Pillanatok alatt|Wonho ff.| /BEFEJEZETT!/

|22.rész|

|Wonho szemszöge|
-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható...-hallom már századjára a gépies női hangot amit idegesen nyomok ki
-Még mindig nem éred el?-lép be a szobámba anya
-Hmm...-rázom meg a fejem és gondterhelten nézek ki az ablakon a szembe levő házra ahol már nem ég a világítás
-Nyugodj meg biztos nem történt semmi baj...-teszi vállamra a kezeit amit egy halvány mosollyal köszönök meg-Na de alvás!!!-vált át az anyai ösztönei mire csak nemtetszésemben morgok egyet
-De anyaaaa...-játszom a kisgyereket
-Jesszus!!Ne legyél kiscsecsemő!!Ha majd arra kerül a sor hogy HaYunnal egy jó éjszakát töltötök együtt ne ilyen emlékei legyenek...-csóválja a fejét mire ki kerekedett szemekkel nézek rá
-Anya!!!-döbbenek le
-Na jó éjt!!!-libben ki mosolyogva a szobámból mire fejcsóválva nevetek fel
-Az még messze van...nagyon messze...-nézek ki az üveglapon megint a lány ablakát kémlelve

Reggel a telefonom hangjára keltem.
-Nem-nem!!-nyöszörgök hisz max hangerőn csörgött-Aaaa!!!-ordítok fel mire csodák csodájára elhallgat a készülék így nagyot sóhajtok majd szenderülnék bele az álmok világába mikor is újra eszeveszett csorgesbe kezd-Nem hiszem el!!Ki az?!!!-morgom a telefonba mikor fogadtam a hívást
-Szia hyung!Kihyun vagyok!-szól bele barátom mire csak morgok-Felébresztettelek?-kérdezi
-Add már ide azt a rohadt telefont!!!-hallok meg egy női hangot mire zavarodottan próbálom kitalálni hogy mégis mi a fene folyik itt-Szia Hoseok!JiHye vagyok!-cisszegni kezdek hisz reggel pont rá nincs erőm sem kedvem
-Mit akarsz?!És mit keresel te Kihyun közelében?-szolalok meg nem túl kedvesen
-Most nem ez a lényeg!!!!-visít bele
-Oh dehogynem!!Hagyd békén a barátomat de azonnal!!!-leszek mérges
-Hallgass már meg!!!Komolyan mondom!!!!-üvölt bele mire csak egy szemforgatással de csöndben maradok-Nem akarok semmit sem a drága barátodtól világos??!!Na mostmár...HaYun valahova utazik?Tudsz róla?-kérdezi és érzem hogy feszült
-Mi??!JiHye...-kezdem de közbe szól
-Akkor nem tudsz semmit.Húzd a segged ide a buszmegállótokba most!!-azzal a lendülettel leteszi
-Istenem!!!!-dobálom le magamról a takarót és sietve öltözők át

-Itt vagyok.-érkezek meg lihegve Kihyunhoz és JiHyehez
-Siettél...helyes.-biccent a lány
-Mit akarsz?!-teszem zsebre a kezeim úgy nézek rá
-Hyung!!Gáz van!!!-löki arrébb a lányt aki csak dühösen néz barátomra
-Mi?!-nézek még mindig értetlenül
-Istenem Kihyun!!Menj arrébb!!!-tolakszik vissza az eredeti helyére a lány amit felvont szemöldökkel nézek-HaYunt ma láttam a reptérre menni,hatalmas bőröndök társaságában...-teszi karba a kezeit mire sokkoltan meredek előlre
-Nem lehet!!!-térek észhez és kezdek mérges lenni
-De...hyung...itt a bizonyíték...-mutatja felém a telefont ahol barátnőm komoran száll ki az autójából és indul meg a nagy reptér felé
-Nem!!!Nem hagyhat itt!!!-fujtatok kétségbeesetten
-Akkor ne csak álldogáljunk!Hanem tegyünk is valamit!!Tudom hogy nem vagyok a szíved csücske de segítek neked...-teszi vállamra a kezeit
-De ha rohanunk még akkor is fél óra innen a reptér!!És hatalmas dugó is van...-túrok idegesen haj tincseimbe
-Ha autó és a sétálás ki van zárva akkor hogy akarsz eljutni oda??!-kérdezi érdeklődve JiHye
-Én segíthetek...-hallunk meg egy mély férfi hangot így rögtön oda nézünk és meglátom HaYun édesapukáját-Miattam mennek el...az én hibám, de nem akartam ezt...le akarom rendezni ezt az egészet most és mindenkorra úgy hogy HaYun itt marad melletted...szálljatok be!-nyitja ki az ajtót

Én hezitálok és teljesen az ideg határom tetejét értem el,ott állnék fél órát ha JiHye nem lök be az autóba.
-Hogy akar átjutni a dugón?!-kérdezi Kihyun előlre hajolva
-Tudod ilyenkor a befojás nagy úr...-mosolyodik el majd elkezd eszeveszettül dudálni így az autókból a sofőrök ijedten állnak félre és ideges pillantással bombáznak minket majd mikor meglátják ki is ül a volánban rögtön eltűnik az arcukról a kemény vonások
-Uristen!!Nem kellett volna ennem!!-sikit Kihyun eszeveszetten és közben az ülést markolja egy nagyobb kanyarban
-A rendőrök nem fognak megbüntetni minket?!-kérdezem én is erősen kapaszkodva az ülésbe
-Jelenleg nem tud érdekelni ez a dolog csak az hogy odaérjek időben a reptérre és gondolom téged is ez érdekel jobban...-néz rám egy pillanatra és hát igaza volt

Nem tudom elképzelni a lány nélkül az életem.És a tudat hogy egy pillanat alatt elveszíthetem olyan gyomorgörcsöt indított el bennem hogy ide tudnám engedni a gyomrom tartalmát.Olyan sok mindent akartam mondani neki, új emlékek hadát szerezni vele amit később mosolyogva idézünk fel, bármikor meg ölelni, közelebb kerülni hozzá és magaménak tudni teljesen.
Most döbbenek rá hogy eddig nem adtam meg neki mindent...nem ismerem eléggé.Istenem de hülye vagyok!
-Uram itt nem parkolhat!!-jelenik meg egy biztonságis mikor le parkolunk
-Tudja ki vagyok?!-emeli fel a hangját a férfi mire a rendőr azt sem tudja mit csinálni-Most pedig...rohanás!!-fordul felénk-Mindjárt indul a gép!-sietett minket majd mintha üldözne valami szedjük a lábainkat

Már a szemem is golyózott már a sok négyzetes márvány lap miatt amiket szeltünk.
-Arra!!!-mondja JiHye és balra mutat hogy onnan indul a gép
-Hé!!Nézzen már maga elé!!!-ordít rám egy nő mikor a sietésben fellöktem
-Sajnálom!-fordulok vissza egy pillanatra de inkább csak még jobban szedem a lábaim
-Elnézést uram de a gép ebben a pillanatban száll fel.-áll elém egy légiutas kísérő,mikor megálltam a zárt ajtó előtt,ami karnyújtásnyira volt a szerelmemtől
-De nekem fel kell jutnom oda!!!-kelek ki magamból amire ijedtében meghökken de nem tántorít az ajtótól
-Nem tehetem uram.-mondja ridegen
-De...értse meg!!Nekem muszáj be jutnom oda!!!-megyek közelebb mire csak hátrál
-Hívom a biztonságiakat!!!!-veszi elő a telefont és tárcsázni kezd
-Wonho....-teszi a kezét vállamra Kihyun és hátrább húz az ijedt nőtől
-Nem-nem!!!!!-borulok vállára kétségbeesetten és egyre szaggatottabban veszem a levegőt
-Kérlek nyugodj meg...-simit hátamra de előjönnek a könnyeim bármennyire is nem akarom
-Wonho!!!-üvölt JiHye de én továbbra is barátom ruháját áztatom el könnyeimmel-Wonho!!!-üvölt mire remegve emelem fel a fejem és csak halványan látom a közeledő alakot
-Elment...-szipogok-Elment!!!-veszem szabálytalanul a levegőt
-Wonho!!Nézd!!!-fogja meg a fejem és kicsit oldalra fordítja

Hunyorogva próbálom nézni mit is akar mutatni de könny áztatta szemmel csak homályos foltokat látok.
-Látod?-kérdezi elengedve engem
-Nem...nem...nem lehet...-tisztul ki egy pillanatra a látásom de mind hiába hisz újra elködösül minden

Sziasztok itt lenne a rész😊Remélem tetszik!^^Várom visszajelzéseiteket kommentben🙏🏻Addig is további szép tavaszi napot végre😍🌸Fighting mindenkinek a sulihoz!
Jó olvasást❤️😊🙏🏻

💖:_YU_97