Fásli [𝒯𝒽𝑒𝟣𝟢𝟢 𝐹𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

14.

Nem hétfő, de hétfőn is hozok részt, ne ragadjunk le a részleteknél🤭
Mostantól tartom a hétfőket.
Kellemes olvasást!

Clarke 's POV

Arra, hogy a bulin mi történt, csak képekből emlékszem.
Egyiken sem vagyok rajta, ez igaz, de a színek, az ismerős fények, emberek, események mind visszahoznak egy-egy emléket.

Ravennek barátnője volt.
Aki, ha jól tudtam, Lotte.
Aztán leittam magam, pedig nem szerettem volna.
Beugrott a fogadás, a nyolc feles, aztán Lexa közelsége és hogy konkrétan hülyét csináltam magamból előtte...

Aranyhal...

Automatikusan kaptam a telefonom után, és megnyitottam. Megnéztem, írtam e valakinek valami hülyeséget, hogy felhívtam e valakit, vagy hogy tettem e ki hülye képet.
Szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó.

Igen, így telt a következő reggelem.
És aznap még legalább háromszor megnéztem ugyanezeket.

Igyekeztem kijózanodni.
Bár, ez aligha sikerült, mert most, ahogy Wells felé sietek, és tudom, hogy cseppet késésben vagyok - mert reggel a zuhanyzásból maradt víztócsába léptem, és elázott a kedvenc zoknim, amit ma feltétlenül fel akartam venni és hajszárítóval kellett megszárogatnom -, így átszaladok a piros lámpánál - vállalva, hogy a türelmetlen sofőr rám dudáljon, hogy kikiabáljon, hogy "nem látod, hogy piros van neked, bazdmeg?!".

- Szia! - mosolyodik el Wells; amikor meglátom, integetek neki.

- Jó reggelt! Bocsánat, késtem, csak... - elgondolkodom, hogy vajon tényleg be kell e vallanom a zokni-incidenst, de végül úgy döntök, hogy ez elhanyagolható részletkérdés. - Mehetünk?

- Csak mehetünk? - nevet a fiú. Bólintott és egymás mellett elindulunk.
A rövid utat beszélgetve tesszük meg, és amikor oda érünk, együtt jelentkezünk le a három felügyelő tanár egyikénél.

- Merre megyünk először? - pillanatok rá kérdőn.

- Van három napunk, szerintem mindent próbáljunk ki - mosolyog kedvesen Wells. - Időnk, mint a tenger.

Bólintok.

- Akkor menjünk először oda? - mutatok a nyújtó felé.

- Igen, mehetünk.

***

Nyújtó, bicikli, gördeszka és görkorcsolya után újra én választok szert. A szemem körbe jár, de semmi érdekeset nem találok.

- Az udvaron is van valami, nem?

- De, nézzük meg?

- Igen - mosolyodok el és kettesben elindulunk kifelé. Kint magamba szívom a májusi levegőt és kissé hunyororgva keresem a következő állomásunkat.

- Oda menjünk! - mutatok izgatottan a mászó falra. Meg sem várom a válaszát, már szaladok is.

- Szia, Clarke! - hallom meg Raven hangját. - Mászol?

Ő maga két másik lány mellett áll.

- Szia, Raven. Igen, ha lehet - bólogatok. - Hogyhogy itt? - lépek közelebb, ő pedig ad egy hámot.

- Ez is egy állomás - von vállat mosolyogva.

Wells is kap egy hámot, neki Anya adja.

Amíg a fiú felveszi, én bénázok az enyémmel egy sort.