Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|30.rész|

Ma debütálnak a srácok szóval mindenki pörög ezerrel.Mi Karolinnal úgy döntöttünk hogy saját kis tánc klubot nyitunk ahol kicsiket és felnőtteket egyaránt tanítanánk és természetesen klippekben is vállalnánk háttér táncosi szerepet is.
-Az gáz ha folyton nézem a telefonom, hogy mikor fognak hívni?-néz rám Karolin izgatottan az ágyamon fekve közben a készüléket nézte egy másodpercenként
-Még csak öt perce tettük ki, nyugi...-nevetek fel türelmetlenségén
-Aish...jó...-dobja magától arrébb a telefont és végig dől az ágyon-De akarok már tanítani kis gyerkőcöket...-visít fel mosolyogva
-Mindennek eljön az ideje hidd el...-kacsintok rá, mire el vörösödik
-HaYuuuuuunnnn!!!!-motyogja zavartan-Még nem tart ott a kapcsolatunk Kihyunnal, hogy legyen egy gyerek és a ráadás még rá hogy ma fognak debütálni!!Az igazgató megöl engem és Kihyunt páros lábbal fogja kirúgni a cégtől, amit nagyon nem szeretnék...-szontyolodik el
-Igazad van Aish!-dőlök mellé morogva, mikor megszólal a mellettünk árválkodó készülék, így rögtön ugrunk mindketten, de Karolin gyorsabb volt így duzzogva figyelem arcát
-Halló?-kérdez bele izgatottan-Ohhh...-szontyolodik el-Nem köszönjük, visz hall...-azzal eldobja a telefonját idegesen amit érdeklődve nézek
-Mi történt?Ki volt?-halmozom el a kérdéseimmel
-Valami céges szar...-morog mérgesen-Vedd meg ezt vedd meg azt...ki az édes anyámat érdekli egy mit tudom milyen krém?!!!-üvöltözik majd szúrós tekintettel szugerálja a készüléket ami újra villogni kezd, de most én voltam a gyorsabb és izgatottságom nem leplezve szólalok bele
-Igen halló?
-Jónapot maga Cha HaYun?-érdeklődik egy kedves női hang
-Igen én lennék az, miben segíthetek?-rágom szám szélét és csak reménykedni tudok, hogy nem megint valami eladós baromság
-A hirdetés miatt hívom, a kislányomat nagyon érdekelné és ha lenne rá lehetőség jelentkezne rá-hatalmas kő esett le a szívemről és vigyorogva nézek az értetlenkedő Karolinra, aki oldalamat bökdösi és kérdezget, de én csak leintem
-Persze, szívesen látnánk a kislányát!
-Nagyszerű, akkor viszem majd a megbeszélt időpontra, köszönjük!
-Rendben és mi köszönjük viszhall!-mikor leteszem a telefont vigyoromat le sem tudnám vakarni
-Mond már!!!!!-noszogat a mellettem ülő lány
-Van egy jelentkező!-és egyszerre visítunk fel és öleljük meg egymást, örömünket nem is rejtjve ujjongunk és nem érdekel minket, ha valamelyik szomszéd most ordítozva int csendre minket

Az örömködésünket egy újabb telefont csörgés szakítja meg így a lány már nyúl a telefonjáért, de értetlenül néz rám.
-Ez nem az enyém!-körbe nézek, hogy hova raktam az enyém, majd meg is pillantom a párnán-Naaa?-pillantgat vállam fölött kíváncsian
-Csak egy ébresztő...-nyomom ki és gyorsan felkapom a pulcsim magamra
-Mi?-értetlenkedik
-Debüt...-modnom elrakva a zsebembe a telefont, mire a lány lesápad
-Uristen!!!!!Ennyi már az idő?!!!-kezd el kapkodni és majdnem elesik
-Nyugi!!!Úgy tűnik át szállt rád az én szerencsétlenkedésem...-mosolyodom el miközben gyorsan felkapja a cipőjét
-Hahaa...-csámcsog fintorogva-Humoros...na gyere!-ragad karon gyorsan és letrappolva a lépcsőkön rohanunk az autójához
-Mégis mi ez?!!!!-üt a kormányra, amint meglátja a méteres hosszúságú dugót, épp ahogy ki hajtunk az autó pályára
-Nem tudsz kerülni?!-forgatom a fejem valami kis "menekülő" utat keresve
-Na bízd ezt csak ide!!-vigyorog eszelősen
-Félnem kéne?-nézek rá érdeklődve
-Kapaszkodj!-és már rá is taposott a gázra így ki kerekedett szemekkel kapaszkodok az ülésbe
-Uristen!!!-csukom be a szemem miközben épp egy nagy kanyart veszünk be és ez így ment még húszszor
-Mostmár kinyithatod a szemed!-nevet fel, de én megrázom a fejem, hogy eszem ágában sincsen-Naaaa!!!-bök meg, mire lassan kinyitom a szemem és érdekes módon már egy nagy sport csarnok előtt parkolunk-Na látod!!Túl éltük!-csap combomra majd kiszáll a járműből
-Nem tudom mit is mondjak most...-követem példáját és becsukom az ajtót
-Nem is néztél oda!Szóval egy szavad nem lehet!De ez már profizmus...-nevet fel
-Esküszöm, hogy láttam a fényt...-de erre csak játékosan megcsap, így nevetve lépünk be a nagy helyiségbe
-Az igen...-pillantok körbe csodálkozva a nagy tér miatt
-Sokan kíváncsiak rájuk annyi szent!Na még én!!!-ujjong
-Szint úgy!-csatlakozom
-Hölgyeim...-szólal meg mellettünk valaki, így odakapjuk a tekintetünk és meglátjuk párjaink
-Wonhoooooo!!!-ugrok nyakába vigyorogva
-Jagiiii!!Ide értetek!-ölelget szorosan, mire csak hevesen bólogatok-Annyira örülök, hogy itt vagy!
-Én is!!!-majd egy gyors csók után nézek rajta végig
-Nagyon bad boy szerelésbe csaptátok magatokat...-mondja ki a nyilván valót Karolin mellettem
-Bőr nadrág...sokat mutató felső, láncok hada...-mérem őket végig, mire ők csak mosolyognak
-Erre kapnak a csajok nagyon...-teszi karba a kezeit Karolin
-Nyugi lányok!!-nyugtat minket a kettő jómadár
-Hmm...-morgom én is számat húzva
-Majd akkor este megmutatom mennyire is szeretlek jó?-súgja a fülembe Wonho, mire tetőtől talpig elpirulok-Szeretlek...-ad egy csókot és mélyen szemeimbe néz
-Én is téged!-mosolygok rá
-Csak engem nézz a színpadon!-fenyít meg széles mosollyal, majd kacsint
-Nyugi csak téged foglak...-nevetek fel, majd egy nózi puszi után elindulnak a sminkesekkel még készülődni egy utolsó simítás erejéig, addig minket elkísérnek a backstagebe, ahol pont jól lehet majd látni a srácokat
-Jobban izgulok, mint a fiúk...-fújom ki a bent tartott levegőm és figyelem a beáramló tömeget
-El ne ájulj itt nekem!!!-fog meg ijedten
-Nem fogok nyugi!!-biztositom nevetve

Még vagy tizenöt percet vártunk, mikor már tényleg megtelt a sport csarnok és a morajlás miatt alig hallottam a saját gondolataim.Majd hirtelen minden fényárban kezdett el úszni és hangos sikítozás vette kezdetét, így tudtam, hogy elkezdődött.Karolinnal egymás kezét szorongatva izgultunk és szugeráltuk a színpadot, ahol megjelent a hét fiú hatalmas vigyorral.Eszméletlenül néztek ki.Mosolyogva néztem, ahogy aranyosan bemutatkoznak egyenként, majd zene hangja töltötte be a teret, így elkezdve az első számot.

-Like the day we cried and laughed together
Remembering that day
Stop it all Yeah
You have to hold my hand Yeah
Don't let go and hold on tight
That's how my love for you
Won't fall off the cliff now-egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, túlságosan ismerős volt nekem ez a rész, agyamban a fogas kerekek csak úgy dolgoztak, majd mikor beugrott a tető...Teljesen ledöbbentem és tátott szájjal néztem Wonhora aki teljesen beleélte magát az éneklésbe és szívét, lelkét bele adja

Alig bírtam kivárni míg lejönnek a színpadról, hogy beszélni tudják párommal.Eszméletlenek voltak annyi szent, de teljesen elvonta a figyelmem az a bizonyos rész.
-Naaa milyen voltam Jagiya?-törölgeti magát Wonho mosolyogva és próbálta rendezni légzését a sok tánctól
-Honnan jött az a rész?-motyogom továbbra is zavartan
-Melyik?-vonja fel a szemöldökét értetlenül
-From Zero...-suttogom a címét
-Oooo...Régen írtam egy kis rövid szösszenetet és...-gyorsan megölelem és meg erednek könnyeim
-Köszönöm...-sírom mellkasába és szorosan ölelem át
-Mi baj Jagi?Mit köszönsz?-értetlenkedik, de ő is viszonozza gesztusom és hajamba puszil
-Hogy élek...és találkozhattam veled...bármilyen nyálasan is hangzik...-szipogok
-Jajj HaYun...-dölöngél lágyan velem karjaiba-Nyugi...-puszilgat hajamba

Szipogva bújok mellkasába továbbra is.Nem tudom minek köszönhetem, hogy itt van nekem ő, egy angyal.Miatta megváltoztam a jó irányba és kinyitotta a szemem.Boldog vagyok, mérhetetlenül.Végre érzem, hogy valaki szeret.Rengeteget köszönhetek neki és nem túlzok, ha azt modnom, hogy az életemet is.Köszönöm Wonho...

Itt lenne az utolsó előtti rész😊Remélem tetszik^^Jövőhét hétvégén hozom az utolsó részt, addig is jó olvasást és köszönöm szépen a 2Kt mindenkinek!💕❤️Wow!!Fel sem tudom fogni...Egek😱Jó olvasást és szép hétvégét!😘
Ui.:Ezután a könyv után lehet publikálni fogok egy Ateezes fantasy sztorit ha minden igaz😶És érdekelne titeket.Remélem az is elnyeri majd tetszéseteket😊

💖:_YU_97