"Elég egy pillantás, egyetlen egy pillanat.
Mégis mihez?
Két szív egyszerre dobban, miközben elkapják egymás tekintetét.
Ez talán a szerelem?
Mikor a szív hevesen dobban és ráismerünk arra az érzésre ami belepi az egészünket egy másik személy miat...
Amint megszólalt a csengő rohantam Yonggukhoz. Most az egyszer nem érdekelt semmi és senki csak minél hamarabb el akartam menni erről a helyről. Már majdnem a kijáratnál voltam mikor az egyik ajtó ki csapódott és majdnem eltalált. Ki kerekedett szemekkel néztem a történéseket. Wonho és JiHye enyelegtek jó hogy az ajtó nem esett le!Bár mi másra számíthattam volna. -Már megint te...-forgatja meg a szemét JiHye és elválik Wonhotól -JiHye...-mondja Wonho mély hangján ami rekedtesen szólt most -Attól hogy nincs életed attól nem kéne folyton bámulni másokat...-lök meg -Útban vagytok...-mondom alig hallhatóan -Tessék?Nem hallom.Mond még egyszer SoonYun...-röhög és közelebb hajol de meg sem mukkanok csak lehajtom a fejem-Na mi van eltűnt a bátorság apró szikrája is?-nevet -JiHye...-szólal meg Wonho -Elegem van!!Menjetek már az útból!!!Enyelegjetek máshol!!!-kelek ki magamból életemben először és arrébb lökve a döbbent párost szállok fel a buszra ahol idegesen fújom ki a levegőt
Mi történt velem?
Remegek...mindenhol de ez most másmilyen.Valahogy megkönnyebbültem és az adrenalin ami egyszerűen lángolt bennem felperzselt.
Leszálltam a buszról mikor bemondta a megállót.Hideg november vége fele járunk már a decembert tapossuk.Kapucnim szokásosan a szemembe lóg így indulok meg a kórház felé azon belül is Yongguk irodájába.
Belépve a nagy épületbe haladok a recepcióhoz ahol egy biccentéssel jelzik hogy menjek így lépteim felgyorsítva szállok be a liftbe.Kinyitom a nagy szürke falapot egy kopogás után majd leülök a fekete bőr fotelbe szembe Yongguk kemény arcmimikájával. -Itt van a dosszié...-nyújtom át neki a fekete tömböt amit lassan kivesz a kezeim közül majd tanulmányozni kezd
Eléggé feszült a légkör.Úgy érzem magam,mintha egy maffia főnök előtt ülnék és most a kivégzésemre várnék bár lehet csak én spírázom túl magam vagy tényleg betett nekem ez a sok dráma nézés éjfélkor.
-Rendben...-csapja le a dossziét mire kicsit megugrom de szemébe nézek-Változott esetleg az állás pontod?-néz rám karba font kezekkel -Ömm nos...-kezdek bele-És mi van a dossziéval?-kérdezem meg döbbenten -Az csak formaitás.Kiváncsi voltam hogy meg csinálod e mert ha igen azt jelenti érdekel és szeretnél változni...-vonja meg a vállát és ahogy mély érdes de kellemes hangja belepte az egész teret egyszerűen borsodzott a hátam-Vagy nincs igazam?-kérdezi -Nos...-kapkodom a tekintetem -HaYun...őszinte,határozott választ szeretnék kapni!Szeretnél változni?-hajol közelebb -Igen...-motyogom kicsit sem meggyőzőn -HaYun...-sóhajt mélyet -Igen.-mondom talán hangosabban mint általában és szemébe nézek Tényleg megakartam változni.Olyan akartam lenni akit nem tud JiHye el taposni mint amikor ott enyelegtek a folyosón. -Helyes...-mosolyog majd feláll Tekintetemmel követtem minden lépését amit megtett felém. -Megbízól bennem?-nyújtja ki kezét Hazudnék ha azt mondanám nem félek tőle de mégis valamiért nyugodt vagyok mellette és úgy érzem tényleg érdekli hogy jobban legyek így bele mentem. Bólintottam. Mire elereszt egy mosolyt és segít felállni. -Hova megyünk?-kérdezem felvont szemöldökkel -Először is.Változtatunk kicsit a külsődön mindig csak kis léptékben haladunk a cél érdekében.-indulunk meg kifelé az épületből -Aztán?-kérdezem mert nem fejezte be a mondatot -Aztán meglátjuk a végeredményt...-nyitja ki a kocsija ajtaját nekem,beültem a sötét kék autóba és Yongguk már indult is
-Hol vagyunk?-kérdezem mikor megállunk -A változás első lépcső fokán!-mosolyog majd elindulunk egy pláza szerűségbe azon belül is egy fodrászathoz?! -Yongguk?-kérdezem a szalon előtt állva -Hm?-néz rám kérdőn -Én...ez hogy segít abban hogy megváltozzak?!-kérdezem a lábamat nézve -Bízol bennem?-teszi vállamra nagy kezeit mire rápillantok és bólintok -Akkor nyomás..-mosolyog biztatóan és lök rajtam egy aprót-Nyugi itt vagyok...-szorít kicsit a kezemen mikor látja hogy hezitálok Így mélyet lélegzetem és követtem a férfit.
-Ohh Yongguk!!De rég láttalak!!-jön egy fiatal ázsiai lány akinek a haja lila és rózsaszín szín kavalkádja volt-Ohh sziaaaa!!!Te biztos HaYun vagy!!!Nagyon örülök!!El sem hiszed mennyire idegesítő hallgatni ahogy az ott!!-mutat teljes beleéléssel a férfire aki csak még jobban mosolyog-Megpróbál időpontot kérni!Először nem akartam adni de mikor mondta hogy nem neki lesz rögtön adtam!!!-ugrál Igazán energikus lány az szent de nagyon kedves. -Kegyetlen nőszemély!!-röhög Yongguk -Ohh amúgy Dara vagyok!!Nyugodtan foglalj helyet!!-mutat az előtte levő székre,így teljesítve leültem és érdeklődve néztem rájuk mikor nem láttam tükröt -Ohh a tükröt keresed?-kérdezi mosolyogva Dara-Levetettem mert Yongguk mondta hogy mi van veled!Szóval ne aggódj!!-ölel meg ami kicsit váratlanul ért de egész jó érzés volt hisz eddig a családom és mostmár Kihyunon kívül nem nagyon ölelt meg senki -Milyen haj legyen?-mosolyog és teljesen beleéli magát -Nos azt terveztem hogy rád bízom de legyen HaYun személyisége is-mondja Yongguk és leül egy székre majd telefonján valamit nyomkod de érzem a tekintetét -Oh szupiiiiii!!Nos akkor mehet a mandulaaaa!!Ne aggódj!!-mosolyog és megnyugtat mert gondolom látja az aggódó tekintetem-Készen állsz?-kérdezi -Asszem?-mosolyogok halványan -Ez a beszéd!!!-majd neki áll
-És kész is vagyunk!!Remekmű én mondom!!Na??!-teszi le a hajszárítót Dara -Azta!!Tökéletes!!-ámul el Yongguk -Igen?-kérdezem felénken -Naná!!!!-pörög a lány-Tessék!-mutatja a telefonját mire elámulok
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Naaaa?!Hogy tetszik?!-kérdezik -Azta nagyon jól néz ki!-ámulok el én is-Ez...ez én vagyok?!-nézek rájuk -De még hogy!!!-bólogat a lány hevesen és Yongguk csak szélesen mosolyog -Köszönjük Dara!Jövünk legközelebb is!!-adja oda a pénzt a férfi és int majd elindul -Köszönöm!-hajolok meg a lány előtt aki csak egy szoros ölelésbe von -Gyere tényleg legközelebb!!Legyél jó pusziiii!!-enged el majd integet
-Na hogy érzed magad?-kérdezi Yongguk vezetés közben -Ömm jól?-nevetek kínosan -Ennek örülök...-mosolyog majd megállunk a házunk előtt-Mára elég ennyi izgalom.Holnap folytatjuk!-mosolyog sejtelmesen -Félnem kéne?-kérdezem egész határozottan és mosolygok -Ki tudja..-von vállat-Relatív a félelem..-mondja -Köszönöm...-mondom -Még ne köszönd...-simit vállamra-Legyél jó holnap találkozunk...aludj jól!!-int mosolyogva majd kiszállok és izgatottan megyek be a házba
Becsukva magam után az ajtót minden elcsendesedik,megfordulók és meglátom ahogy anya tátott szájjal néz,apa elejtette a távirányítót az öcsém meg ebben a pillanatban ki borította a popcornos edényt és a szájából kiesett a kukorica...guszti... -Kicsim...-tér észhez apa -Egyszerűen eszméletlenül nézel kiiii!!!!-ujjong anya -Nem rossz nővér...-bólint egyet elismerően az öcsém -Megváltoztál!!-ölel meg anya
Változás... Elmosolyodtam.
Sziasztok !Végre elérkezett a téli szünet😍❄️Remélem jól telik nektek is!Itt lenne a következő rész!☺️Szeretettel várom a visszajelzéseiteket☺️❤️És úgy döntöttem hogy mivel hétfőn már Karácsony így*dobpergés*/lehet csak én spirázom túl😅/.....hozok még egy részt amolyan karácsonyi ajándék szerűség😅Remélem valakinek örömöt okoztam ezzel....na akkor rakom is ki a következő részt is😋További szép napot!!❤️❄️☺️
