Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|7.rész|

|HaYun szemszöge|
Csendben ülök Yongguk irodájában és nézek magam elé.
-Hogy hogy mégis eljöttél?-kérdezi megtörve a csendet
-Nem is tudom...-mondom halkan
-Tudod csak magadnak nem akarod bevallani...-mosolyog
-Én...-keresem a szavakat
-Kezdjük valami egyszerűvel...-mondja-Mi történt mielőtt felhívtál?-néz mélyen a szemembe
Csöndbe ültem és szorongattam a pulcsim ujját.
-HaYun...tudom nehéz beszélni...de meg kell nyilnod ahoz hogy segíteni tudjak ami nem pillanatok alatt történik...-nézi a papírjait-Figyelj...-mosolyog rám mire a hirtelen kijelentéstől felkapom a fejem-Töltsd ki ezeket a papírokat nekem.Válaszolj rájuk őszintén és mikor készen vagy gyere be bármikor.-mosolyog rám majd odaad egy dossziét
-Rendben...-fogom meg és meghajolva kinyitom az ajtót-Akkor majd jövök...szia...-mondom halkan és becsukom az ajtót

Magamra húzva a kapucnim sétálok a nyirkos,vizes utcákon belemélyedve a gondolataimba.

Miért is mentem el?!
Yongguk tud segíteni?
De mit tud amit én nem?

Beütöttem a kódot a kapuhoz majd magam után becsukva haladtam át a nagy kerten egészen a bejárati nagy ajtóhoz.
Benyitva megcsapott a jó meleg és azonnal kirázott a hideg.

-HaYun!!!-szalad anya felém és megölel
-Anyu!-viszonzom aranyos gesztusát
-Istenem láttam a telefonod a szobádban és a holmidat szerte szét azt hittem betörtek!!Majd elmentem a kórházba ahol azt mondták elmentél!!Tudod milyen szívinfartust kaptam?!!!-darálja le az egészet-Több ilyet nem csinálhatsz!!Világos?!-szorít magához
-Értettem...-bújok hozzá közelebb

-Képzeld Kihyun modellkedik Párizsban hát nem nagyszerű?!!-ujjong és betessékel a konyhába ahol letesz elém egy forró zöldteát
-De..-mosolygok majd belekortyolok a finom lötybe
-Ahhh annyira szeretném ha végre téged is meghívnának valahova!!!-álmodozik
-Majd egyszer biztos...-motyogom a bögrébe

Soha!

-Ennyi idősen már a címlapon voltam!!-mosolyog
-Tudom anyu...-biccentek hogy már elmesélte ezerszer vagy ha nem többször a történetet
-Szeretném ha majd te is követnél a szakmába..-néz mélyen a szemembe
-Tudom...-mondom

Van más választásom?

-És benne lennél majd valamikor egy modellkedésben?-kérdezi

Hazudjak vagy mondjam hogy engem egyáltalán nem vonz a modellkedés és hogy az alakom nem megfelelő az előírás szerint plusz még a sebeim ami a testemen vannak...

-Majd valamikor biztos...-választom inkább a közép utat mire anya szemei felcsillanak
-Egy pillanat és jövök...-ugrik fel az asztaltól,felvont szemöldökkel néztem anya után majd vállat vonva az egész fölött betettem a mosogatóba az üres bögrém

Bedőltem puha ágyamba majd egy nagyobb sóhaj után kivettem a dossziét a kabátom rejtekéből.

Maradjon titok...mindenki előtt...

Elkezdtem olvasni a sorokat.A kérdések eléggé megszokottak voltam.Mi a kedvenc szined?Vagy Melyik állatot szereted?
Ezeket gyorsan átfutottam és kitöltöttem majd átlapoztam a következő oldalra.
-Próbálkozott már az öngyilkossággal?-olvasom fel és az agyamban pörög ez az egy kérdés...

Fent állok apa céges épületének a tetején.Lenézek a végtelen mélységbe és a zajos ember tömegbe.
A patka szélére állok becsukom szemem és mélyet szippantok.Karjaimat kitárom,mint egy madár...
Szabad akartam lenni...a gondokat hátra hagyni...
Mikor már döltem volna előlre meghallok egy hangot...egy férfi hangot...gyönyörű,mély orgánumú volt...
-Like the day we cried and laughed together
Remembering that day
Stop it all Yeah
You have to hold my hand Yeah
Don't let go and hold on tight....-a végén elhalkult de visszhangzott a fejembe,mintha áram csapásként ért volna,kinyitottam a szemem és lihegve hátráltam a patkáról
Össze görnyedtem és remegtem mindenhol...
Azóta a nap óta...félek a magasságtól és soha többet nem próbáltam meg az öngyilkosságot...
És ennél a pontnál,azon a napon döntöttem úgy hogy zenével szeretnék foglalkozni.
Megszállotja lettem a zenének.