Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|24.rész|

Reggel korán keltem fel, így megelőzve párom, aki még mindig nagyban durmolt.Mosolyogva nézem pufi arcát, amit a párnába nyom.Hogy lehet ilyen aranyos valaki?De aztán ha lejjebb vezetem tekintetem szembe találkozom izmos karjával, ami éppen kilóg a takaróból.Talán jár edzeni?

Egy apró nyújtózkodás után szép lassan lekullogok a lépcsőn a konyha felé, hátha össze tudok dobni valami ehetőt.Nem vagyok egy konyhatündér, de hát Rómát sem egy nap alatt építették fel!

Már épp álltam volna neki, de ezt a csengő hangja zavarta meg.Érdeklődve nyitok ajtót és még jobban ledöbbenek, amikor meglátom JiHyet az ajtóban, ráadásul farmerben, pulcsiban és semmi sminkben.
-Szia...-mosolyog szélesen-Zavarok?-kérdezi udariasan
-Szia...nem dehogy...gyere be kérlek...-invitálom be, mire csak egy aprót biccent
-Tényleg nem akartam rátok törni, de szeretnék veled beszélni...-hajtja le a fejét
-Velem?-kérdezem még nagyobb döbbenettel
-Igen...-suttogja-Annyira sajnálom HaYun ezt az egészet...-emeli rám üveges szemeit-A sok bántást...tényleg megbocsáthatatlan amiket tettem.A helyedben be sem engedtem volna magam.Sőt már magamra sem tudok nézni.Nem is tudom, miért csináltam ezt veled...Talán féltékeny voltam rád, amiért szeret téged Wonho és sokan mások...-folyik le az első könnycsepp makulátlan arcán, így rögtön megölelem

Nem szeretem, ha valaki szomorú és sír.Olyankor úgy érzem cselekednem kell.

-Miért vagy velem ilyen kedves?-tol el magától
-Mindenki hibázhat JiHye...a hibákból tanulunk...-mosolygok és biztatóan megsimogatom-Igaz, rettenetesen fájt amit tettél velem, de nem vagyok harag tartó és, hogy idejöttél elmondani mindent ez nekem sokat jelent és egyáltalán nem neheztelek rád, hisz neked is köszönhetem, hogy nem megyek Amerikába...ezért nagyon hálás vagyok.Talán még a bántásokért is, mert sikerült megváltoznom és bicegve, de egyre magabiztosabb vagyok-biccentek a végén és rá nézek
-Akkor...meg tudsz bocsánatani és adni egy második esélyt?-szipog
-Persze...mindenki megérdemel egy második esélyt!-ölelem meg, mire belőle kitör a sírás-Nyugi!-simogatom hátát, de ő csak egyre szorosabban ölel
-Kérsz egy teát?Talán azt nem rontom el...-nevetek kínosan elengedve őt, így belőle is kicsalva egy nevetést

-Sosem gondoltam volna, hogy egyszer veled fogok nevetni és teázni...félre ne érts...-fogja a bögrét és nézi a zöld folyadékot
-Figylej egy idő után minden megváltozik...-vonok vállat mosolyogva
-Finom a tea...de talán kevés benne a cukor...-mondja, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés
-De legalább nem ihatatlan...-vonok vállat-Ez már egy fél siker!-kuncogok
-Jó reggelt...-ballag be hozzánk egy álmos Wonho-JiHye...-pattanak ki szemei rögtön
-Szia...-suttogja a lány
-Mit...hogyan?Miért?-kapkodja a fejét
-Nyugi Wonho...-teszem vállára kezeim, így rám néz-Megbeszéltünk mindent JiHyevel és minden rendben van és gondolom veled is fog beszélni...-pillantok a lányra, aki csak helyeslően bólint
-Hát oké...-rendezi le ennyivel párom
-Viszont én megyek, nem is zavarok.-áll fel a lány és küld egy kedves mosolyt felém-Köszönöm HaYun...-hajol meg-És ha ráérsz Wonho hívj fel..-mondja a fiúnak, aki álmosan, de biccent-Uuu és tudok egy nagyon aranyos és családias kávézót, ha van kedved HaYun elmehetünk oda, eszméletlen finom italok vannak ott!-lelkesül be
-Rendben, jól hangzik, benne vagyok!-mosolygok szélesen
-Oké!Sziasztok!További szép napot!-integet és már csak az ajtó halk kattanását halljuk, ami a lány távozását jelzi

-Szóval most nagy barátnők letettek?-kérdezi Wonho hitetlenkedve
-Nem Wonho, de talán ez az első lépcső fog ebben, de lehet nem.-vonok vállat bele kortyolva a teába-Ebben tényleg kevés a cukor...-nyalom meg ajkaim és konstalálom, hogy igaza volt a lánynak
-Szerintem meg finom...-kóstolja meg ő is
-Ahaaa...-nézek rá felvont szemöldökkel-Akkor miért szorítod össze a szemeid?-kérdezem nevetve-Nem haragszom, ha elmondod, hogy nem jó, ebből is tanulok!-ölelem meg és belebújok mellkasába

Kezeit hajamba vezeti és úgy simogat.
-Hmm..erről jut eszembe...-szólal meg
-A teáról?-kérdezem mosolyogva
-Nem, te butus...-nevet fel majd bele puszil hajamba-A hajadról...
-Igen...?-nézek fel rá értetlenül
-Uhum...mi lenne ha befestenéd a hajam?-gondolkodik
-Tessék?Én?-kerekednek ki a szemeim
-Bizony.És amilyen színre te akarod...-von vállat mosolyogva
-Te ezt jól át gondoltad?Vagy van valami a teában?-vonom fel a szemöldököm
-Naaa ne csináld Jagiya!!!-bök az orromra-Kérleeeek!!Van anyának egy csomó festéke dugiban...naaa a kedvemért!!!-néz rám bociszemekkel
-Istenem...-döntöm hátra a fejem tehetetlenül-Legyen...de utána ne sírj a hajad miatt!-fenyítem meg, de le sem lehetett vakarni a mosolyát, olyan lelkes volt

-Nem is értem miért vállaltam ezt...-öntöm a festéket a fekete festékes tálba-De igérd meg, hogy ezek után is szeretni fogsz...-sóhajtok stresszesen
-Ilyet ne is mondj!!Mindig szeretni foglak világos?-dől hátra hasamra, és úgy mosolyog fel rám
-Oké...-fújok ki egy jó nagy adag levegőt és remegő kezekkel, de bele rakom a festékbe az ecsetet-Készen állsz?-emelem ki az ecsetet a festék közül
-Ne kímélj Jagi!-nevet fel, amit fejrázva konstalálok, de elkezdtem

-Készen vagyunk...-rágom szám szélét,
Wonho előveszi a telefonját és gondolom megnyitja a kamerát.
Idegesen állok egyik lábamról a másikra, várva a fiú válaszát.
-Jagi...-nyögi ki
-Jesszus!Inkább felhívom Darat!!!!-kapok telefonom után, de elkapja a csuklóm, így ölében kötök ki
-Te látod mit alkották egyáltalán?-néz szemeimbe mosolyogva
-Tudom nem a legjobb, de annyira rossz sem...igyekeztem na.Sokat néztem, ahogy anya hajat fest és próbáltam onnan meríteni valamit...-rágom idegesen ajkaim
-Nekem nagyon tetszik, sőt imádom!Köszönöm Jagi!-kapok homlokomra egy lágy puszit
-Ennyire tetszik?-kételkedem
-Igen...és ráadásul az is tetszik, hogy így legalább passzolunk a másikhoz is!-mosolyog szélesen, így fehér fogait meg villantotta

-Hiányzott már a szőke hajad...-túrok hajába-Ezért gondoltam, ha már meg engedted, hogy bármilyen legyen a szőke mellett döntöttem...a kék meg...nem tudom honnan jött...talán, mert az az egyik kedvenc színem...-nevetek fel kínosan
-Eszméletlenül tetszik!Máskor is te fested!-ölel meg
-Nem-nem!-nevetek fel
-Majd meglátjuk...-kacsint, amit elpirulva fogadok-Gyere...mutatok valamit!-kap fel karjaiba, így nyakába csimpaszkodva nézem merre megyünk
-Nos...emlékszel, hogy említettem, hogy szeretném, ha saját kis kuckónk lenne ugye?-tesz le a puha ágyra és bemászik mögém a laptopjával
-Igen emlékszem...-biccentek
-Neki állhatnánk nézelődni...a szüleink megengedték.-rakja fejét vállamra és úgy nézi a képernyőt
-Megengedték?-kérdezem meglepődve
-Igen...de csak úgy, hogy közel van hozzájuk, bár ez érthető, hisz tényleg kis fiatal vagy, de én úgy gondolom a korodhoz képest igen is érett vagy!-puszil nyakamba, mire rögtön érzem, hogy arcom pírben úszik-Na?Nézhetjük?-nevet
-Persze.-bújok én is közelebb hozzá

Sziasztok😊Íme itt lenne a rész😋Remélem tetszik^^Várom kommentjeiteket❤️🙏🏻És köszönöm a voteokat és a csomó megtekintést!💕További szép napot és hétvégét!Fighting a sulihoz🙏🏻🙌🏻Jó olvasást!:3💖

💖:_YU_97