REVERIE

01. Visszatérés

A varjak egyszerre szálltak fel a lombok közül, hangosan, rosszallóan károgva. A fiatal nő elhúzta az ajkát mialatt hallgatta azt a panaszos dallamot. Mintha nem tudna oly könnyedén lebukni, a szárnyas jószágok ingyen segítséget nyújtanak a számára. Az arcába húzta a fekete csuklyát. Csupán világos szürke szemeivel mérte fel a környezetét. A köd még alig szállt fel, Eldarya a vegyes népével még az igazak álmát aludta. Egyetlen társai ezekben a korai órákban csupán a zöldes- sárgás tölgyek voltak. Ahogyan körbepillantott érezte, hogy valami békés lengi körbe. Szinte már-már túl békés is. Akarata ellenére került át Eldarya mesébe illő világába, de hiába telt el már lassan fél év, nem tudta ezt megszokni. Miiko döntése miatt, a fiatal megkapta a gyógyitalt, amelynek eredeti céljaként segítenie kellett volna. Nox csak később döbbent rá, hogy a segítség nem teljesen az, mint aminek beállították. Az emlékei napról napra halványodtak a szüleiről, a barátairól, a szeretteiről, ám a belsőjében megmaradt az a marcangoló érzés, hogy nem ide tartozik. Ezzel a kettősséggel pedig nehéz volt napról-napra döntésre jutnia.
Hirtelen zajt hallott, így hátra ugrott az egyik közeli bokor takarásába. Meghúzta magát. Reménykedett abban, hogy nem valami nagyobb állat az, ami megérezte az édes illatot. A feladata egyszerűnek tűnt, de túl sok probléma jöhetett vele elő.  A lépések egyre csak közeledtek. A mozgás nem utalt nagytestű élőlényre. Nox szinte kivette ahogyan a levelek gyengéden omlanak össze a ruganyos járás alatt. Szürke szemeivel kezdett pásztázni a lomb fölött. A hang elhalt, csupán két narancsos nyuszifül utalt a gazdája jelenlétére. A halvány lila hajú nő elmosolyodott, a kardját visszatolta a hüvelybe.
- Ykhar!!! - ugrott elő a bokorból - jól rám ijesztettél! Azt hittem valami medve követett.
- Eeeeeeee! - ugrott meg válaszként a fiatal brownie. Elcsúszott, ügyetlenül érkezett a párától nedves fűre. Fél szemét lehunyva jajgatott párat csendesen, csak utána emelte pillantását a félvérre. Amint felismerte a nőt, vöröses pír borította el kedves arcát. Idegessé vált, hebegve-habogva kereste a megfelelő szavakat.
- Nem is tudom ki ijesztett kire! Még hogy medve? Szerinted medvés vagyok? Igaz, hogy talán a füleim szőrzete hasonló lehet, mint egy medvének, elvégre mindkettő emlős és eleven szülő, de én Brownie vagyok! Tündér!
Felpattant, megpróbálta a szoknyájának hátsó feléről leszedni a nedvesen oda ragadt leveleket. Nox leguggolt, felvette az elejtett könyvet. Nem vette magára az elkalandozó szavakat, amelyekkel fogadták és kikerülték a válaszadást. Kis mosollyal nyújtotta a csomagolt lírai művet annak jogos tulajdonosának.
- ......köszönöm....
- Azt hitted, hogy kiabálni fogok?
- Nem, de nyugodtan szólhatsz, ha hadarok vagy elkalandozom. Rossz szokás.
- Igazából nem zavar. - apró mosollyal húzta le a fekete csuklyát a fejéről. Közel voltak Eel központjához és a küldetése is a vége felé járt. Érdeklődve mérte végig a mellette lévőt.
- Korán van még ahhoz, hogy kint járkálj... küldetésen vagy?
- Én.... - Ykhar megrezzent a kérdésre. Bármilyen kifogással élhetett volna, de tudta, hogy a hirtelen megjelent félvér nem fogja neki elhinni. Azok után, ami két hónapja történt, nem is volt csoda. Félszeg zavarral pillantott rá. Elérte azt, hogy a mellette álló is elkezdjen feszengeni. Bizonyos tekintetben nagyon is hasonlítottak egymásra, valószínűleg ezért is értették meg olyan jól egymást.
Mielőtt Ezarel megtette volna.....
- Én gondoltam kijövök kicsit, míg nincs munkám.... - Ykhar szavai nem találtak fülekre. Nox kétkedve figyelte továbbra is szürkés szemével. A Brownie átkozta a napot, mikor Nevra úgy döntött, hogy kezelésbe veszi a félvér oktatását. Legalábbis annyira, hogy az Árnyék gárda hasznára is váljék. - Vagyis azért jöttem.....
- Ykhar!
- Megtudtam, hogy most érsz vissza és gondoltam kijövök eléd....
Meglepetten pillantott rá. Tudták, hogy ez elégé érdekes hangulatot alakított ki a két nő között. Mindketten emlékeztek arra a pillanatra amikor Nox megtudta, hogy hazudtak neki. Még Ykhar is. Ott, az átlagban csendes lánynak nem kellett volna sok ahhoz, hogy felpofozza a Szikrázó gárda vezetőjét. A tartása megállította a valóságban, de a gondolataiban messze nem. A brownie utána kezdte kerülni a félvért. Szégyellte magát, szavakba azonban nem tudta ezt igazán kifejezni, mert mind ezek ellenére, szükséges rossznak vélte. Egészen tegnap estéig tudta tartani magát. Az éjszaka közepén pár kupac jelentés között riadt fel. A gyertyafény mellett döbbent rá, hogy ma reggel meg kell itt jelennie.
Kék szemét zaklatottan emelte a félvérre. Valamilyen vissza jelzésre várt. Nox azonban zavartan pillantott maga mellé. Amint megérezte magán az erőszakosan könyörgő pillantást, viszonozta azt egy halvány mosollyal.
- Köszönöm Ykhar.
- MIII?! NEM ÉN.. NEM - rökönyödött meg. Pánik lett úrrá rajta. Nox pár percig ráhagyta, végül megsajnálta s elnevetve magát ölelte meg a tündért, aki abban a pillanatban érezte, elszállt belőle a maradék lélek is.
Az orgona hajú nő nem tudta tovább tartani a haragját barátnőjével szemben. Hiányoztak neki. Ykhar, Karenn, Jamon...a srácok.... minden csalódása ellenére azon kapta magát, hogy gondol rájuk. Nem is keveset.
Nox hirtelen kapta fel a fejét. A beszélgetés miatt eszébe jutott valaki, akivel az elmúlt másfél hónap kiképzése alatt találkozott. A fiatal férfi az Obszidián gárdának egy csere-katonája volt, és hamar megtalálta a gárdák magányában a félvért. Nox az egészet úgy képzelte, mint a saját világában lévő cserediák programokat. Később, mint kiderült nem is tévedett sokat.
- Ismered Nāthrėėnt?
Az érdeklődő kérdésre a nyúl ismételten elvörösödött. Habár a pánik nem tört ki belőle azonnal, Ykhar mimikái hamar elárulták. A pír mellé elvonta kék szemét, apró ajkaival dünnyögött szavakat, melyeket Nox nem értett meg.
- Ki nem ismeri azt a bájgúnárt.....
- A gárdisták szállásán találkoztam vele... úgy tűnt ő ismer téged.
- Bármit is mondott ne higgy neki!!! - rikkantott fel.
- Ohh.... csak annyit mondott, hogy ismer. Mondjuk nem meglepő. Az Obszidián gárdában van átmenetileg, te meg Valkyon pedig jól szót értetek... - morfondírozott el.
- Az más! Ő egy Fenghuang!
- .... - Nox kissé összevonta a szemöldökét. Nem igazán találta meg az okot abban, amit barátnője mondott. -mint ahogy Huang Hua és Feng Zifu is, mégsem ..... oh...oooohhhh....
Nox maga elé kapta a kezeit védekezően mialatt folyamatosan Ykhar arcát pásztázta. A brownie úgy tűnt lassan kitörni készülődik, így a félvér tervet változtatott.
- Találkoztam ám mással is.... Brownie, mint te....csak fehér haja van, felemás szemei és....
- Clareen? - ráncolta a szemöldökét a narancsos hajú nő. Még mindig nem nyugodott meg a lelkivilága, de az említett nyúl korántsem okozott olyan riadalmat, mint a másik tündér. Talpuk alatt elhajlottak a zöld fűcsomók, a távolban láthatóvá vált a központ nagy kapuja. A tornyok kimagaslottak a fehér erős falak közül. Előttük mindannyiszor lett olyan érzése az embernek, mintha rágörnyednének. Mintha egy előkelő mégis rideg köszöntéssel invitálnák beljebb. Ykhar apró finom mozdulatokkal mozgatta meg az orrát. A mellette levő elgondolkozott azon, hogy ez vajon csak amolyan rágcsáló szokás vagy éppen a feszültségét vezeti le vele.
- Miért van az, hogy a legkellemetlenebb egyéneket találod mindig meg? Mármint az, hogy mennyire kellemetlenek persze relatív... de ha egy kicsit is belepillantunk a személyükbe, akkor pontosan lehet érteni miért vannak még mindig ott. Az is meglepő, hogy beszélgetni kezdtek veled! - Hadarta el. Az akaratlanul megjelenő sértésre azonban csak kis mosolyt kapott válaszul. - Mármint, nem sokan örülnek annak a ténynek, hogy te a központban élhetsz velünk, míg a legtöbben a saját szállásukon vagy kisebb gárdista szállásokon élnek.
- Tudom. Viszont mindezek ellenére úgy tűnt, hogy kezdték megszokni a jelenlétem.... egészen addig míg Nevra meg nem jelent személyesen.
Felsóhajtott. A gárda vezető megjelenése felborította a lassan kialakuló megbékélést a félvérrel szemben, mivel egyet jelentett azzal, hogy Nox visszatérhet a központba. Aznap megkapta az utolsó küldetését, amit éppen a mai reggel leteltével teljesített. Ykharral ellentétben nem volt rossz véleménnyel a felhozott két személyről. Tény, hogy még számára is kissé különc volt Nāhrėėn, de a három gárdavezető férfi után ez már nem lepte meg. Eldarya tele volt furcsaságokkal.
Jamon nyitotta ki a kaput nekik. A lányok lepetten néztek a több, mint két méter magas, sötét bőrű férfira.
- Jó reggelt Jamon!
- Ykhar kiszökött mialatt nem figyeltem. - a férfi mély hangja komolyan törte meg a csendet. - A kapunyitás előtti kimenetelért így büntetés jár.
- De...de... - kezdte a narancsos hajú brownie, ám pánikja süket fülekre talált. A varacskos lény világos szemeit a másik nőre kapta. Nox észrevette ahogyan a lény izmai megfeszültek a nyakán.
- Jamon....
A világos szempárba csillogás szökött. Széles ajkát mosolyra húzta így hatalmas agyarai távolabb kerültek egymástól. Ilyet a saját világában csak filmekben vagy játékokban láthatott. S habár a látvány az első alkalommal elrettentő volt, a fiatal nő mára másként tekintett rá. A illető szíve megtudja szépíteni hordozóját. Jamonnak pedig hatalmas szíve volt.
A varacskos lény kitárta két hatalmas karját, azzal felkapta a fiatal és alacsony nőt a hóna alatt. Szeme még mindig ragyogott, de a mimikája gyermeki szomorúsággal öltöztette fel magát.
- Nox nem köszönt el Jamontól. Jamon haragudott Noxra.
- Sajnálom....hirtelen jött és...
- De Jamon hallotta mi történt. Jamon haragudott Miikora is.
A lila hajú nő szemei megrebbentek. Szürkés pillantása hálával telt meg. Elvigyorodott, a lény pedig ezt viszonozta. Hirtelen kezdte emelgetni, mintha csak súlyozna a nála jóval gyengébb nővel.
- Nox erősödött. A félvér sokat gyakorolt?
- A legjobb gyakorlatok még mindig veled voltak.
- Jamon szeretné felmérni mennyit fejlődött Nox.
- Benne vagyok. Ha nem lesz dolgunk akkor gyakorolhatunk.
Bólintott a neki tetsző válaszra, azzal elgondolkodva meredt Ykharra miután letette a félvért.
- Jamon boldog ezért elnézi most ezt a nyúlnak. Legközelebb azért szóljon.
- Ohh Persze! Jaj de jó....
- Ykhar...
- Nem.....nem tényleg! Feszült lettem volna, ha emiatt kellett volna megjelennem Miiko előtt....
Folytatták az útjukat egészen a Gárda központjának bejáratáig. Ott a brownie egy kis időre elköszönt a félvértől, míg az megírja a jelentést és lepakol. Amint Nox egyedül maradt az előtérben halkan sóhajtott fel. Kellemes érzéssel töltötte el, hogy voltak akiknek hiányzott, azonban bármennyire is nyugodott bele a dologba, olyanok is voltak akikkel a viszont látás kellemetlennek ígérkezett.