Kitaszított félisten

15. fejezet

- Szia, nagyi!- Lia egy mosolyt erőltetett az arcára.- Hogy vagy?

-Istenien! Jó téged látni! És te, Will, hogy vagy? 

-Megvakultam.

-Ó, ez sajnálatos. Amúgy ép teázni készültem. Csatlakoztok hozzám?

-Van más választásunk?- fintorgott Lia.

-Amennyiben akartok tőlem valamit, nincs. Zöld tea jó lesz?

Lia morogva elindult, Thészeusz pedig utána futott:

-Tényleg ő a nagyanyád?

-Fogadott. Erosz a nagyapám, ezért Pszükhé nevelt fel engem, és az anyukám. Alapvetően elég rendes, már csak azért is mert anyám úgy szüleltett, hogy Erosz megcsalta egy halandó nővel. De néha az agyamra megy. Tudod kicsit elhatárolódott a világtól. Boldog itt, a palotában zöld teát iszogatva, a láthatatlan szolgálóival. 

-Aha. De rólad legalább tudomást vesznek az isteni szüleid. Engem apám egyszer látogatott meg, és akkor is csak közölte, hogy egy gyilkos leszek- Thészeusz megszorította a kis, piros építőkockát a zsebében.- Még az anyám temetésére sem jött el. 

-Hogy halt meg az anyád?

-Tűzeset. Én egy táborba voltam- előhúzta a kockát.- Csak ez maradt a gyerekkoromból. 

-Értem.

-Nem is értem miért veled beszélek erről. 

-Én se. Nem tudok segíteni.

-Talán reméltem, hogy együtt érzel. 

Lia sóhajtott:

-Azt teszem. Csak nem tudom hogy fejezem ki magam. Will az egyetlen ember, akivel szoros kapcsolatba kerültem, az utóbbi években, nála pedig soha nem kellet mondanunk a másiknak, hogy sajnálom. 

-Érdekes barátság a tietek. Hogy ismerkedtetek meg?

-A karjaimba esett- szólalt meg vigyorogva Will, miközben melléjük lépett.

-Tényleg?- Thészeusz elmosolyodott.- Szóval ilyen kis romantikus lovag voltál?

-Mondhatni. Aztán lelőtt pár szörnyet, és hetekig ápolt mert eltörtem a karom- tette hozzá Will.

-Akkor harcoltál először szörnyekkel?

-Aha. Miközben Lia harcolt velük, én csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Az egyetlen amit tettem az a kartörés volt.

-Meg elkaptál amikor leugrottam a tetőről- jegyezte meg Lia.

-Hát igen. Bár az véletlen volt.

Thészeusz elmosolyodott:

-Mit kerestél a tetőn? 

-Hárpiák.

-Undok dögök.

-Azok- Lia elnevette magát.- Igazából az én hibám volt, hogy megtámadtak. De mérges voltam Eroszra és ki akartam engedni a gőzt. 

-Hány éves voltál?

-Hét. Will kilenc. 

-Hét évesen az volt a feszültséglevezetés hogy hárpiákat gyilkolsz?

-Meg pokol kutyákat.

-Aha- Thészeusz Willre pillantott.- Anyád mit szólt amikor eltűntél pár hétre és aztán azzal mentél haza hogy hárpiák eltörték a karod?

-Nyilvános telefonfülke. Szerencsére Appolon a születésem előtt elmagyarázta neki az egész görög istenes dolgot, így nem akadt ki nagyon.

-És hogy jutottatok odáig hogy társak lettetek?

-Lia miután meggyógyított, ki is képzett. Meg persze Erosz is sokat segített az íjászat részében. Aztán néha elmentünk együtt szörnyeket ölni, gyakorolni, vagy megnézni egy filmet, és egész jó barátok lettünk. Amikor ott hagytam az anyám, még nem ismertem a Félvér tábort vagy más félisteneket, így Liához mentem. Aztán itt hagytuk Eroszt és Amerikába próbáltunk boldogulni. Szörny-hadseregeket szabotáltunk, meg hasonlók. Amikor Lia megtudta ki az apja akkor néhány hetente lement hozzá, de pár éve abbahagyta. 

-Király- Thészeusz félredöntött fejjel nézett rá.- De miért hagytad el anyád?

Will sóhajtott:

-Biztos hallottál Kronosz visszatéréséről, és arról, hogy félvérek is harcoltak az oldalán. Valahogy tudomást szereztek rólam, és elküldtek három embert, hogy sorozzanak be. Amikor gondolkodási időt kértem, nem adtak, és megfenyegettek, hogy anyám fogja bánni, ha nem megyek velük. Sikerült megszöknöm előlük, és Lia a köd segítségével kitörölte anyám fejéből, hogy létezem, és a fejébe ültette Olaszország gondolatát. Úgy gondoltuk, ott nem eshet baja, hisz a háború messze volt, Erosz pedig vigyáz rá. 

-Sajnálom. És mi történt azokkal akik el akartak vinni?

Lia elmosolyodott:

-Úgy rémlik láttam őket az alvilágban, mikor apámat mentem meglátogatni. Nem tűntek túl jókedvűnek.  De Willnek ehhez semmi köze, igaz?

-Persze, hogy nincs.

Közben elértek egy elegáns faajtóhoz. Lia nagy levegőt vett:

-Fiúk, gondoltam szólok már most hogy csukjátok be a szátok- aztán Willre pillantva hozzátette.- Kérjünk kölcsön egy istent. 

Sziasztok!

Tudom hogy nagyon rég volt rész, bocsánat! Létszi ne öljetek meg! Megígérem, hogy a következővel jobban igyekszem!

Apróka