Fásli [𝒯𝒽𝑒𝟣𝟢𝟢 𝐹𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

2.

Sziasztok!
Itt is volna a második részt, amit nagy izgalommal osztok meg veletek! 😍
Kellemes olvasást!

Clarke's POV:

- Oh, az a kis... - sziszeg Octavia. Én a lányok után nézek. Előttük úgy válnak ketté az emberek, mintha fertőző betegségük lenne. Tűnődve húzom Octaviát Ravennel az épületbe. - De komolyan! Hogy meri?!

- O, nyugodj le - sóhajt Raven. - Minden oké.

- De hát hogy beszélhet így veled?!

- Mit csináltál, húgicám? - a folyosón Bellamy közeledik. Keze egy alacsonyabb lány ujjait fogja. Gina mosolyogva köszön nekünk.

- Mi történt? - kérdezi aggódva.

- Semmi - morog Octavia. Bellamy sóhajt. - Leszállnál rólam? Kösz! - és ezzel elviharzik.

Én csak tehetetlenül nézek utána, majd Revennel egymásra.

- Clrake, mikor kezdődik a műszakotok? - az órámra pillantok.

- Van még egy óránk. Összeszedem a cuccaim és találkozunk a kijáratnál.

Visszamegyek a 712es terembe. Megkeresem a szememmel a padomat. Hozzá lépek, és felveszem a padlóról a táskám. Sietve kezem bedobálni a cuccaim, amikor észre veszem, hogy ezek nem csak az én dolgaim.

- Fenébe... - sóhajtok és elkezdem ezúttal kiszórni a dolgaimat az asztalra, hogy ki tudjam szemezni, mi nem az én birtokom.

- Itt lesz órám. És az a ceruza nem az enyém.

Ijedtemben elejtem az íróeszközt. Az hangosan koppan és a földre gurul. Kiszedem a széket helyéről, és leguggolok, bemászok az asztallap alá, hogy nyakon csípjem a szökevényt.

- Tudom, bocsnánat. Siettem és eltettem olyan dolgot, ami nem az enyém - magyarázom. Ahogy felállok, érzem, hogy a pár hátra kötött tincsemen kívül az egész hajam elmászott a hajolgatás miatt. - Tessék.

- Köszönöm - vigyorog rám a négyes lánycsapatból az egyik. Rövid afro haja és nyomott, hosszúkás arca van. Nem veszi el a ceruzát, csak áll és bámul. - Clarkey, ha nem tévedek.

Tudom, hogy tudja, ki vagyok, és hogy nem Clarkey vagyok.

- Clarke - javítom ki.

- Ezer bocsnánat. Clarkey.

Megforgatom a szemeim.

- Engedj ki - sóhajtok fáradtan. Ahogy az órára pillantok, feszültté válok. Már rég úton kéne lennem.

- Sietsz valahová? Tudod, az udvaron még nagyon ráértél szócsatázni Lottéval.

- Mindig ráérek megvédeni a barátaimat. Itt a ceruzád - nyomom a kezébe, de elhúzza azt, így majdnem előre esek.

- Tartsd meg - olyan lekezelően mondja, hogy akaratlanul is összeszorítom a szemem az ideg miatt.

- Nem kell, kösz. Nem jó rajzolni - egy mozdulattal eltöröm a grafitot és az asztalra dobom. - Engedj ki. 

A lány arcáról eltűnik a mosoly.

- Ezt nagyon megbánod még, Clarke - sziszeg. Felkapom a maradék dolgaim, a táskámba dobálom őket, és durván arrébb lökve az afro lányt megyek ki.
Szinte rohanok a kijárat felé.

- Na végre, csajszikám! Mi tartott eddig?! - harap felém Raven. - Ismered az órát? Hahó!

- Bocs, feltartottak - mondom, és nyelek egy adag levegőt.