REVERIE

22. Arctalanul

Leiftan minden sietsége ellenére lemaradt arról, hogy a félvér közelébe juthasson. Egyrészt kelletlen útját állták az idegen faerynek akik oly csekély mód ismerték a félvért, mégis most csodálatukat fejezték ki az Orákulum megjelenése után, másrészt a vezetők hamar elvezették a fiatal nőt. Az aengel nem volt elégedett, kicsit sem. Nem véletlenül nem hagyta, hogy az Orákulum elérje Noxt, nem véletlenül nem kívánta neki, hogy egy olyan ügy jelképe legyen, amelynél biztos,hogy valamely úton-módon el fog bukni. Szívének oly kedves egyede pedig fittyet hányt, minden neki szánt tanácsra és a maga feje után lódult lendületesen. Ciccentett, csendesen kerülte ki a felhevült hangulatú tömeget. A távolban látta Hiriget, amint ott körözik Valkyon és Nevra körül, látta, ahogyan Nathreen beszélget egy hosszú szőke hajú férfival akit ezelőtt még sosem látott, a páncélzata és egy pár szárnya miatt viszont tudta, hogy a Seeraphynekhez tartozik. Elhúzta ajkát valamivel indulatosabban, gondolatait azonban nem osztotta meg a külvilággal. Megannyi gyűlöletet egy olyan faj iránt, akik elkeseredetten próbáltak mások lenni, mint aminek születtek s emiatt keverték az aengelek vérét az elfekével. Mire Eldaryaba átmenekültek az őseik, a Seeraphynek már egy nagyon híg keveréke volt egykori őseiknek. Nem értették gőgös mivoltjukban, hogy miért születtek egyre kevesebben évről évre akiket megajándékoztak a természetük mágiájával, majd mikor sejteni kezdték sem ismerték be a hibájukat, hanem meghozták a döntést,hogy minden gyermek aki faji keveredésből születik megvetendő, feláldozható. A Seeraphynek pedig elég konokok voltak ahhoz, hogy tartsanak egy ilyen szabályt. Ez stabilizálta annyira az utódlást, hogy a mágia nem veszett oda..... Nyx Amarth különlegesen tiszta genetikával rendelkezhetett a családjában, lévén mindkét lánya a mágia egy töredékének birtokosa. Szerencsére Nemesis elég sok évig élt velük az Abszint gárda tagjaként,hogy Leiftan tudja a képességeinek az alapját s kitalálja, hogy most mire használhatják annak ellenpontját. Nox mágiája azonban.... fogalma sem volt róla, hogy mi az amíg a két fekete pengét meg nem idézte. A kínisis különleges, főleg mert azt egy tiszta Seeraphyn nem tudná örökölni. Vagyis Minerva nem mondott el mindent annak idején a vérebének. Ő neki pedig szintén megvoltak a maga indítékai, ami miatt nem öntött tiszta vizet a pohárba.
A férfi felkapta a fejét, mert végre hangokat hallott. A sátorból, amely mellett eddig türelmesen várt, Nox lépett ki. A lány nyomában felhevült társalgás hangjai szűrődtek ki. Már meg sem lepte a férfit, hogy miért menekült olyan lendületesen. Látta a máskor ezüstszín szempár elkerekedését, amint őt észrevette, az arca mimikájának változását. Leiftan reménykedett,mert olyan apró jelenéseket látott a lány egész lényében, hogy érezte megteheti. Nox nem kerülte el őt, hozzá sétált most ugyan úgy, mint az előző éjszaka.
- Azért jöttél Leiftan, hogy fejmosást tarts nekem? Ha igen halasszuk inkább el.
- Bevallom kikívánkozik bennem egy ehhez mérhető eszmecsere, de van ami fontosabb.
Látta,hogy felkeltette a kíváncsiságát. Megérintette a fehér szárny egy tollát, mire a dús ajkak elhúzódtak. Ez a fajta érintés még túl intim volt. Nem futott el fejvesztve, habár valószínűleg megfordult a fejében. Rá várt, egy mondatra vagy mozdulatra, hát eleget tett neki. Elengedte a fehér selymes tollat, zöld szemét hosszan rávonta.
- Ki tanított meg a mágiádra? Például a fekete pengékre?
Nox nem erre a kérdésre számított a mimikái alapján, végül mégis maga elé tette a kezét s tenyerét felfelé fordította.
- Minerva mutatta meg a nagyját. Miért?
Nox figyelte, ahogyan a férfi lassan mögé lépett. Közel tartotta magához,a nő szinte érezte a légzését, ütemes szívverését. Nem rezzent meg tőle mint eddig, vegyes érzései pedig szakadatlanul meginogtak a daemon irányába. Aziránt, akit először mélyen szeretett, majd egy időben mérhetetlenül megvetett. Most mégis hajszolta őt valami hozzá. Testét, lelkét ebben a rövidke időben, míg nem tudatósul benne ismételten az, amire vállalkozott s a cél, akiért mindezt teszi. Csak akkor tért ismételten a jelenbe vissza, mikor Leif kezével megfogta az övét, irányította azt.
- A mágiád különleges, habár biztos vagyok benne, hogy Minerva kihagyott az okításodból dolgokat.
Nox ekkor értette meg, hogy az egész csupán kellemes odafigyelés, utolsó előtti pillanatban átadott lecke. Nehezen, de elfogadta a lelkének egy apró zugában feltámadt csalódottságot, míg észérvekkel meggyőzte magát arról, hogy amúgy sincs erre az érzelmességre most semmilyen formában ideje. Valójában olyan régóta küzdött ellenne, hogy amaz az ott hagyott réseken át talált utat magának.
- A legfontosabb, hogy ezt a mozdulatot jegyezd meg. Képzelj egy energia gömböt a kezedbe. Valamit, amit talán nem láthatsz, de érzed, hogy a forma miatt mágnesesen pulzál. Minden részecskéd vágyik arra, hogy megérinthesse, de sosem érheted el.
Nox koncentrált, a szavak miatt mégis elmosolyodott a szája szegletében. Ugyan azt játszották, mint régen. Ha kinyúltak egymás felé, szavak nélkül is értették a másikat.
- Koncentrálj!
Jelenleg még a ráförmedése sem volt ijesztő vagy valóban mogorva, mégis eleget tett neki. Hamar megjelent a hatása mindannak, amit a férfi előzőleg felvázolt. Nox döbbenten meredt a kezében lévő látatlan energia nyalábra.
- Ezt jegyezd meg Nox, mert megmentheti az életedet.
Leiftan hátrébb lépett, ő pedig elengedte a mágiáját s a férfi fele fordult. Nem foglalkoztak a hideggel mert mindkettejüket fűtötte az érzés amin osztoztak. Amelyre az aengel olyan gyengéden figyelt, s amelyet a félvér most annyira megpróbált elkerülni. A kényelmetlenül elhúzódó pillanatot Leiftan törte meg. Nox köszönete után elment mellette, mert tudta jelenleg így tehet neki jót. Akármennyire is akart önző lenni, megakarta védeni, Noxnak pedig már lebegett egy cél a szeme előtt.