Fásli [𝒯𝒽𝑒𝟣𝟢𝟢 𝐹𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

10.

Sziasztok! 

Ne haragudjatok, hogy egy ennyire hosszú kihagyást produkáltam, de feltörték  fiókomat és akadt nemi probléma a jelszó visszaállítás terén. De! Itt van az új rész, kellemes olvasást kívánok! 

Ui.: Remélem, nem tűnt el mindenki... 

- Most mi van? - nézek Bellamyékra értetlenül. Furcsán bámulnak rám, ez pedig zavarba hoz, tetézi a Lexa miatti pironkodásom.
Megforgatom a szemeim, és tovább próbálok enni, hogy addig se rájuk kelljen néznem.

- Ez Lexa volt - közli Octavia.

- Lexa, aki Clarke-hoz jött - folytatja Bellamy.

- És Clarke nem szereti, ha úgy beszélnek róla, mintha nem lenne ott! - szólok közbe. Valójában pontosan tudom, hogy mi a fennakadásuk tárgya,  és én is úgy le vagyok döbbenve, mint ők, de egyszerűbb nem beszélni róla, nehogy elszóljam magam...

- Van egy hódolód! - vigyorodik el Raven. A mosolyába valami furcsa vonás vegyül.

- Nem, csak mondtam neki, hogyha bármi van a kezével, jöjjön hozzám - sóhajtok csalódottan. Csak reménykedni tudok, hogy nem tűnt fel nekik.

- Clarke. A tesisek ne tudnák ellátni az ilyesfajta sérüléseket? - vonja fel a szemöldökét Bellamy. - Ezt te sem gondolhatod komolyan.

- Így biztos egyszerűbb volt - felelem. Felállok, a kezembe veszem a cuccaim és az ebédem maradékát. - Órám lesz. Találkozunk - zárom le a beszélgetést és megkeresem a szükséges előadót.

***

-  Raaaaaveeeeen - éneklem, amikor már fél órája folyamatosan ruhákat próbál. Természetesen mindegyikben büntetendően jól néz ki, de ő semmivel sincs megelégedve. - Basszus, haladj már! Az előző szett is tökéletes volt! Ez egy buli, Finn bulija! Hová öltözöl már ennyit?

Én egy szaggatott farmerban és egy feszülős pólóban, valamint tornacipőben fekszem Raven ágyán. Lábaimat lelógatom, nehogy összecipőzzek valamit. Az arcomba szalad tincseimet hátra kötöttem és átfordítottam a copfot önmagán.

- Sosem tudhatod, mikor jön egy jó csávó, Clarke!

- Részeg csávó - nevetek fel. - Azok nem a ruháid fogják nézni, hanem hogy hogyan vegyék le rólad.

- Ma este - bukkan elő Raven, és végre nem a ruhával, hanem a sminkjével törődik - nem fogok szexelni és nagyjából józan leszek!

Félig felülök és ránézek.

- Már hogy te?

- Igen, én! Ne légy pokróc!

- Nem, én nem vagyok pokróc! - védem meg magam. Ahogy őt elnézem, hirtelen eszembe jut, hogy ha Lexa is ott lesz, akkor elég gagyin nézek ki. Úgy döntök, hogy megpróbálok utánajárni ennek.

- Te Raven!

- Sietek már, sietek! Na... - dünnyög. Biztos vagyok benne, hogy a szempilláját festi, mert hallom a hangját, hogy a nyelve ki van dugva a szájából.

- Nem, nem az. Illetve, az is, de nem tudod, hogy Finn kiket hívott meg?

Kis szünet után kapok választ.

- Hát - a száját keni -, Finn mindenkit meghívott. Kész is! - mondja magának. - Hogy festek? - jön ki és pózol.

- Elragadóan. Na, menjünk - lépek ki a szobájából. Nem tudok elmenni az felett, hogy talán Lexa is ott lesz...

Oh, igen. Meg sem próbálom elrejteni magam előtt, hogy Lexa, a kívül nagyképű, arrogáns, de belül sebzett és félénk, szeretet éhes Lexa teljesen elbűvölt...
Meg sem próbálom, mert lehetetlen.
Egyszerűen elcsavarta a fejem. De a fél suli, ha nem több, odáig van érte. Lányok, fiúk. És neki sosem kellett egyik sem.
Semmi esély arra, hogy én fáslizáson kívül bármi másra kellenék neki.
De attól még jó látni őt... Figyelni rá, hogy éppen milyen a kedve, hogy hogyan van, fáradt e... Nem tudok olvasni az arcáról, de ha elég közel vagyok hozzá, a szeme néha elég beszédes tud lenni.
Ha szomorú, akkor tompa a tekintete fénye.
Ha fáradt, akkor nem emeli meg annyira a fejét, mint szokta, és gyakrabban pislog, néha túl hosszan is. Ez gyakran megesik. Gyakran fáradt.
Ha ingerült, vagy ideges, a szemei inkább feketék, sem mint zöldek.
Mikor mosolyog - ha csak röviden is -, az íriszei játékosan csillognak, már-már néha kihívóan, huncutul.
Ha örül... Még sosem láttam Lexát örülni. Biztosan tud örülni. De még sosem láttam. Kétség kívül gyönyörű úgy is...

Mást biztosan megrémített volna, hogy egy lányról tűnődik el úgy, mint én most. Sőt, engem is meg kéne rémítenie.
De vele kapcsolatban valahogy ez nem zavar... Jó róla gondolkodni. Jó róla jót gondolni. Csak egyszerűen jó. Ezt nem lehet megmagyarázni.