppen ezért hagyjuk is ezt a témát. Támogatlak a terveidben, amennyire csak tudlak. Egyenlőre ennyit tudok neked nyújtani.

- Tudod mit? Van egy ötletem - húzta széles mosolyra a száját.

- Mégpedig?

- Meglepetés - somolygott.

- Nem tetszik ez nekem - ráztam a fejem.

- Felejtsd el, hogy mondtam bármit is - vigyorgott. - És most mit akarsz csinálni? Bármit, de tényleg, amit csak akarsz.

- Hát, ha már itt vagyunk, akkor shoppingoljunk - vigyorodtam el én is.

✈️✈️✈️

Mattet berángattam egy könyvesboltba, ahol eltöltöttünk egy egész órát, mert nem tudtam betelni a könyvekkel. Jobbra-balra fotózgattam a borítókat, amik megtetszettek, aztán amikor Matt mondta, hogy vehetek is, és ő fizeti, jó ingyenélőként azonnal kaptam a lehetőségen. Első lépésként felállítottam egy fontossági sorrendet, aztán az élmezőnyből kezdtem kiszortírozni a könyveket. Három új könyv büszke tulajdonosaként léptem ki az üzletből.

- Na jó, bűntudatom van, úgyhogy most oda menjünk, ahova te akarsz - vörösödtem el.

- Nem, nem. Ma csakis miattad vagyunk itt.

- Matt, hagyd abba a figyelmességet, mert nem áll jól, úgyhogy legyél egy icipicit önző, és tedd meg azt a szívességet, hogy berángatsz magaddal új zoknit venni. - Ráztam a fejem csálé vigyorral.

- Honnan tudtad, hogy zoknit akarok venni? - Nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Egyrészt, mostanság nagyon trendik azok az avokádós zoknik, úgyhogy sejtettem, hogy te is be akarsz szerezni egyet, másodszor pedig ótvarok otthon a zokniaid állapota, éppen ezért előbb, vagy utóbb, de berángattalak volna egy ruhaboltba - magyaráztam heves bólogatással fűszerezve.

Matt gazdagabb lett egy csomag fekete zoknival, én pedig vettem magamnak egy új pulcsit, amit már nem engedtem, hogy Matthew vegyen. A sikeres vásárlás után már csak lézengtünk, végül kikötöttünk a mozi előtt. Sorban állás közben kitaláltuk, hogy a Pókember idegenbent fogjuk megnézni.

- Remélem élvezted a délutánt - mosolygott rám Matt a film után.

- Igen, jó volt kiszakadni a hétköznapokból, mégha csak ennyire is - mosolydtam el én is.

- Nem akarok hazamenni - húzta el a száját.

- Én sem, de muszáj lesz, anya biztos aggódik.

- Anya? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Hát látod... úgy néz ki ragályos - nevettem fel.