REVERIE

03. A halott titka

Ewelein halk, fáradt sóhajjal érintette meg a volt gárdatag szemhéját, csukta le azokat. Felismerte annak ellenére, hogy nem találkoztak gyakran. Tudott vigyázni magára. Jó harcos, s még jobb felderítő volt. Most, ebben a szent pillanatban mégis ő előtte feküdt a puha ágyon kihűlt testtel. Nem tudta hova tenni a halálesetet. Elmélkedéséből egy finom illat rángatta ki. A halk és óvatos léptek felé emelte kék szemeit.
– Nem kellett volna ennyire sietned. – a hangja kedves volt a másikkal szemben.
– Nem kell ezt egyedül csinálnod.A nő kecses volt, a megjelenése légies. Világos bőréhez illett, lila bokájáig érő hosszú haja. Fehér, könnyed ruhát viselt, pár jellegzetesen a fajára illő díszítéssel. A szemei voltak csak takarásban. Frufruja alatt több rétegben, fásli keretezte a szemeivel egy vonalban az arcát. Eweleint mindig meglepte, hogy ehhez képest mennyire jól megszokta a gyengélkedőn a járást. A jövevény mellkasa aprókat rúgott a szapora légvételekkor, végül mély sóhaj kíséretében normalizálta őket
.- Valkyon elmesélte, hogy mit mondott nekik Nāthrėėn meg az új lány.
Az „új lány". Az elf nő kihallott egy szokatlan tónust a Seeraphyn hanglejtéséből. Nem találkozhatott még vele, éppen ezért nem is ismerhette úgy, mint mondjuk a srácok, Ykharék vagy maga Ewelein.
– Gyors halála volt, fájdalom mentes
– Igen, azt én is láttam. – Ewelein ismételten a tetemre pillantott. – Nāthrėėn tekintettel volt rá. Hamar felismerte a helyzetet.
Nemesis lassan, óvatosan tapogatva lépett közelebb. Megérintette a fekete hajú nő nyakát. Érezte a dudort és valami egészen mást. Az ujjainál mintha bizsergés jelentkezett volna. Először csak kellemetlen, majd fájdalmas. Felszisszenve kapta el a kezét. A kék hajú elf azonnal rápillantott.
– Nemesis!?
– A méreg még mindig ott van.... ki kell szednünk.
– ..........
– Ewelein... nem hagyhatjuk benne.
– Tudom. Vegyél fel valamit, szeretném, hogy asszisztálj nekem.
A seeraphyn bólintott majd így is tett. A fal melletti fogasról vett le egy fehér köpeny féleséget amit ilyenkor hordani szoktak. Mivel a másik nem kérte a sajátját, Nemesis úgy vélte, ő már viselte. Ewelein közben előkészítette az éles ám apró szikét, rongyokat, tiszta vizet, tálat.
– Azt szeretném, hogy blokkold azt a kis területet ahonnan a mérgezést érzed. Így eltudom távolítani az idegen anyagot a testéből.
– Természetesen.
– Ha elfáradnál szólj, nem tenne jót utána, ha Valkyon folyamatosan morogna.
Nemesis nem válaszolt az érezhetően mosolygós, kissé csintalan megjegyzésre. Elpirult mialatt beleharapott az ajkaiba. Az előbbinek nagy részét eltakarta a fásli, ám az utóbbi teljesen látható volt az elfnek. Az elmosolyodott a tiszta reakcióra. Félretette az ujjai között tartott szikét. Hozzá képest ez a fiatal lány olyannyira naivnak tűnt, holott tudta jól, hogy a betegsége ellenére a tündér nem volt teljesen elveszett. Ewelein ismeretei szerint az Obszidián gárda vezetőjével nagyon régóta ismerték egymást. Mikor még Nemesis apja az Eel gárdájának dolgozott...
– Tudod, ha beszélnél vele erről...
– Nem szeretnék semmit sem ráerőszakolni. – érkezett a csendes válasz. – Te nem félsz? .... A félvér miatt?
Ewelein lepetten pillantott rá. Egy kis ideig szomorúan méregette, majd visszafordult a rájuk váró tetemre. Vegyes érzelmekkel telített gondolatok járták át szövevényesen. Azután amit Ezarel tett, Noxnak adott igazat. Mikor kiderült, nagyon haragudott a férfira. Vajon azért is, mert félt volna attól ez mit is jelenthet?
– Nem..... – tisztította meg a gondolatait. – Nem félek.
Nemesis a hang irányába emelte a fejét. Habár a kijelentés határozottnak tűnt, ő érezte a nőben lappangó apró ideget. Ha nem is félt, de valami zavarta. Valami olyan, amiről maga Nemesis még nem tudott.Kezeivel finom, kecses mozdulatot tett a tetem nyakánál. Egy lila kör alakú fény nyaláb jelent meg a nő hosszú ujjai és a becélzott hely között. Ewelein ezután mélyesztette a szikét bele a valaha puha bőrbe. Az késedelem nélkül engedett utat magának. A blokkolásnak hála a gyakorlott nővér könnyedén s aránylag tisztán tudott dolgozni. A szürkés bőrön több helyen besötétedtek az erek, ezeket pedig azok a sötét foltok okozták melyek az idegen tárgy miatt telepedtek a rostok és szövetek közé. Nemesis blokkoló képessége végül a véres kristály köré fonódott, amit ezek után ki tudtak venni a helyéről. Ewelein hosszan méregette a koszos kődarabot. Az első döbbenetét felülírta egy teljesen más érzés.
– Ez lehetetlen.....
– Ne aggódj. Így nem mérgez....
– Lehet, de ennek nem szabadna itt lennie.
– Ezt, hogy érted?