REVERIE

21.Én leszek ....

Éjszaka volt mikor végre a megbeszélt helyre értek. A csillagok a hold társaságában, fénytelenül bújtak el a sötétbe burkolózó felhők mögött. Ritkán találkoztak Eelben ilyen természetes sötétséggel. A hozzá csatlakozó halk éjszakai morajlás pedig egyre inkább előre vetítette a feléjük vészesen közeledő vihart. Érezték, hogy valami rendellenes dolog van a világukban. Valami, ami dönthet a jövőjükről.
Hirig vissza gondolt az elmúlt pár napra, míg karamellszín ujjaival jobban magára húzta fekete kabátját. A megbeszélést követő napon a kis csoport, amit Leiftan, Króm, Nox és ő alkotott, megindult. A természet nem bánt velük kesztyűs kézzel, az idővel karba fonva helyezték minduntalan eléjük a kihívásaikat. Lassan és csendesen haladtak a csillagtalan éjszakákon. Napközben ha Eldarya meg is szánta őket, belebotlottak egy-egy vadba, csavargóba. Ők azonban elenyésztek a gondoknak szentelt listán. Nox nagyrészt Króm társaságát élvezte, akár örült ennek a farkas, akár nem. Hirig ezzel szemben szinte végig Leiftan mellett maradt. Nem csak gyengéd érzelmei követelték tőle ezt, hanem az a szeretett is, amit ezért a két főért érzett, akik makacsul kerülték egymást. Hirig pontosan tudta, hogy amennyire a daemon nem akarta felhívni a figyelmet gyenge pontjára, Nox ugyan ennyire maradt távol tőle ki tudja milyen gondolatok közepette. Csak a sidhe jegyezte meg néha a mégis előbukkanó, elkalandozó gyengéd pillantásokat. Rossz az időzítés. Ebben pedig reménytelenül tehetségesek voltak mindannyian. Noxt jobban lekötötte a nővére állapota, a tervezések, az idegeskedés, Leiftan pedig tiszteletben tartotta a félvér magányát. Hirig számára az út így még tovább tartott, lévén az egyetlen kívülállóként Króm tökéletesen átnézett ezen az egész hercehurcán.
Majd egy hét után megérkeztek a megbeszélt találka helyére. Eel nagyja várta őket a kialakított átmeneti táborban. A kései órák ellenére tündérek tömkelege rohant egyik pontból a másikra, míg a maradék a legnagyobb fedett placcon étkezett. Az egyetlen helyen, ami előtt nem lett kirakva zászló. Egységet adott, míg a többi sátornál ezek a zászlók jelezték azt a megkülönböztetést, amivel egymást illették. Ki, kihez tartozik. Mert Miikoék sikeresen elérték végül ezt. Eel gárdáján kívül érkeztek a Jáde uralkodói részről mágusok, Mythras irányításával Arkok a Seeraphynektől, semlegesek, a kisebb régiókba tartozó gárdák tagjai. A Feng Huangok közül csak páran csatlakoztak, hivatalosan ők is, mint Huang Hua kísérői a politikai és elvi meggyőződésük folytán. A sidhe látta, amint Nox boldogan Nathreen karjába veti magát, a Feng Huang pedig megforgatta a rég viszontlátás örömére. Pillanatnyi ártatlan boldogsággal felejtették el, miért is vannak valójában jelen. Hirig ismerte a barátságukat, éppen ezért nem adott különösebb jelentőséget a történteknek. Ezzel szemben a mellette állót nem győzte meg mindez. Érezte, ahogy Leiftan körül egy pillanatra meghűl az amúgy is hideg levegő. Hirig úgy vélte csak ő tartozott igazán mellé, s mivel senki nem is kívánt jobban az áruló felé lépni, a sidhe még inkább kitartott döntése mellett. Kis vigyorral emelte rá szürke szempárját. Ajkai elválásakor a levegő apró, fehér felleget mintázott leheletére.
- Remélem tudod, hogy csak barátok.
- Persze... - morogta a férfi az orra alat. - Ezarel és közte kialakult valami?
- Köztük? Semmi. Ezarel elfoglalt és Nox a felépülése óta szinte el sem hagyta a társaságomat. Ha lenne köztük valami, tudnék róla. Mert?
Leiftan nem válaszolt, de megnyugvással töltötte el az információ. Pontosan vissza tudta idézni az elf reakcióját, az arcát, amikor kiskutyaként csaholt, hogy megmenthesse a félvért. A pillantását, amikor képes lett volna megküzdeni Ő vele csakis Nox védelméért. Változott. Kilépett a megszokott komfortzónájából a lány miatt. Ezért örült annak, hogy végül mégis feladta. Figyelmét nem kerülte el, hogy Nathreen után Huang Hua és Miiko is odalépett Noxhoz. Előbbi hevesebben, míg utóbbi távolságtartóan üdvözölte, talán pont Ő maga miatt. Nathreen hátrébb lépett, a két nő pedig az egyik sátor felé terelte a félvért. Leiftan elkomorodott. Kihúzta magát, karját karba fonta.
- Mi az a hely?
Hirig a kis csoport majd a sátor felé tekintett.
- Rögtönzött központi terem?! Valószínűleg most akarják megejteni a beszélgetést a vezetőkkel. Azt akarják, hogy az Orákulum megjelenjen nekik.
A sidhe lassan átemelte sötét szempárját a mellette levőre.
- Tudom mi jár a fejedben Leiftan, de úgy segítesz neki most a legjobban, ha nem okozol ott bonyodalmat.
- Csak a megállapodásunk miatt vagyok itt.
A zöld szempár lassan ereszkedett le a másikéhoz. Pontosan tudta, hogy a terv kivitelezhetetlen. Jó ideje nem engedte, hogy a félvér bármily formában is kapcsolatba lépjen a fennhatolom megtestesülésével, vagy éppen fordítva.
- Remélem tudod, hogy csak kihasználják. Ha sikerül neki, ha nem, Eel s az ottaniak csak nyernek vele.
Hirig elkomorodott a kijelentésre. Látta a világot a maga sötétségében de bízni akart Eelben, a kialakult családjában. Lassan vonta szürke szempárját a sátor felé. Csak Leiftan miatt nem ment oda ő is.
- Bármit is gondolok, ha Nox vissza akarja szerezni Nemesist, akkor kellenek neki azok a tündérek.
- Számunkra különleges. Angyali hatalom egy emberi lélekkel. Mi ezt látjuk, de ők nem olyannak látják, mint mi. - lendített egyet a jobbjával indulatosan az említett sátor felé - A valóságban Nox nem különb, mint bármelyik más félvér, de politikailag kiemelni egy-két olyan eseményt, ami miatt őt másnak tüntetik fel egyszerűbb. Beállítják a megmentőnek, hogy legyen akit irányíthassanak, hogy legyen, akin csattanhat a tömeg haragja ha valami rosszul sül el. Nem ez lenne az első ilyen eset.
- Tudom, hogy nem tiszteled Miikot jó pár döntése miatt, de ennyire ő sem kegyetlen.
- Az érzéseid túlságosan befolyásolnak Hirig.
- Téged is.
Komoran méregették egymást. Mindkét faeryn pillantásában parázslott az indulat, amit csak az egymás iránt érzett tisztelet miatt nem engedtek még útjára. Körülöttük felerősödött a tömeg morgása, hahotázása. Abban a minutumban elhessegették a marakodást s engedtek a felismerésnek. Hirig vonásai lágyultak, aranyozott ajkának szeglete felkunkorodott míg megindult a zaj forrása felé.
- Szükségem van egy jó borra.
Intett, Leiftan pedig még vissza pillantva a nagy sátorra követte.