REVERIE

07. Zavarodott világ

Nemesis finoman koppantott a gyengélkedő ablakának üvegére. Habár nem láthatta, de hallotta ahogyan kint szitált az eső, ahogy szaporán ütközik az üvegnek minden cseppjének egy része. A természeti jelenség dallamot alkotott, melyet csak a Seeraphyn hallhatott, elfeledtetve vele az aggodalmát. Nyx Amarth, Minerva mátriárka és Nox távozása óta több, mint két hét telt el, az élet azonban nem állt meg a gárdán belül. A gyűlések napról-napra egyre sűrűbbekké váltak, ami azt is jelentette, hogy a fiatal Faeryn nem láthatta a félvér férfit. Nemesis megértette, hogy ezekben az időkben a gárdának szüksége van az Obszidiánok vezetőjére, valahol mélyen mégis bántotta, hogy az ünnepség végén, sem azóta nem tölthetett több időt el a férfival. Nem úgy, mint a Feng huanggal, aki idegesítően sokat legyeskedett körülötte. Nathreen jelenléte először fel sem tűnt a számára, mivel a fekete hajú, magas férfi némaságba burkolózott a jelenlétében, ám a negyedik napon elkezdte feszélyezni a gondolat, hogy valaki folyamatosan a nyomában volt. Egy hét után végül meg szólította, Nathreen pedig beszélni kezdet. Nemesis kevés dolgot bánt meg annyira, mint eme cselekedetét. Az aggodalom miatt nem tudatosult benne, hogy a feng huang minden piszkálódása arra ment ki, hogy elterelje a figyelmét a küldetésről amelyre Valkyon, Nevra s pár gárdistájuk ment. A mai nap folyamán nem keresztezték még egymás útját, legalábbis eddig. A fiatal nő lassan fordult el az ablaktól. Egy sóhaj kíséretében emelte fejét a gyengélkedő bejárata felé, ahol halk léptekkel jelent meg a feng huang. Kivételesen nem hagyta, hogy ő kezdje a beszélgetést.
– Van valami hír? – a nő leheletnyi hangja megremegett a kérdés alatt. Nathreen pedig válaszként megrázta a fejét. Beljebb lépet.
– Még nem kapott Miiko hírt róluk. Valószínűleg minden a terv szerint halad.
– Pont ezért nem valószínű! Egyáltalán... miért tőled kellett megtudnom, hogy nincs is a menedéken belül?
A suttogásában egyszerre érződött a harag és a zavar. A félelem, hogy valami megváltozott a férfiban, aminek következtében kezdte el kerülni. Ezelőtt sosem titkolt el előle semmit. Most mégis magában állt s minden pillanatban a kétségek gyötörték. Még az eső sem segített, nem mosta el kételyeit.
Nathreen nem válaszolt, nem adott a fiatal nő számára feloldozást, holott pontosan tudta, hogy miért titkolták el előle a küldetést. Okkal nem tartott gárda vezetőjével, okkal őrizte azt a törékenynek tűnő gyönyörű nőt aki jelenleg vele szemben állt. Figyelte ahogyan a vak nő szárnyai viselőjük lelki állapota miatt meg-megrezzenek, a tollak az idő egy parányi töredékéig megmerevednek. Mikor Nox először mesélte el, hogy a társalgásuk nem éppen úgy végződött a gyógyítóval, mint tervezték volna, úgy vélte csak a félvér túlozta el az egészet. Most azonban kivette azt a csendes haragot, amely Nemesisben lappangott a másik iránt. Hirtelen lódult meg, így mire a nő ijedten fordult felé az erőteljesebb lépések hallatán, Nathreen már megragadta mindkét felkarját. Nem tartotta erősen, Nemesis mégis kissé ijedten kezdett csapkodni a szárnyaival.
– Nincs semmi baj.
– Hah ?!
– Nemesis.... nincs semmi baj.
A férfi hangja figyelmes volt, a seeraphyn a saját ajkába harapott. Szárnyai lassan nyugodtak meg, fejét kissé lehajtva próbált úrrá lenni zavaros érzésein. Eddig sosem volt ezzel gondja.... egy ideje azonban a rettegés folyamatosan vendége a gondolatainak. Mint valami pióca, úgy kapaszkodik belé s nem ereszti. Nathreenek nem kellettek szavak, hogy ezt felfogja, hogy elképzelje ahogyan a nő forgolódik napok óta s hiába könyörög egy kis álomért, az nem sajnálja meg. A feng huang segített, erőteljes tartása előtt Nemesis hamarosan meghajlott. A fejét fáradtan döntötte Nathreen mellkasának s hallgatta tovább a szitáló eső kopogását. A férfi nem mozdult, türelmesen hagyta, hogy a fiatal nő lenyugodjon. Csupán akkor kapta viola színű szemeit az ajtó felé, mikor szorgalmas lépések nesze ütötte meg a fülét. Habár a Seeraphyn nem reagált, a Feng huang biztos volt benne, hogy nem képzelődött. Ykhar megjelenése az ajtóban pedig ezt igazolta. A narancsos hajú brownie zihált a futástól, valószínűleg jó pár kört megtett, mire megtalálta őket. Arca pirosságát sokkal inkább a mozgás okozta, mint az idegesség amire hajlott. Legalábbis Nathreen ebben reménykedett. Szemeik keresztezték egymás útjait , mire az érkezett faeryn megszeppent. A férfi zavartan vonta össze a szemöldökét.
– Már...már mindenhol kerestelek titeket! – ha lappangott bármilyen reakciója a látottak alapján, a nyúl nem adta jelét. Folytatta. – Megjöttek! Végre megjöttek!
A kijelentésre Nemesis felkapta a fejét. Mintha a megváltása érkezett volna meg a mennyekből, úgy engedte el Nathreent és rohant az ajtó felé. Vaksága ellenére a tapasztalatai sokat segítettek, így Ykhar mellett távozott. A narancsos hajú nő nem vonta el tekintetét a férfiról, aki erre megdöntötte a fejét. Mielőtt azonban bármilyen válasszal előállhatott volna, Ykhar sarkon fordult és a vak faeryn után futott. Nathreen a fejét vakarva sóhajtott fel, csak ezután követte őket, jóval ráérősebb tempóban.