Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|14.rész|

|Wonho szemszöge|
Kihyunnal közösen léptünk ki a házunkból és haladtunk le a lépcsőn mikor is egy sikolyt hallottunk meg és odakaptuk a fejünk.
HaYun mosolyogva rohant felénk és nagy lökettel ölelte meg Kihyunt.Aki mosolyogva viszonozta a gesztusát.
-De megváltoztál!!!-simit a lány hajába Kihyun mire elkapom a tekintetem mert nem bírom nézni

Bárcsak hozzám is így rohanna...

-Milyen volt Párizs?-pattog önfeledtül
-Eszméletlen!Egyszer elkell menned oda!!-néz a boldog lányra majd rám

Kihyun végig mesélte az utat és figyelmesen hallgattuk őt majd néha HaYunnal össze találkozott a tekintetünk ami a szívemnek egy apró áram ütéssel ért fel.
-Gyerekek halljátok mire felértem az Eiffel torony tetejére meghaltam!!-meséli
-De oda nem lift visz fel?!-kérdezi HaYun értetlenkedve
-Naaa pedig azt hittem be veszitek!!!!-nyöszörög Kihyun
-Nem jött be Kirange!!-nevet a lány majd benyit az osztály terembe ahol síri csend lett
-Mit bámultok?!!-kérdezem feldúltan a társaságot akik újra beszélgetni kezdtek

Elindultunk a padunkhoz de Kihyun egy másik osztálytársuk mellé ült.
-Most megcsalsz?-nevetek
-Tudod hogy van ez!-röhög
-De nem akarok egyedül ülni...-nyavajgok drámaian
-Ülj HaYun mellé...-int a lány felé aki fülessel a fülében ül és valami videót nézhet
-De...-fordulok vissza
-Nincs de...nyomás!!Tedd le oda a segged mellé aztán beszélgessetek!!!-lökdös el
-Mégis miről??-kérdezem szerencsétlenül
-Azt is én találjam ki?!-vonja fel a szemöldökét mire könyörögve nézek rá
-Ahhh...hihetetlen...nem is értem miért segítek...-mondja drámaian-Szereti a fiú bandákat...és a zenét...-mondja majd előlre fordul-Még mindig itt vagy?!-kérdezi mire bele boxolok a vállába és oda sétálok a lányhoz,
aki érdeklődve néz rám

-Leülhetek?-kérdezem,apró bólintással adta tudtomra hogy helyet fogalhatok
Picit oldalra pillantottam mikor megláttam hogy épp Big Banget néz.És visszaemlékeztem hogy szereti őket és én elfelejtettem?!!Idióta vagyok!!
-Csak nem Big Bang?-mosolygok rá mire rám néz
-De...-ereszt el egy kis mosolyt a szája szélén
-Állítólag lesz koncertjük itt Koreában..-mondom és felidézem apám beszélgetését mikor telefonján beszélt a menedzserrel
-Tudom...-sóhajt
-Nem mész el?-kérdezem
-Áh nem..-legyint-Nem tudnék kivel menni,nem tudom mennyire lenne jó ötlet mennem kicsit tartok tőle...plusz a hab a tortán hogy eléggé borsos ára van a jegyeknek...-húzza el a száját

Szerintem nem is ezzel lenne baj,hisz a az apja legbefolyásosabb cégnek a vezetője anyukája meg a divat szakma kiemelkedő alakja!

-És ha tudnám ezt orvosolni?!-húzom fél mosolyra a szám mire rám kapja tekintetét amikben kérdő jelek sokaságát látok-Az összes aggodalmadra tudom a gyógyírt...-mosolygok még mindig
-Igen...?-kérdezi
-Persze!Nem kell félned minden rendben lesz mivel veled megyek ha nincs ellenedre.A jegy meg sima ügy...-legyintek-Van egy jó fej apám aki szereti az egyszem fiát...-mondom beleéléssel,a lány csak jót röhög mire akaratlanul is én is nevetek
-Wonho nem kérhetek tőled ilyet...-csóválja a fejét ami irtó aranyos volt
-Nem is kérsz...-döntöm oldalra a fejem mire zavartan lehajtja a fejét

Valaki mondja már meg hogy hogy lehet valaki ilyen aranyos?!!

-De....-kapkodja a fejét
-Nem fogadok el nemleges választ...-hajolok le hogy szemébe tudjak nézni
-És a suli...-kérdezi zavartan
-Azzal ne foglalkozz!Kitűnő tanuló vagy!És megcsináltuk a kivitelezés házit is szóval semmi akadály sincs...-vonok vállat-Ha nem akarod akkor...-kezdem de felemeli a fejét
-De akarom.-mondja hevesen mire elmosolyodom és újra vissza tér a visszahúzódó énje-De nem akarom hogy kényszerből gyere el velem...-mondja
-Nem kényszerből megyek el mert akkor nem ajánlottam volna fel...-mosolygok-Akkor áll az ajánlatom?-hajolok közelebb
Bólint mosolyogva amit elkönyvelek egy győzelemnek.
Hirtelen ötlettől vezérelve megölelem.
Mire rádöbbenek mit tettem el akartam húzódni de egy vékony kar fonodott hátamra és egy kék buksi ahogy belefúródik mellkasomba.
Melegség járta át a testem.

Eme csodás pillanatot a csengő fülsíketítő hangja zavarta meg így gyorsan el távolodtunk egymástól.

Az óra unalmasan telt.Tollammal doboltam a füzetemen.
-Baj van?-bök meg valaki mire rá kapom a tekintetem és kérdőn nézek rá-Vagy inkább csak unatkozol?-mosolyodik el a lány
-Bingo...-nevetek halkan
-Nem is értem miért...-forgatja meg a szemeit nevetve-Hiszen olyan izgalmas a gyökvonás és társai...-ír a füzetébe miközben szarkazmussal a hangjával beszél de még így is mosolyra késztet
-Unatkozooooooommm...-nyöszörgök és rá nézek
Mire csak meg csóválja a fejét de még mindig a táblára szenteli figyelmét.Most úgy érzem magam mint egy kis gyerek aki elakarja érni hogy az anyukája minden figyelmét neki szentelje bármi áron.

Megint nyöszörgök de továbbra is a táblát nézi mire közelebb hajolok és adok arcára egy gyors puszit,épp hogy súrolja ajkam a puha makulátlan bőrét de épp elég ahhoz hogy elinditson bennem valamit...
Figyelem a reakcióját.Döbbenten néz rám és zavarában azt sem tudja hova nézzen.
-Csak nem tetszett?-vonom fel a szemöldököm mosolyogva
-Én...én...-kapkodja tekintetét
-Cuki vagy mikor zavarba jössz...-mosolygok
-Mi én neeeemm!!!-egyre pirosabb az arca amit hajával akar eltakarni a reakcióján csak jót derülök és már jobban érdekel a matek mint bármikor máskor

Oldalra sandítok és meglátom Kihyunt ahogy hüvelykujját felfelé mutatva mosolyog.
-Halad a dolog?!-olvasom le a szájáról
-Asszem...-fordulok vissza a piros arcú lányhoz és elmosolyodom

Sziasztok❤️Itt lenne a következő rész😊Na hogy tetszett?😍Remélem jól telik a hétvégétek további szép napot és kitartást majd a sulihoz😊😉És jó olvasást a részhez!Várom a visszajelzéseteket😊💖

💖:_YU_97