Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|10.rész|

|Wonho szemszöge|
-Hihetetlen ez a lány!!-morog JiHye
-Nyugi!Nem ő választott engem...-vonom meg a vállam
-De akkor is!!!Emlékszel a megállapodásunkra?!!-akad ki
-Hogy ne emlékeznék...-mondom rezzenéstelenül

Hogy feledhetném el?!
Életem legrosszabb napja volt...

-Várj meg itt mindjárt jövök...-áll meg a női mosdó előtt mire bólintok
-Ne csinálj semmit vele!Ne feledd!!Amig velem vagy addig nem bánthatod!!-morgom
-Értettem...-mosolyog sejtelmesen majd benyit

Miért érzem hogy valami rossz fog történni?!

A falnak dőlve várok...és mélyet sóhajtva folytom el a kínzó érzést.

Bár ne tettem volna...

|HaYun szemszöge|
Éppen meg mostam az arcom a női mosdóban mikor valaki nagy erővel meglökött így a hideg padlón kötöttem ki.
Kellett egy pár másodperc mire felfogtam mi is történt.
-A te kezed van ebben az egészben!!Igaz?!!-ordít és csapkodja a csapot,JiHye
-Tessék?-kérdezem döbbenten és értetlenül
-Egy pillanat nincs hogy ne azt halljam vagy lássam hogy te Wonhoval vagy!!!-jön közelebb
-Mi?!Nem értelek...-nézek rá még mindig értetlenül
-Nem érted?!Majd ettől érteni fogod!!!-csattan keze az arcomon mire a bőröm égni kezd és akaratlanul is könnybe lábad a szemem-Te egy kis senki vagy világos?!!!Gyenge vagy!!-üvölti-Ja és SoonYun...-mosolyogva jön közelebb majd megragadja az állam műkörmeivel-Ha meglátom hogy Wonhoval bármi féle testi kontaktusba kerülsz...nem csak egy pofont kapsz...értve vagyok?!!-mondja határozottan és ellentmondást nem tűrően mire aprót bólintok könnyes szemmel-Most pedig tűnj a szemem elől!!-mutat ki az ajtón,úgy kezelt mint egy kutyát..,de én engedelmeskedtem,mit tehettem volna?!

Kirontottam sírva a mosdóból egészen meg sem álltam az egyik sarkon majd össze rogyva sírtam.
-Jézusom HaYun...-hallok meg egy férfi hangot majd egy meleg test fogja körbe az enyémet-Mi történt??-simogat de én csak jobban hozzá bújok és megállíthatatlanul sírtam

Nem azért mert fájt volna az ütés hanem az hogy ahogy bánt velem.Semmit sem tettem ellene és mégis így viselkedik velem.Nagyon nem értettem.Wonhoval meg annyi volt köztünk hogy lélegeztünk azon kívül mostanság semmi.Miért is lett volna?

-Gyere...-segít fel a földről Yongguk és csak arra emlékszem hogy a férfi lakásán vagyunk és hogy a kanapén ülök,be takarva egy kis pléddel
-Ezt idd meg...-nyújt felém egy bögre forró csokit de én csak üveges tekintettel nézem a gőzölgő folyadékot-Kérlek...-simít óvatosan vállamra,elvettem a forró italt majd kortyolgatni kezdtem
-Mi történt HaYun?!-tartja rajtam a tekintetét
-Elegem van...-suttogom
-Miből?-hajol közelebb hogy hallja mit mondok
-Hogy semmibe vesznek és földbe tipornak mikor nem is ártottam nekik!!Elegem van abból hogy úgy kezelnek mint egy kutyát amit bármikor ki küldhetnek.Elegem van hogy nem tudom mit érzek Wonho iránt!Elegem van!!!-üvöltve sírom ki magamból a már kettő éves stresszt

Yongguk csendben ült mellettem és már azt hittem hogy megbántottam vagy hisztis rib*ncnak tart mikor is bátorítóan megölelt.
Vállára borultam és sírtam...

Nem tudom meddig bőghettem de az biztos hogy szegény férfinak el áztattam a pólóját de őt nem érdekelte és csöndben simogatott.Rettenetesen hálás vagyok neki.

-Yongguk...-nézek fel rá könnyes szemmel
-Igen?-szól lágyan
-Minél hamarabb változni akarok!!-mondom
-Ez egy hosszú fo...-kezdi de közbe vágok
-Most!-mondom határozottan mire mélyet sóhajt és feláll,már azt hittem hogy feladta
-Na nem jössz?!-veszi kabátját
-Mégis hova?!-vonom fel a szemöldököm
-A változás útjára...-mosolyog
Mire felpattanok és villám gyorsan szedelőzködök.
-Hova megyünk?!-kérdezem izgatottan
-Kérlek szépen most felújítjuk a ruha tárad majd felkészítelek fizikailag is...készülj ma nem alszunk...-nyitja ki az autót
-Vágjunk bele...-mondom mosolyogva
Yongguk elenged egy féloldalas mosolyt.

Hát akkor kezdjük...
Viszlát régi HaYun,Hello új HaYun...

|Wonho szemszöge|
Csak egy nagy ajtó csapódásra leszek figyelnek és egy kék hajzuhatagot véltem felfedezni.
-HaY...-kezdem de meghallom ahogy keservesen sír,rohantam volna utána mikor is kinyílt a mosdó ajtaja ahol JiHye mosolyogva nézett rám

Na most lett elegem!!!

Mérgesen lököm a falnak mire kicsit megszeppen de kaján vigyorral néz rám.
-Na mi van Wonni?-simit mellkasomra de elcsapom a kezét,amit értetlenül néz
-Nem tartottad be az igéretet...-morgom
-Jaaa hogy azt...dehogynem Wonho!-mosolyog fél oldalasan-Azt mondtad idézem:"Ne csinálj semmit vele!Ne feledd!!Amig velem vagy addig nem bánthatod!!"-forgatja szemeit
-Te idióta...-csapok a falba
-Tessék?!!-hökken meg
-Jól hallottad!!Elegem van!!És a játékokból is!!Végeztünk örökre!!!-fordulok meg
-Tessék??!!Nem teheted meg!!!-vinnyog és csapkod
-Oh dehogynem!-vonok vállat és már mentem is

Helyre kell hoznom mindent!!
HaYun én..azt hiszem kedvellek...

Sziasztooook!!Újra itt vagyok egy új résszel☺️Kinek hogy teltek az ünnepek?🎄❄️
Remélem elnyeri tetszésetek a rész❤️Addig is várom a hozzászólásaitokat és szép hétvégét na meg szünetet mindenkinek!!!!☺️❤️❄️

💖:_YU_97