Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|19.rész|

Sietve rohantam haza hisz anyával muszáj beszélnem.Szegény Wonho nem értett semmit de nem akarom terhelni szóval egy gyors csók után már be is röppentem a ház nagy bejárati ajtaján.
Fel rohantam anya dolgozó szobája ajtaja felé de az zárva volt így elindultam a hálóhoz hátha ott van de ott csak apát találtam aki épp egy öltönyt vett fel.
-Szia Kincsem!Mit keresel?-mosolyog fáradtan
-Oooh szia!-lepődöm meg-Hogy hogy itthon vagy?Szabid van?-érdeklődöm-Anyut keresem beszélni szeretnék vele...-toporgok idegesen
-Nem csak öltönyt cserélek mert leöntöttem kávéval de megyek is vissza.-szedelözködik-Nem láttam anyádat,de te nem nagyon szoktál beszélgetni valakivel....-néz rám furán
-Szeretnék valami fontosat kérdezni tőle...-mondom számat harapdálva
-Gondolom női dolog...abból én inkább kimaradok!-nevet halványan majd ad egy gyors puszit a fejem búbjára és már távozik is

Talán az öcsém tudja hol van...
Így a kis birodalma felé haladva szedem lábaim majd mikor beakarnék kopogni hirtelen sírás hangja csapja meg a fülem.
Megszeppenve állok és a kezem is a levegőben maradt.
Realizáltam a gondolataim és bekopogtam párat majd motoszkálás zajai az ajtó mögött majd csak egy résnyire nyitott ajtó jelezte hogy bent van és nem képzeltem be az egészet.
-Szia bemehetek?-kérdezem de ő már csukta volna be az ajtót-Csak annyit akartam kérdezni hogy anya hol van?-állítom meg a nagy falapot
-Nem tudom...-szipog
-Hé...Baj van?-aggódom-Ha szeretnéd beszélhetünk...-kezdem de becsapja az ajtót előttem
-Te nem az én nővérem vagy!!Ő csak nap hosszat bent van a szobájában és ki sem jön!!Semmi sem érdekli őt!!!Hagyj békén!!!-kiabálja
Megszeppenve visszhangzik az elhangzott szavak fejemben.
Megváltoztam igen...de jó irányba nem?
Most kicsit meginogtak a gondolataim és Yonggukba tett hitem.Vajon segített vagy ártott?
Heti kettőször találkozom vele.Mostmár felszabadultabb lettem valamilyen szinten de a tükör az még mindig tabu.

Idegesen meredek telefonom képernyőjére amin anya neve villog de nem veszi fel.Számat beharapva hallgatom a sipolásokat már sokadjára mikor is elhallgat így tekintetem rögtön a készülékre tapasztom.
-Anya?!!Uram isten...-sóhajtok mélyet
-Szia Kicsim!Baj van?-kérdezi aggódva és már nyoma sincs a reggeli énjének
-Csak nem találtalak itthon...-húzom a szám
-Jajjj nyugi csak bejöttem a céghez papírt intézni...-nevet fel halkan
-Beszélhetnénk majd személyesen?...-dobolok a lábammal
-Telefonon is megbeszéljetjük mert későn érek haza...-mondja mire sóhajtok
-Jó...-nyögöm kelletlenül-Igaz az a hír hogy a Cha divatcég által mi mutathatjuk be a ruhánkat?-mondom el egy szuszra majd csönd
-Igen hát nem szuper?!!-ujjong megtörve a kínos hallgatagságot
-Anya ez...-dőlök ágyamra frusztráltan
-Alig várom hogy a kifutón lássalak!!Emlékszem hogy ennyi idősen én már rég a kifutón voltam!Aaaaa!!!-ujjong
-Én nem szeretné...-kezdek bele de annyira beleélte magát hogy visítva szól bele
-Annyira várom már!!!Az én lányom!!!Szia most mennem kell!!-majd válaszom meg sem várva teszi le

-Én ezt nem tudom hogy meg tudom e csinálni!!!-temetem az arcom egy párnába
-Meg tudod!!-hallok meg egy hangot mire a puha kis ágyneműt a hang irányába dobom-Szép!Igy fogadni egy vendéget...-ül a párkányomon Wonho
-Te mégis...hogy hogy?!!-megyek közelebb hozzá meglepődve
-Hiányzott a csókod...-vonja meg a vállát mire fülig pirulok-Aggódtam érted...de ezek szerint ez a baj...-huppan le az ágyamra ahol az előbb én szenvedtem
-Miért az ablakon át jöttél??-ülök le mellé
-Nem volt romantikus?!-néz rám nevetve
Kuncogva játékosan megütöm mire elkapva kezem húz magára.
-Ne aggódj minden rendben lesz oké?-simogatja hátam
-Hmm...-hümmögöm
-Itt maradjak?-kérdezi hajamat birizgálva
-Ez kérdés volt?-bújok közelebb hozzá mire nevetve puszil meg

|Másnap|
-Mindenkinek szép napot ma meg tanulunk vonulni!!!-tapsikol egy fiatal nálunk csak pár évvel idősebb nő-Lányok ott van a magassarkú vegyétek fel!-int a dobozok felé ami fel van cimkézve a neveinkkel