REVERIE

17. Vihar előtti csend

" Emlékszem a zöld szempárra amely végig kísérte minden mozdulatomat. Minden pillanatban méregetett, mintha meg akarta volna fejteni a lelkem minden egyes darabját majd azokat felemelni a magasba. Amikor úgy tűnt, hogy egy nyelvet beszélünk, a láncok darabjaikra hullottak. Nem volt mi visszatartson bármelyikünket is. Ujjak az ujjak közé fonódva, halk leheletnyi kérlelés valami többért. Nem voltunk ellenfelek, hanem valami jóval több. Beszédünk nem szavakban történtek, a némaság ellenére pedig tisztán kivehetővé vált az ígérete. Azonban, ahogyan mindennek mi szép, ennek is vége kellett lennie. A hangok erősödtek, az álom pedig homályossá vált. Az ujjak a hajamba fonódtak a tarkómnál, egy pillanatra szokatlanul erősen tartva s megint ott találtam magam a sokat ígérő zöld szempárral.: Vigyázok rád. Ezeket pedig magammal viszem. Egészen addig, míg meg nem halok, vagy nem töröm meg rajtad a feledés átkot. Én leszek az, aki minden körülmények között életben fog tartani Nox. "

A félvér hirtelen ült fel az ágyában, reflexszerűen azonnal a halántékához kapva a kezét. Megint nem emlékezett az álmára. Mintha csak egyszerűen kitörölték volna. Halk sóhajt hallatva temette egy pillanatra a kezébe a fejét. Nem csak az álmaira nem emlékezett, rendett kellett tennie zavaros emlékei között is. Ekkor mozdult mellette a szék, amire felkapta tekintetét. Két alak figyelte őt. Az egyik megnyugvással, míg a másik apró aggodalommal.
- Csak magához tért. - engedett meg egy mosolyt a fekete hajú férfi, mire az ágy melletti széken ülő karamellszín bőrű és ezüstösen csillanó hajú nő bólintott.
- Végre.
- Hirig! Nathreen! Mit...mit kerestek itt?
Nox döbbenten és értetlenül állt az egészhez.
- Nézd már, nem is örül nekünk pedig milyen régen látott minket!
Horkantott fel a feng huang nevetve, a faeryn nő azonban csak elmosolyodott rá.
- Ahogy látom jóval hamarabb vissza kellett volna jönnünk.
Azzal Hirig a félvér homlokához emelte a kezét s végig húzta ujját a vékony sebhelyen. Nox csak az ujjak eltávolódása után érintette meg szintén azt a területet.
- Mi történt?
A két tündér egymásra pillantott mielőtt bármit is közöltek volna a félvérrel. Hirig ezután felállt s komolyabban nézett rá.
- Az első, hogy egyél valamit. Sokáig aludtál és sok mindent kell majd meghallgatnod.
- Várj! - kapta el Nox a nála majd egy fejjel magasabb és finoman izmos nő karját. - Leiftan! Elfogtátok?
A sötétszürke szempár elkomorodott még jobban, így Nathreen szólt közbe, hogy mentse a helyzetet. Megfogta Nox kezét s elvéve a sidhéről, szorította a két kezébe.
- Figyelj rám most Nox. - jelzés értékűen megvárta míg a nő így tesz, csak utána folytatta. - Leiftan elszökött mielőtt téged megtaláltak volna. A rosszul használt mágiád feltörte a talajrészt ahová ért és a meggyengült sziklarész beomlott maga alá temetve téged. Megsérültél és sokáig aludtál. Sok minden történt azóta, viszont ahhoz, hogy részt vegyél benne, erőre kell kapnod.
Nox értetlenül bámulta egy ideig Nathreent, végül átvonta a szemét a sidhére aki ekkor lépett ki az ajtón. Hirig! Bár ne így találkoztak volna újra! Hiszen annyit segített neki abban az időszakban míg Miiko el nem küldte a büntetésére...... Nox ekkor döbbent rá, hogy már meg sem tudja mondani mennyi idő telt el azóta.... azt sem tudja mennyi ideje került át Eldarya világába.
Nathreen gyengéd simítására emelte vissza rá a pillantását. Lassan ocsudott fel, halvány mosolyt engedve meg.
- Annyira örülök, hogy itt vagytok.
- Nem csak mi tértünk vissza. Hirig Camériával érkezett körülbelül két hete. Én Huang Huaval és Feng Zifuval jöttem majd egy hónapja.
A mély, sötét szempár komolyabban vizsgálta meg a nő vonásait. Nathreen figyelmét nem kerülte el, hogy a félvér mennyit változott az utóbbi 8 hónapban. Nem is külsőben, sokkal inkább a viselkedésében. Lassan engedte el, felállt s kihúzta magát. A szoba ajtaján ekkor kopogtak, mögötte pedig Ewelein lépett be megnyugodott mosollyal.
- Örülök, hogy felkeltél! Nathreen, magunkra tudnál hagyni minket egy kicsit?
- Persze. Ha nagyon fáj akkor csak sikolts. - kacsintott még a félvérre. Mikor helyet cseréltek s az elf ült le az ágy mellé, a páciens felé irányította a figyelmét.
- Hirig és Nathreen elmondták, hogy aludtam. A baleset miatt.
- Igen. A testednek és a lelkednek fel kellett épülnie. - intett a nő, mire Nox a karját nyújtotta. Ewelein megvizsgálta a pulzusát.
- Mennyit aludtam?
- Körülbelül 3 hetet. A fiúk már megjegyezték, hogy drámaian elhúzod az egészet.
Nox halkan nevetett fel a hallottakra. Biztos volt abban, hogy ez a megjegyzés vagy Nevrától vagy egyenesen Ezareltől érkezett. Szerette volna őket is látni. És sokan másokat. Ykhart, Kerot, Karennt...Chromot és Merylt! Halvány mosollyal döbbent rá, hogy minden rossz eset ellenére voltak akiket nagyon is hiányolt volna.
- Úgy tűnik, hogy minden rendben. Egyél és igyál valamit. Még maradj pár órát ágyban, utána viszont egy kis séta jót tenne. Lehetőleg azért ne erőltesd meg magad azonnal. Sokáig nem voltál magadnál, a tested nem fogja azonnal bírni az erőltetést.
- Úgy lesz. - bólintott a szinte parancsként megkapott intelmekre.
- Fáj a fejed? - mutatott az elf nő a sebhely felé, mire Nox a saját homlokához emelte jobbját.
- Nem. Valójában egyáltalán nem fáj.
- Ez jó hír. Azért ha fájna, akkor szólj. - Ewelein megigazította az ölében pihenő holmikat. - Emlékszel valamire a zuhanás után? Miiko is bizonyosan rá fog kérdezni.
- Nem. Semmire nem emlékszem. - rázta meg a fejét a félvér. - Valójában, az utolsó emlékem a döbbenet amit a beszakadó talaj okozott.
Ewelein egy ideig még fürkészte a fiatal nőt, majd halk sóhajjal s mosollyal bólintott a szavaira.
- A gyógyító mágia sokat segített, hogy a vérzés ne erősödjön a homlokodnál. Szerencsések lehetünk miatta.
Állt fel, miután összepakolta a műszereit.
- Tartsd be amit mondtam. Szükséged lesz rá, és ha bármi rendelleneset tapasztalsz, gyere hozzám azonnal!
- Úgy lesz!
Tett ígéretet a lány s csak mikor becsukódott az ajtó a nő mögött, gondolkodott el azon amit az elf az imént mondott. Nox nem rendelkezett gyógyító mágiával..... az élete, nem a saját akarata folytán maradt meg.
Mire Hirig visszaért egy tál étellel amit Karuto kifejezetten a félvérnek rakott össze, Nox átöltözött. Lassan, néha ólom nehéznek érezve a végtagjait.
- Próbáltam kisajtolni belőle olyanokat amik nem csak jót tesznek, de ember szemmel is ehetőek.
- Milyen jó, hogy itt vagy nekem!
Nevetett fel a félvér míg a másik az ölébe tette a tálcát.
- Nem sokan ismerhetik a hazai ízeket, nem igaz?
- Néha úgy érzem már mi sem igazán. Holott én meg sem szólalhatok.
Nox észrevette magán a kutakodó pillantást így folytatta.
- Te több mint egy fél évtizede kerültél át Eldaryaba. Az enyém ehhez képest csekély idő.
- Már régen lemondtam arról, hogy hazatérhessek Nox, ezt pedig jól tudod. Hasonlóan kerültünk át, de két teljesen különböző helyre. Egyél, aztán segítek ha kell valamiben.
A sidhe lezárta a beszélgetést ennyivel, a fiatalabb pedig tisztelte annyira, hogy ne firtassa tovább. Valóban éhes volt, annak ellenére, hogy alig tudott abból valamit, ami rá fog várni.