Fásli [𝒯𝒽𝑒𝟣𝟢𝟢 𝐹𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

6.

Íme, az új részt, szerda lévén már itt is van! 🤗
Kellemes olvasást 🖤

Clarke's POV

- Hol voltál? - kérdezi Octavia fojtott hangon. - Jól vagy?

Bólogatok, hogy ne zavarjam meg az előadást.

- A telefonod?

Csendben felmutatom neki. Ő bólint, majd lapot vesz elő és ír. A papír becsúszik a szemem elé.

Sokáig tartott...

Elolvasom, majd választ küldök neki.

Ne aggódj, minden oké.

Összevonja a szemöldökét.

Biztos?

Elmosolyodva bólintok, majd neki állok, hogy jegyzeteljek.
Óra végén Octaviával az oldalamon megyek ki, és beszélgetés közben Ravent keresem.

- Hol van Reyes? - tűnődöm.

- Nem tudom. Csak meglesz. Hiszen ő Raven - ezzel egyet kell értenem. - Bellamy holnap bulit tart.

- De a szüleitek a legutóbbi után megtiltották. Nem lesz bajotok?

- Mondom, Bellamy.

Felnevetek.

- Oké oké, mindent értek! - tovább megyünk.

- Eljössz?

- Holnap péntek?

- Igen. Szóval, nem kell tanulnod - mosolyog ártatlanul Octavia.

- Nem tudom, O... Majd meglátom.

- Hello, lányok! - Bellamy és Gina penderül élénk. Előbbi kezében a saját és a barátnője cuccai. Elmosolyodik a gesztuson.

- Bell! Épp most hívtam meg Clarke-ot - újságolja Octavia izgatottan.

Bellamy elhúzza a száját.

- Anya most hívott, hogy nem utaznak el hétvégén.

- Ahh, ne már! Komoly?! - Octavia fortyogva toppant. - Akkor meg hogy lesz?

- Sehogy. Elnapoljuk. De Finn helyettesít. Így ő rendez náluk hepajt.

- Akkor oda megyünk - dönti el Octavia.

- O... - sóhajtok. - Ez Finn bulija...

- És? Amúgy is rég szexeltél! - vágja rá.

- Hé! Aktív a nemi életem! - védem meg magam gyorsan. Octavia és Bellamy összenéznek. - Ez csúnya volt - duzzogok.

- De igaz - a Blake testvérek lepacsiznak egymással. 

- Süti! - hallom meg Raven hangját. Oda kapom a fejem és észre veszem a két dupla csokis sütit a kezében tartott szalvétán. - Hozom!

- Háhá - elégedetten mosolyog a veszem el. - De már az előző szünetben is ezt vetted meg, nem? - kérdezem, miközben harapok egy nagyot. Szokás szerint isteni.

- Nagy volt a sor - von vállat Raven. Oda nyújtom nekik a még nem megrágott sütit, hogy a társaság minden tagja törjön belőle.

- Áh! De megérte - vigyorgok, ahogy rágok.

- Clarke! Clarke, a rajz szakról!

Izgatottan fordulok körbe, hogy megtaláljam a hang gazdáját.
Feltűnik a barna bőr és haj. Vidáman mosolyogva integet.

- Wells, az orvosi karról! - köszönök neki vidáman. A fiú odajön és szorosan megölel. - Ő itt Wells! - fordulok. - Raven, Octavia, a bátyja, Bellamy, és a barátnője, Gina. Ő Wells, orvostanhallgató, a kávézóban ismertem meg.

- Jééé! - kiált Raven vigyorogva. - Te vagy a tegnapi fiú!

Wells zavartan néz rá.

- Ő is pincér - magyarázom. - Milyen órád lesz?

- Irodalom, a 400asban - mondja izgatottan. - Figyelj, jövő héten lesznek ilyen sportnapok, itt, az egyetemen. Eljöttök? - néz ránk.

Összenézünk, majd mosolyogva pillantok újra rá.

- Igen, ha tudunk, okvetlenül.

- Király. Az király... - csillogó szemmel néz rám. - Mennem kell, de még találkozunk. Sziasztok!
Wells elüget a másik irányba.

- Clarke-nak új hódolója van - vonogatja a szemöldökét Raven.

- Csak a nyála nem folyt le - nevet Octavia.

- Mi? Hagyjátok - legyintek. - Wellsszel tegnap találkoztam.

- Flörtölt vele - tájékoztatja Raven a csapatot.

- Mert te azt mondtad! - mutatok rá vádlón. - A tét két csokis keksz volt, amit meg is kaptam, így a téma le van zárva!

- Persze, persze, Griffin - ölel magához Bellamy. - Egyszer neked is lesz valakid, nem lehetsz örökké szingli.

- Egy, volt már kapcsolatom...

- ... közép iskolában... - szól közbe O.

-...és kettő, nincs szükségem rá. Elvagyok én így. Jól megvagyok, de tényleg!

- Clarke...

- Nem, Bellamy, köszönöm, elvagyok én egyedül! - vágok közbe. - Imádlak titeket, de tudjátok, hogy ezt utálom. És most órám lesz, később találkozunk - megfordulok, és magam sem tudom miért, de idegesen indulok el a keresett előadóterem felé.

Beérve leülök a szokásos helyemre és figyelni kezdem az embereket. Befelé szállingózik mindenki, idő kérdése és megérkezik a professzor asszony is.
Előveszem a tollamat, és a füzetem borítójára unottan kezdek firkálgatni. Mindenféle mintát kanyarítok, virágot, baglyot, leveleket, kacsokat.
És ezt csinálom óra végéig.
Közben fél füllel hallgatózok, néha jegyzetelek ezt-azt, de amúgy csak magam elé bámulok.
Lexa zöld szemei folyton beúsznak elém, és ugyanazzal a gúnyos megvetéssel, vagy érdektelenséggel néznek rám.
Óra végére ingerült vagyok és kissé erősebben dobálom egymásra a cuccaim, mint azt eredetileg akartam.
Senkihez sincs kedvem. A fejemben folyton a srácok szavai vannak, hogy kéne nekem valaki.
Legyintek, mintha ezzel akarnám elhessegetni a gondolataimat.
Ingerült kedélyállapotomon javít, hogy felfedezem a következő lyukas órámat.
Úgy döntök, befejezem egy szakmai vizsgamunkámat, így utam az udvarra vezet.