Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|21.rész|

-És most be rakjuk a mikróba és várunk...-cselekszik majd én a konyhapultnak dőlve nézem,talán kicsit el is bambulhattam mert már csak a lágy puszira eszmélek fel, ami a homlokomat éri-Vagy nagyon éhes itt valaki vagy elbambultál...-böki meg orrom mire csak eleresztek egy mosolyt
-Hmm a második...de a hasam meg az elsőt mondja...így nehéz a döntés!-nézek rá mire elneveti magát
-Mindjárt kész lesz...-mondja mosolyogva majd mintha megállt volna az idő körülöttünk, mert egyikünk sem szólt a másikhoz és tekintetünk összekapcsolódott, mellkasunk mintha egyre csak közelebb lett volna és már éreztem szíve ritmusát.

Ajkainkat pár centi választotta el egymástól és éreztem hogy itt valami más is van...a gyomrom a szokásosnál is jobban összeszorult és ismeretlen érzés kerített hatalmába...valami megmagyarázhatatlan.
Wonho óvatosan tette meleg tenyerét tarkómra és húzott közelebb magához mikor is megszólalt a mikro így ijedten röppentünk szét a hirtelen zajra ami betöltötte a kellemes csendet.

Én zavartan fontam össze karjaim magam előtt és néztem zoknim míg Wonho felől csak pár morgást hallottam.
-Kész van...-mondja morogva
-Hm...-hümmögöm hogy tudomásul vettem-Jól néz ki!-mosolygok és elterelem a gondolataim a fura érzésről és inkább a finomságra terelem a figyelmem, így leülök a bárszékre
-Egyszerű...semmi bonyolult nincs benne.-nevet és meg vakarja a tarkóját zavartan, de helyet foglal velem szemben
-Egyszerű de nagyszerű...-mondom és már bele is merítettem kanalam a vaníliás édességbe
-Ha te így gondolod...-mosolyog szélesen
-Hmmm...-izlelgetem majd megállok tettemben-Wonho...-nézek rá döbbenten mire kitágult pupillával áll fel ülő helyzetéből-Ez isteniiiii!!-ujjongok mire egy akkorát sóhajt hogy a földön terül ki
-Mit csinálsz?-nézek le rá miközben nagyban majszolok
-Azt hittem elrontottam valamit...aaaahjjj!!Jagiiii!!!!-temeti az arcát tenyerébe
-Nem rontottál el semmit sőt!Miért rontanád el?Nem értem...-ráncolom szemöldököm
-Mert...hagyjuk hagyjuk!!-tápászkodik fel és hátulról megölel, majd fejét vállamra helyezi
-Hiányzik a szőke hajad...-borzolom meg sötét fürtjeit
-Igen?A sötét hajam nem tetszik?-biggyeszti le száját mire aprót megcsóválom a fejem
-Nem azt mondom hogy nem áll jól mert akkor hazudnék, de azt nem titkolom hogy nekem a szőke volt a kedvencem...-morfondírozok miközben tartom egyik kezemben a kanalat
-Hmm...-mondja majd mikor oda nézek a kanalam már üres
-Yá!!!-döbbenek le-Wonhoooo!!A pudingom...-nézem a kanalat, majd a párom
-Én még nem is ettem!!-háborog de közben mosolyog
-Joooo bocsánat...igazad van...-ölelem meg és bújok mellkasába amit nevetve fogad-Na akkor ideje enned a remekművedből!!!-csillannak fel szemeim és egyik kezembe veszem a kis tálat a másikba a kanalat
-Mire készülsz?-vonja fel egyik szemöldökét kérdőn
-Mondjuk adok enni?Te mondtad hogy nem ettél még...-billentem oldalra a fejem és nyújtom a kanalat felé, hezitál egy kicsit de megeszi igy arcomra egy elégedett vigyor ül ki

-Istenem de aranyosaaaaak!!!-hallok meg egy női hangot mire majdnem leesek a székről ha Wonho nem kap el
-Szívem...mondtam hogy csak menjünk fel az emeletre...-jelenik meg a látótérben Wonho apukája aki fejrázva néz feleségére
-De hát olyan édesek!!!Mondtam én hogy össze jönnek valamikor!!!-teszi csípőre a kezeit
-Szívem...mint ahogy te is látod megzavartuk őket szóval mi lenne ha mi mennénk aludni és őket hagynánk ki bontakozni...-győzködi Taeyang HyoRint
Már szólalt volna meg mikor egy ajtó csapódás hangja teríti be az egész teret így mind oda nézünk.
-HaYun...-néz rám anya és ismeretlen érzelmek szelik át arcát
-Anya?-lepődök meg-Te?Mit keresel itt?Törtent valami?-érdeklődöm
-Beszélhetnénk négyszemközt?-mondja monoton mire idegesen szorítom Wonho kezeit aki a derekam fogja
-Persze...-suttogom így egy pillantást vetek a fiúra aki aggódva néz rám, szülei előtt meghajolok akik még mindig le vannak sokkolodva a történtek miatt, haladok anya felé