Kitaszított félisten

16. fejezet

A szobában a heverőn végignyúlva a leggyönyörűbb nő feküdt akit Aaron valaha látott. Nem mintha ilyennek képzelte volna az ideális nőt, épp ellenkezőleg. Az istennőnek hosszú szőke haja volt, és pillangószárnyak álltak ki a hátából. A fiú nem sokat gondolkodott azon milyen lehet az ideális nő, de mindig fekete hajúnak és titokzatosnak képzelte el. Pillangószárnyakról pedig a legmeredekebb álmaiban sem volt szó. Ennek ellenére kénytelen volt elismerni hogy ilyen szépséget még nem látott. És nem csak a külsejéről volt szó. A kisugárzása is úgy vonzotta magához mint molylepkét a lámpafény az éjszakában. Oldalra pillantva látta, hogy társai tátott szájjal bámulnak, leszámítva Ericket, aki szemlesütve motyogott valamit. Will pacsirtái jókedvűen fütyörésztek, a fiú pedig mosolyogva simogatta őket. Aaron szívesen megkérdezte volna mi értelme annak hogy két énekesmadarat hord a zsebében, és hogy nem akarnak-e a madarak kicsit csöndben maradni, de bajos olyasvalakitől megkérdezni valamit aki nem látja, ha mutogatnak neki. Igazából általában csak a társai értették hogy mit mond, és ők tolmácsolták a többieknek mit akar. Vagy nem. Eric gyakran igyekezett őt bevonni a társalgásba, de nem mindig járt sikerrel, Thészeusz pedig néha megkérte, hogy maradjon "csendben" mert sietniük kell és nincs idejük fordítani. Bárcsak minden másképp alakult volna. Akkor nem kellene öröké csendben lennie. Gyakran kérdezték tőle, hogy miért néma, de soha nem felelt rá. Gondolni is csak akkor gondolt rá, amikor verejtékezve riadt fel rémálmaiból. 

-Jól vagy?- bökte meg Lia.

Aaron bólintott, és jelbeszéddel elmutogatta, hogy csak elbambult, de látva Lia értetlen tekintettét, eszébe jutott, hogy a lány nem beszél jelnyelven. 

Közben Pszükhé hellyel kínálta őket, és láthatatlan szolgálok teát és kekszet szolgáltak föl. 

-Tehát miért vagytok itt?- fordult Liához miután megitta a teáját.

-Segítséget kérnénk Zephürosztól- felelte Lia, aki egy kortyot se ivott.

-A nyugati szél istenétől?

-Ismerünk más Zephüroszt?

-Nem- kuncogott Pszükhé.- És miért is lenne rá szükségetek? 

-Utána kéne járnia valaminek.

-Szólok neki- ezzel Pszükhé intett az egyik láthatatlan szolgálójának, majd mosolyogva Will felé fordult:

-Sajnálom, ami veled történt kis drágám. Pedig igazán helyes fiú voltál, bár talán kicsit túlságosan az apádra ütöttél kinézetileg. De nem gondoltál még a szemkötőre? Csak azért mert így úgy nézel ki mint egy horror film mellékszereplője. 

-Nem, nincs szemkötő. És ne emlegesd az apám!

-Miért?

-Végre találkoztam vele. Azonnal összevesztünk azon hogy megváltoztattam a jövőt. 

-Hát, nem minden kapcsolat indul jól.

-Szerintem a miénk nem is fog jól befejeződni. 

Közben egy szárnyas isten suhant be a terembe, és elegánsan meghajolt:

-Miben lehettek a szolgálatukra?

Lia kényelmesen hátradőlt: 

-Csak egy apróság, Zephürosz. Fel kéne repülni az égig.

-Mi?

-Zephürosz!- szólt rá Pszükhé.- Nem mi, hanem tessék! 

-Tessék?

Lia elmesélte nekik a nagy próféciát, és hogy mit gyanítanak, ki az ellenség.   

-Nem- jelentette ki a végén Zephürosz.

-De a világ!

-Lia, először is, ne akard azt mondani nekem, hogy annyira szereted az embereket, hogy mindenáron ki akarod nyomozni ki az ellenség. Most már Sarától is eltávolodtál. Csak Will érdekel, és ennyi. Nagyapád nem látogatod, nagyanyád sem, apáddal alig beszélsz. Pontosan mi is az a világban amit ennyire meg akarsz menteni?

-Ennyire azért nem vagyok magányos.

-Majdnem.

-Esetleg. De a világ nem érdemli meg hogy azért legyen egy rosszabb hely, mert én nem tudom kezelni a szociális életem.  

-Másodszor, azért sem repülök fel az égig, mert nem áll szándékomban meghalni.

-Isten vagy. Nem tudsz meghalni- jegyezte meg Will.

-Vagy legalábbis nagyon sokáig tehetetlen lennék. Szóval nem. Pont- és kiviharzott a teremből. 

-Most mit fogtok csinálni?- fordult Eric Lia és Will felé. 

- Majd kitalálunk valamit- válaszolta Will és intett Liának, hogy inkább kint beszéljék meg.

A fiúk akadékoskodása ellenére ott hagyták őket, és egy eldugottabb folyóson beszélgetek tovább.

-Remélem van valami ötleted, mert nekem egy dekányi sincs- mondta Lia.

Will féloldalas mosolyra húzta a száját:

-Ami azt illeti, van. Csak nagyon ki fogsz akadni, amikor elmondom.

-Hajrá. Elég sok őrült ötletet hallottam már. Főleg tőled.

-Hát jó. Mit szólnál ha ellopnánk a napszekeret?

-Oké. Tényleg kiakadtam. 

-De azért megcsináljuk?

-Ha találsz sofőrt...

-Megoldjuk. Könnyű menet lesz.   

-Hát persze- morogta Lia.- Az egyetlen ami könnyű lesz benne az az lesz amikor meghalunk mert az apád megöl minket.

-Pozitivitás, Lia.

-Lehet hogy meg is kínoz a megölés előtt?