REVERIE

19.Nyx Amarth

Szeptember 05.

Eddig és nem tovább. A reggeli órák folyamán tájékoztattam róla Eel Menedékének vezetőjét, hogy a küldetés sikeresen zárult. Egy békésebb időszak reménye mellett kimenőt kaptam, hogy meglátogassam a feleségem és a kislányom. Azóta útra keltem s már alig várom, hogy haza érjek. Valóban haza.

Szeptember 10.

Azt hittem a Seeraphynok között nem kell majd tartanom a sötét emlékektől, a rémálmoktól, a fel-fel bukkanó véres képektől. Néha azon kapom magam, hogy érzem az égő hús és szőr szagát, hogy hallom a sikolyokat. Ezelőtt sosem maradtak meg az engem kísértő képek. Miért is maradtak volna, hiszen azt tettem, amit tennem kellett. Megtisztítottam a bűnösöket, elértem, hogy békében léphessenek tovább. Nemesis születése óta azonban, már nem vagyok biztos minden döntésben, amit a feletteseim hoznak. A leányom megpuhította a szívem. Ez lehetett az oka, hogy azt a gyermeket nem tudtam megtisztítani.
Scothaa észrevette, hogy nem vagyok önmagam. Kedves szavakkal illett, gyengéd érintéssel gyógyítja testem s lelkem minden apró szegletét. Olyan gyönyörű.... a mai napig nem tudom, mivel érdemelte egy ilyen férfi ki, egy Phaneem szerelmét és figyelmét.

Nox fél szemmel pillantott ki a naplóból. A jegyzeteibe olvasott bele, kereste a szavakat, melyek idegennek tűntek a számára. Hamar meg is találta, amit keresett.
- "Phaneem: A Seeraphynok Mátriárka rendszerben, vallással keveredett politikát alkalmaznak. A városok élén egy-egy rangidős Mátriárka áll, míg a Főpapnő a központi város élén található. A mátriárkákat saját tagjaik választják és nemesebb női ágú családok támogatják. A nagyon magas ranggal élő seeraphyn nőket- megjegyzés.: grófnő, bárónő, dámé, vikomt - Phaneemnek nevezik." Szóval Nemesis édesanyja, egy Phaneem volt.... nem meglepő, hogy Mythras és bárki más, hogy viselkedett a nővéremmel. A rang ő reá szállt....
Motyogta maga elé, azzal jóval többet lapozva folytatta az olvasást. 

Március 20.

Nemesis kint totyog a kertben az anyja kezeit fogva. A fű szinte meghajol kedvességük és szépségük elött, a csendes birtokot pedig betölti boldog nevetésük. A lányom még csak kétéves, de legalább annyira értelmes, mint anyja, nem beszélve arról, hogy milyen könnyen lekenyerez, ha rám pillant hatalmas sötét rózsaszín szemével. Az anyjától örökölte, annak minden trükkjével egyetemben. Pont emiatt nyilall igazán fájdalom a szívembe, miközben figyelem őket. Hogyan mondhatnám meg Scothaanak, hogy a mátriárka elrángatott az öreg jóshoz, aki figyelmeztetett a leányom sorsára? Nemesist még nem mutattuk be a nagyközönségnek, ám sokáig nem tudom elhúzni.

Augusztus 05.

Megtettem. Meghoztam a döntést Nemesis védelmében. Scothaaval összevesztünk. Még sosem volt ilyen hangos a közös életünk alatt, de megértem. Nem minden apa átkozza meg a saját gyermekét azzal, hogy elveszi a látása világát. Csak reménykedhetek abban, hogy szívemnek legfontosabbai megbocsátanak egyszer emiatt.

Nox felszisszent. A nővére nem született a fogyatékosságával, hanem az apjuk tette azzá a "védelme" miatt. Elhúzta a száját, ahogyan elgondolta a fiatalabb Nyx önkényeskedését, mely hiába kezdődött önzetlenségből, a végén csak problémát okozott vele. 

Január 28.

Minerva mátriárkának mindig is voltak furcsa megjegyzései, ám ezekre csupán rövid ideje figyeltem fel igazán. Néha olyan érzések kavarognak bennem, amik figyelmeztetnek, óvjam meg a családom ettől a nőtől! Nem tudok rá magyarázatot adni miért, csak érzem, hogy meg kell tennem, ami, ha a népünket nézem, bűnös egy gondolat. Mátriárka, a város újonnan avatott papnője és vezetője. Örülnöm kellene, hogy egy ilyen személy megtiszteli az Arkok kapitányát figyelmével. Nemesis immáron 7 éves és gyönyörűen alkalmazkodott az évek alatt megváltozott életéhez. Hihetetlenül büszke vagyok rá.