Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|20.rész|

-Hmm ügyes vagy nem rossz!!Sőt!Kifogástalan!-tapsol Yongguk mikor elhalkult a zene
-Köszönöm...-tűrők el egy kósza tincset a szemem elől
-Nem gondolkodtál az iskola váltáson?-kérdezi a földre ülve és sötét hajába túrt, úgy nézett végig rajtam
-Mármint?-vonom fel a szemöldököm zavartan és helyet foglalók vele szemben
-A mozdulataid tökéletesek és kifinomultak.Esélyes lennél egy tánc iskolába...-biccent
-Dehogy is...-kezdek vitatkozni mire ő csak egy pillantásával le int, így zavartan nézem a fekete parkettát
-Minden rendben mostanság?-kérdezi terelve a témát
-Hmm...asszem...-bólintok bizonytalanul
-Tudod hogy nem szeretem ha köztes választ adsz!-mondja mély rekedtes hangján amitől az embert ki rázza a hideg
-De ez most tényleg olyan...fura...,mindenki körülöttem...-húzom a szám
-Mármint?-érdeklődik
-Anya és apa viszonya,az öcsém,JiHye...-sorolom-Vagy esetleg velem lenne a baj?-emelem fel a tekintetem aggódva
-Veled semmiképp HaYun nyugi.Rettentő sok változáson mentél át pozitív értelemben.Szóval ilyenen ne is gondolkodj!De ez természetes hogy a környezeted is változik...-von vállat lezserül
-Értem...-bólintok-Uuuu...én szerintem megyek mert Wonhoval találkozom...-pattanok fel mikor meglátom a fali órát
-Még mindig nem tudja...-csóválja a fejét mosolyogva
-Nem is szeretném ha tudná...-veszem fel a táskát a vállamra
-Te döntésed...-néz fel rám
-Köszönöm a mai edzést szia!-hajolok meg és már suhanok is ki az épületből

Szelem az utcákat miközben a táska ritmusosan ütődik oldalamnak, de nem törődők vele.Mikor már az ismerős sarkon vagyon lelassítok és térdemre hajolva veszem a levegőt.A tüdőmet szerintem elhagytam valahol útközben...
-Hát te?-a hang irányába fordulok és egy mellkasban ütközöm
-Wonho...-lepődök meg
-Hol voltál?-kérdezi jeges tekintettel mire nagyot nyelek
-Én...-kapkodom a fejem a föld és mellkasa között
Nem akarom hogy megtudja hogy pszichológushoz járok.Nem akarom hogy azt higgye nem érzem jól mellette magam.Miatta változtam meg...tökéletes akarok a számára lenni.
-Szóval??-vonja fel a szemöldökét kicsit feszülten
-Edzésen voltam...-fújom ki a levegőt
-Sosem mondtad...-néz rám értetlenül
-Olyan alakot akarok elérni amiről mindig is álmodtam...küzdeni fogok érte és eljárok edzésekre hogy megvalósítsam...-motyogom
-De hisz...ahhh!-emeli a tekintetét az égre-Rendben...de ha túl terheled magad esküszöm hogy...-akad meg-nagyon mérges leszek rád!!-fújja fel az arcát mire csak el nevetem magam
-Rendben oké...kis morci...-érintem meg a pofiját mutató ujjammal mire csak aranyosan duzzog
-Nem is az a neveeeem~-aegyozik mire belőlem még nagyobb mosolyt csal elő
-Shino...-mondom mosolyogva mire ő villant egy ezer wattos vigyort de hirtelen lefagy és mögém néz-Mi a b...?-kérdezném, de derekamnál fogva magához ránt és hevesen tapad ajkaimra

Olyan hirtelen történt hogy csak későn tudtam reagálni.De egyszerűen eszméletlen volt.Hülye legyek de karjai közt és puha ajkai fogságában olyan biztonságban voltam mint eddig még soha.
-Gyere láttam egy szép parkot a közelben!!!-kezd húzni mire pislogni sem volt időm
-Wonho várj!!!-próbálom lassítani a fiút aki nagy léptekkel szeli az utat, de hát én a 160 centimmel nehezen érem utol a nálam jóval magasabb párom

De nem hogy lelassíta!Inkább már szaladunk,
fene tudja merre, vagyis én még nem jártam erre de megbizom benne.

Nem tudom mi lelte őt így hirtelen de lehet hogy csak én spirázom túl a dolgokat.

|Wonho szemszöge|

Én ezt nem hiszem el!Mi történik itt?
Pedig olyan jó volt a pillanat de mikor fel pillantottam a lány gyönyörű szemei rabságából rögtön a borzalmas valósággal találtam szembe magam.Először azt hittem halucinálok de mikor már a lány fordult volna meg rögtön ajkaira tapadtam.Nem mintha nem akartam volna meg csókolni a puha ajkait de nem így!!Kinyitottam a szemem de még mindig ott álltak és úgy vettem észre nem nagyon akarták elengedni egymást.HaYun apja és egy másik nő eléggé egymás szájában matattak és nagyon úgy tűnt hogy nem egy hamar fogják befejezni a procedúrát.Elképzelésem sincsen hogy mióta van ez így de semmiképp sem akartam hogy HaYun lássa és össze törjön.Elég volt látnom ahogy pár hónapig szenvedett miattam...Nem akartam szomorúnak látni főleg most hogy minden kezdett tökéletes lenni de erre...nem tudom mit csinálnak az égiek de most nagyon ellenem játszanak.
-Elbambultál.-ránt vissza a gondolataimból egy kellemesen csilingelő hang így lenézek a kék hajú szépségre
-Hmm...-hümmögöm az ésszerű választ
-Esetleg van valami baj?-vonja fel a szemöldökét
-Aludj ma nálam.-állok meg és apró testével így felém fordul
-Ez hangzott egy kijelentésnek mint kérésnek...-dönti oldalra a fejet és úgy néz rám
-Pontosan.Törpe...-pöckölöm meg pisze nóziját mire csak elfintorodik így belőlem egy hangos nevetést csal elő
-Szeretlek!-húzom magamhoz
-Én is Shino...-fúrja közelebb magát hozzám
-Ha bármi van én itt vagyok neked jó?Ne félj hozzám fordulni Hmm?-nézek csillogó kék szemeibe
-Rendben,Oppa!-vigyorodik el és szemei eltűnnek úgy mosolyog
-Túl aranyos vagy!!!-túrok a hajamba így vezetvén le az idegességem hisz már ettől szorít lent a nadrág
-Nem igaz!!!-teszi karba a kezeit durcásan
-De...-bökök puha pofijára mire elfordítja a fejét de látom a szája sarkában megbújó mosolyát-Ne csináld!!!!-nevetek kislányosságán-Csinálok neked pudingot mit szólsz?-vetem be az aduászt vagyis Kihyunnak nagyon bejött meg az unokatesóimnak is
-Puding?-csillannak fel a szemei és rögtön eltűnik a durcis énje
-Bizony!Na gyere te kis cukiság!-fordulok meg-Pattanj fel!-ki sem mindtam de már a nyakamban kuncog

Eszméletlenül imádom őt.

Ő vígan kacag és úgy tűnik nagyon élvezi a helyzetet.Az én szám sem görbül le sőt!Már fájnak az arcizmaim a sok vigyorgástól.
-Azta de jó feneke van a csajnak!!!!-hallom meg a két srác beszélgetését akik mellett elmentünk
-Nektek meg jól fog állni a monokli!!-üvöltöm idegesen

Egy darabig csendben mentünk majd egy kék zuhatag takarta el a kilátást.
-Naaa!Nem látok!Hahooo!!-nevetek fel
-Hmm...-bújik jobban hozzám a lány
-HaYun...így nem lesz puding!!-kuncogok
-Szeretlek...-puszil arcon majd zavarában elbújik újra a nyakhajlatomba

A szívem majd kiugrik és olyan mérhetetlen melegség lesz úrra rajtam hogy beszélni is elfelejtek.

Egészen a konyháig cipelem majd ő lepattan a hátamról és széles vigyorral néz fel rám.
-Csináljunk pudingoooooott!!!-ugrál
-Csinálunk nyugi!!!-puszilok bele hajába amint kicsi lenyugodott

Megfogom kis kacsóját és bevezetem a konyhába.
-Első lépés...-fogom meg a derekánál és felteszem a konyhapultra-Megvan!-puszilom meg nóziját
-Következő?-kérdezi izgatottan
-Adsz te is egy puszit!-vigyorgok rá
-Wonhoooooo!!!!-takarja el az arcát zavartan amit nevetve nézek

Itt lenne a következő rész😊💕Remélem tetszik és szívesen várom a visszajelzéseiteket is☺️További szép napot és hétvégét!Pihenjetek sokat!Fighting!🙏🏻🙌🏻💖💕

💖:_YU_97