"Elég egy pillantás, egyetlen egy pillanat.
Mégis mihez?
Két szív egyszerre dobban, miközben elkapják egymás tekintetét.
Ez talán a szerelem?
Mikor a szív hevesen dobban és ráismerünk arra az érzésre ami belepi az egészünket egy másik személy miat...
Ha azt hiszitek történt valami akkor nagyon tévedtek...sajnos nem úgy megy mint a filmekbe hogy reggel beléd gabalyodva ébred és akkor el csattan a várva várt csók és rózsaszín köd. Hát én is csalódtam. Nem szóltunk egymáshoz. Én még mindig válaszokat akartam. Wonho meg túl fáradt volt vagyis ez jött le nekem.
Átbattyogva hozzánk nyitok be a nagy házba ahol anya éppen beszél a házvezetőnővel. -Ohhh Kicsim szia jó reggelt!!-mosolyog -Jó reggelt kisasszony!-hajol meg Amanda -Jó reggelt...-köszönök én is -Naaa...milyen volt az este?-huzogatja szemöldökét anya -Ömm semmi...nagyjából megvan a beadandó majd utána aludtunk...-ülök le az asztalhoz -Tudom hogy tini vagy és kínos ilyenről beszélni de hidd el nekem elmondhatod...-kezdi -El mondtam mi történt...-sóhajtok-Nem történt semmi és örülnék ha leszállnál Wonhoról és a kicsi akcióidról...-állok fel idegesen majd belépve szobámba bezárom az ajtót
-Hihetetlen!!!-borulok az ágyra Csörög a telefonom mire idegesen nézem meg ki az. -Haló?-kérdezem -Szia HaYun...na milyen volt a tegnap este?-kérdezi Yongguk -Nem volt semmi!!Van barátnője nem rémlik?!-leszek ideges-Most mennem kell...Szia...-csapom le a telefont
Rettenetesen ideges vagyok!Nem is tudom miért...talán féltékeny lennék JiHyere? -Nem hiszem el...-nyöszörgök majd felállva kinyitom az egyik fiókom ahol benne van a vázlat füzetem és elkezdek írni...ami csak úgy jön... Csönd van körülöttem...csak a toll koppanását hallom ahogy fénysebességgel írok.
|Bang Yongguk szemszöge| Mintha magamat hallottam volna a telefonban. Féltékeny...és egyben kétségbe esett amiért nem tudja pontosan mit is érez.Tudom milyen bizonytalanságban élni. De én segíteni akarok neki és megkönnyíteni a dolgát.
Lazán sétálok az utcákon és benyitok az egyik boltba,sétálva a sorok közt megpillantok egy eléggé izmos,sötét hajú srácot akit rögtön felismerek.
Ki akarom deríteni mi folyik itt!
-Oh szia...-mosolygok rá mire értetlenül rám néz majd gondolom le esik neki -Ohh jó napot először nem ismertem fel az orvosi ruha nélkül...-mosolyog -Tegeződjünk nyugodtan.-mondom-Hogy hogy itt?-kérdezem -Ohh anyukámnak veszek ajándékot mert...szülinapja lesz...-vakarja meg tarkóját Tudtam hogy nem mond igazat láttam rajta...az évek tapasztalata teszi.A nyakláncokat nézegette nagy dillemma közepette.
Tudom mikor van Hyorin születésnapja hisz évfolyam társak voltunk.
-Ooo...-mondja és tovább nézi a nyakláncokat -Szerintem legyen ez...-mutatok egy ékszerre
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Igen?-bizonytalanodik el -Attól függ kinek is lesz...-mondom -Hát HaYu...-kezdi de ekkor rádöbben mit is akart mondani
És belesétált a csapdába.Mosolyogva néztem rá.
-Én ha a helyedben lennék ezt venném egy csöndes de rendes lánynak aki kitűnik a tömegből...-mondom Ő hümmög egyet,elbizonytalanítottam. -És mi van a barátnőddel?-kérdezem Ő kérdőn néz rám. -Láttalak a minap egy fekete hajú lánnyal karöltve menni-nézem a nyakláncokat-Vagy esetleg tévedek?-vonom fel a szemöldököm-Mert ha igen akkor sajnálom...-mentegetőzök -Mi?nem dehogy.Nem a barátnőm csak volt...-hajtja le a fejét mire fél oldalasan elmosolyodom -Annyit mondok hogy cselekedj és add tudtára a lánynak aki tetszik neked...minél előbb...-fordulok meg-Remélem még találkozunk további szép napot!-mosolygok majd elhagyom a boltot
Lehet összezavartam de muszáj volt tudtára adnom hogy cselekedjen hisz nem egyoldalú a szerelem. Minél előbb vagy nem várt fordulatok fognak jönni ami nem jó semelyiköjüknek sem.
Remélem adtam neki löketet. Okos fiúnak nézem és az is. Használja a tudását és intelligenciáját arra hogy megszerezze a lányt magának.
De nem akarom elmondani HaYunnak hogy beszéltem Wonhoval és utaltam rá hogy vegye meg neki a nyakláncot. Kiváncsi voltam mit tud a kölyök...nagyon is...
|Wonho szemszöge| Nagyon meglepett a férfi viselkedése.De hallgattam rá és megvettem. De ezek után a nagy önbizalom után nem maradt semmi.
Hogy adjam át?
Na ez volt a nagy kérdés! Csak nem állíthatók be hozzá így?! De túlzásba sem akarok vinni... Ahhh!!Miért ilyen nehéz??
Nagyon elgondolkodhattam mert észre se vettem hogy valaki mellettem sétál és mikor tudatosult bennem majdnem lekevertem egy pofont neki. -Hé haver!!nyugi!!!-teszi maga elé a kezét Kihyun -Jé!Te itt?!-vonom fel nevetve a szemöldököm és kezet fogunk -Igen aggódtam YUért rettenetesen...-vakarja meg a tarkóját Én csak hümmögök egyet. -Aggódom érte mert tuti nem hallgatott rám és nem pihent...-mondja gondterhelten-És mi volt míg nem voltam??-kérdezi miközben a házunk elé érünk és véletlenül oda pillantok a szomszéd ablakra ahol megpillantom a lányt aki engem néz,csak néztük egymást majd elszakította tekintetünk és behúzta a függönyt
Csalódottan néztem tovább az ablakot. -Haver ez mi volt?-kérdezi Kihyun -Elcsesztem mindent...-ülök le a lépcsőre hajamba túrva -Mesélj...-teszi vállamra a kezét Kihyun nélkül elvesznék már rég.Nem tudom hogy lehetnék neki hálás.
Elmondtam mindent neki és ő nem szakított meg csak biztatóan nézett és bólintott néha végig tartva a szemkontaktust velem. -Mit fogsz tenni ezek után?-kérdezi mikor a mondandóm végére értem -Tanácstalan vagyok...minden elrontottam...-suttogom -Nincs veszve semmit...-mondja-Bizonyíts neki...-néz rám -Nem hinném hogy...-kezdem de közbe vág -Hogy kedvel?-kuncog-Kötve hiszem Wonho...-int a fejével az ablak felé mire oda kapom fejem és a lány gyönyörű kék szemét látom meg ahogy végig mér,bizsergető érzés,de látom hogy zavarba van és behúzta a függönyt -Szüksége van rád...-mosolyog-Minden értelemben... -Gondolod?-kérdezem reménykedve -Hé haver!!Hol az a Wonho akiért minden nő odavan?!Szedd össze magad!!!-paskol meg Nevetve megyünk be hozzánk.És elkezdünk mesélni hisz rég nem láttuk a másikat.
Sziasztok itt van a következő rész😊Jó olvasást hozzá😊❤️Pihenjetek sokat!További szép napot mindenkinek😋
