Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|2.rész|

A nap ugyan olyan unalmasan telt és eseménytelenül.
Lassan sétáltam a bejárathoz és próbáltam kinyitni a nagy vas kaput ami nagyon nem akart nekem engedelmeskedni.Majd egyik pillanattól a másikig hirtelen az ajtó megadta magát és kinyílt amit csodálkozva néztem és fejem felemeltem majd megláttam egy izmos kart így óvatosan hátra fordultam és meg pillantom Wonhot mire nagyot kellett nyelnem
-Ömm...köszönöm...-nyögöm ki szerencsétlenül,elvesztem megint azokba a szemekbe és csak annyit láttam hogy valamit tátog és édes mosolyát ahogy rám néz,nem tudtam levenni a tekintetem róla de egy hangos duda szó ébresztett fel ebből az álomból
-Mennem kell...szia...sztok!-rohanok el a kocsihoz és gyorsan beszállva lihegek a bőrülésen majd vissza sem nézek inkább elsüllyedek az ülésben.

Haza érve belépek az előszobába ahol anya boldogan fogad.
-Szia kincsem!-ölel meg
-Szia!-viszonzom a gesztust
-Képzeld leértélés volt....-kezdi el a regényét amin csak mosolygok de követem a konyhába ahol leül és csak beszél de én megint csak arra a szempárra tudok gondolni ahogy rabul tud ejteni-Én meg mondom neki hogy magának nem az a szín áll jól hanem a sárga mire ő...-nevet anya mire csak bólintok de egyáltalán nem tudom miről beszél
-HaYun figyelsz rám?!-rikácsol anya mire álmodozásból felébredve majdnem leestem a bárszékről
-Ömm persze anya!!-helyeslek ami anyát nem nagyon győzi meg
-Miről beszéltem?!-vonja fel a szemöldökét
-Hogy nem áll jól a talán a...sárga önnek...meg akciók...-gondolkodom és próbálom felidézni az emlék foszlányokat
-Az már lejárt lemez!!Azt meséltem hogy jött egy új szomszédunk!-ujjong
-Ömm az jó!-erőltetek egy mosolyt
-És ma este jönnek vacsorázni!!!-éli bele magát
-Hmm...-bologatok-Miiiii?!-értelmezem a mondatot újra
-Igen!!!Itt meséltem hogy Hyorin aki ma jött be az üzletbe kiderült hogy most költöztek ide és az is témába került hogy hol laknak és képzeld szomszédok is vagyunk, hát nem csodás?!!-ujjong-Van egy idősebb fia nagyon jó kiállású fiatal fiú szerintem jól kijönnétek!!-mosolyog és már gondolatban a házasságom tervezi szerintem
-Nekem tanulnom kell...-mondom mert nagyon nincs kedvem most társasághoz és bájologni
-Yá!!!-teremt le-A ruhád a szobádban van!!-mosolyog amolyan ellent mondást nem tűrően
-Oké...-sóhajtom majd felállok és fel megyek az emeletre ahol a szobám van
-Szia nővér!!-int az öcsém lefelé menet a lépcsőn
De én csak eldörmögök egy sziát és inkább bemegyek a birodalmamba.

Majd meglátom a ruhát az ágyamon szépen leterítve.
-Én ezt...nem nem neeem!!-nyöszörgök amint kitanulmányoztam amiben meg kell jelennem-Mi ez a csipke csoda??!-nyögöm már sokadjára majd hat perc után arra jutottam hogy anyának és apámnak fontos így muszáj szóval éljen!

Mivel a vendégek későn jönnek pontosan hétkor így van időm elmélyedni kicsit a zenében és nem erre a csipke csodára gondolni.
Max hangerőn szól a zene és csak bámulom a plafont szokásomhoz híven.
Nem vagyok egy izgalmas személy nem is voltam soha.Kiskoromban sem voltam az a nagy őrjöngős típus inkább csöndben és nyugiban elvoltam a magam világában.

Majd egy párna suhan el a fejem felett mire rögtön visszatérek hibernált állapítomból és oda kapom a fejem ahonnan érkezett a repülő tárgy majd megpillantom az ajtóban ácsorgó öcsém aki már giccsesen,nyálasan fel van öltözve.
-Sexy csokornyakkendő...-folytom vissza a feltörő röhögésem
-Te csak ne röhögj!!Még mindig te húztad a rövidebbet!!-húzza fél oldalas mosolyra a száját-Főleg úgy hogy anya már kb tervezi az esküvőd...-érzi magát nyeregben
-Te kiiiiisss...-cisszegem majd felpattanok és rohanok a kis töpszli után
Majd két erős kar ragad meg minket és szorít magához
-Apaaa engedj eeell!!-próbál kiszabadulni apa mackó öleléséből az öcsém
-Neeem mivel rosszak vagytok!!Örüljetek hogy én kaptalak rajta titeket hogy rohangáltok és nem anyátok!!Mi lett volna ha levertek valamit?!!-nevet
-Nem vagyunk gyerekek!!-próbálkozik tovább az öcsém mire csak röhögök szerencsétlenségén
-Na nyomás!!!-enged el minket és terelget különböző irányba

Mosolyogva lépek be szobámba ahol rögtön lehervad,a ruha miatt.
-Egyszer felveszlek utána elégetlek!!-mondom a ruhámnak aki biztosan vette az adást,valószínűleg...

Nagy nehézségek és kínszenvedések árán magamra erőszakoltam a ruhám.Mivel nincs tükör a szobámba a fóbiám miatt ezért azt se tudtam hogy egyáltalán hogy áll de ez érdekelt a legkevésbé.
Anyától megszoktam ezeket a meglepi ruhákat hisz eléggé széles a baráti köre és nem rest megmutatni a tökéletes családját amibe beletartozom sajnos vagy nem sajnos.
Fekete egyszerű magassarkúm felvéve lépkettem ki a szobám sötét falai közül hogy lejuthassak az ebédlőbe.

Leérve a hosszú lépcsőn megéreztem a finom kaja illatot de relatív mi a finom valakinek,nekem például nagy erőszak árán megy le csak az étel.
Épp hogy beléptem a helyiségbe mikor felvéltem fedezni egy szőke hajkoronát.
-Ohh hát itt is van!!-ujjong anya-Ő itt a lányom,HaYun.HaYun ő itt Hyorin és a férje Taeyang és a fiúk Hoseok...-mondja ki a nevet mire odakapom a tekintetem és szembe találom magam azokkal az éjfekete számpárokkal.
-Szia HaYun örülök hogy újra látlak!-mosolyog mire köpni nyelni nem tudtam
-Szia...Wonho...-kapom el a tekintetem
-Ohh hát ismerik egymást...-nevet anyu boldogan és Hyorinnal ujjonganak majd inkább helyet fogaltam

Itt lenne a következő rész☺️Remélem elnyerte tetszésetek.Addig is szeretettel várom a véleményetek☺️

💖:_YU_97