Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|6.rész|

|HaYun szemszöge|
Rettenetes fejfájást éreztem a halántékomnál így nyöszörögve a fájó ponthoz értem majd nagyot sóhajtva aprót pislogok a fények miatt.

Kórház...

-Mi történt?-kérdezem inkább magamtól de amint megpróbálom feleleveníteni az emléket azonnal szúró érzés keletkezik a fejemben és össze görnyedve szorítom a lepedőt majd mikor elmúlt lihegve engedek az anyagon
-Azt a kurva életbe...-szisszenek fel az előbbi miatt

Oldalra pillantok az ablakhoz ahol esik a hó?!
-Hó?!!!-akadok ki és gyorsan az ágy melletti szekrényhez nyúlok ahol a telefonom pihen és villám sebességel bekapcsolom és ledöbbenek-Az lehetetlen...nem...nem!!-ejtem le a telefont az ölembe
-Ohh hát felébredt kisasszony??-jön be egy nővér,kezében egy infúziós tasakkal-Szólok Dr.Bangnek.-azzal a lendülettel ki is megy de én még mindig teljesen shookban vagyok

November 27-e van...Át aludtam az októbert?!!Lemaradtam egy teljes hónapról!

-Jónapot Cha kisasszony!Dr.Bang Yongguk vagyok.Hogy érzi magát?-kérdezi az orvos?!
Aki egyáltalán nem úgy néz ki akár egy orvos inkább egy idol vagy modell!!Tele tetoválással és piercingekkel,laza stílusa van,néhol farmerja szaggatva van ami rálátást enged a fehér bőrére.Magabiztos és hihetetlenül laza külseje lenyűgöző és egyben ijesztő is számomra.

Közelebb jön mire kicsit össze húzom magam.

-Emlékszik valamire?-kérdezi a papírjait nézve
-Nem nagyon...-mondom lehajtott fejjel
-Nincs nagyobb sérülése hála istennek.Agyrázkódást kapott és csak reménykedni tudtunk hogy felébred, a szülei nagyon aggódtak önnért.-mosolyog rám de elkapom tekintetem és a lepedőt fixírozom
-Ha aggódtak volna, akkor itt lennének...-suttogom és reméltem hogy nem hallja meg
-Akár már ma haza mehet,fel írtam pár gyógyszert aztán majd jöjjön vissza utóvizsgálatra.-mondja
-Rendben,köszönöm...-mondom halkan

Kínos csend állt be közénk ami egyre jobban feszélyezett.

-Oh el is felejtettem mondani!!-szólal meg mire érdeklődve rá nézek-Minden nap bejött egy fiatal srác és folyton az állapotáról kérdezett...-mosolyog,én továbbra és értetlenül néztem-Azokat mind ő küldte magának..-int a fejével az egyik sarokba így oda vezetem a tekintetem és meglátok egy egész halom dolgot,volt ott minden a ruhától a virágig...
-Ki küldte őket?-kérdezem még mindig ámulva hogy valaki gondolt rám
-Nem mondta a nevét...De sötét barna haja volt és eléggé swag srác volt...-mondja
-Sötét haja...?-kérdezem és gondolkodom hogy van e olyan ember akire illik a személy leírás
-Igen...-mondja-Még éjszaka is bent maradt és nem akart elmenni...-néz mélyen a szemembe
-Oh értem...-emésztem a hallottakat-És...-kezdek bele mire érdeklődve figyel rám-És...a szüleim?-kérdezem kíváncsian bár félek a választól
-Ők talán egyszer voltak bent mert azt mondták hogy fontos rendezvényre mennek...-mondja
-Ohh...értem...-szíven ütött a dolog nem is kicsit
-HaYun...-szólít meg mire érdeklődve pillantok rá félig kikelve az ágyból mondván minden rendben van és haza megyek-Itt a számom...ha bármi van hívj kérlek...-ad oda egy névjegy kártyát
-Mi...-kérdezem megszeppenve
-Előttem nem tudod titkolni azt amit mindenki elől!Kérlek bízz meg bennem!Tudom hogy alig ismerjük egymást.Holnap szívesen látnálak bent nálam.Ne gondolj semmi rosszra csak szeretném ha jobban megismernénk egymást.Segíteni szeretnék neked!-mosolyog
Döbbenten hallgatom a férfit és egy szó se jön ki a torkomon.
-Tudom hogy szükséged van valakire akivel beszélhetsz arról...-int a lábam felé,hál'istennek a takaró eltakarja a kívánatos helyet ahol vágásaim díszelegnek
-Mi?!Honnan...?Mikor??-hadoválok össze vissza
-Én is ilyen voltam...és megadtam volna mindent hogy valaki mellettem legyen és megértsen.Nem erőltetem,ha akarsz gyere be bármikor.-mosolyog és feláll majd az ajtóhoz sétál
-Kérlek tegeződjünk nem vagyok olyan idősRemélem még találkozunk HaYun.-mosolyog majd int egyet és kimegy én csak döbbenten dolgozom fel az eseményeket