Kitaszított félisten

18. fejezet

Will ritkán ijedt meg. Végül is sok mindent látott már. De Káosz más volt. A látomások általában tökéletesen tiszták voltak, de Káosznál nem. Olyan volt mintha egy hevesen remegő kép lett volna ami folyton változik. De ha tisztává vált az még rosszabb volt. És mindezt heves fejfájás kísérte. Így rendkívül hálás volt Liának, amikor felvetette hogy nem ártana lefürödniük, és tiszta ruhát húzniuk. A zuhanytól kicsit lenyugodott, és át tudta gondolni a dolgokat. Emellett már több mint egy napja nem fürdött, így ráfért a tisztálkodás. Miután végzett tiszta ruhákat vett fel. Csak remélni mert hogy normálisan néz ki. A táborban végig ugyanazt a nadrágot hordta a tábori pólóval így nem kellett aggódnia a színösszeállítás miatt, de itt csak reménykedhetett benne hogy megfelelő ruhadarabokat húzza magára. 

-Vox- huppant le az ágyra, miután előkotorta alóla a lándzsát.- Szólhattál volna nekünk, hogy ne Uranoszt keressük.

-Akkor még én se tudtam biztosan kit kell keresnetek.

-Hazudsz. A jóslat egész biztosan nem Káoszról szól. Hogy szólna jóslat olyanról aki megváltoztatja a jövőt?

Vox hallgatott. 

-Te is láttad őt?- kérdezte végül.

-Igen. És eszembe jutott egy kérdés róla. A jövő folyamatos mozgásban van körülötte. Változik. De mi van akkor ha nem csak ő tudja változtatni a jövőt? Talán egy átlag ember is formálhatja a saját sorsát.

-Kölyök. Őszinte leszek hozzád. Ez esélytelen. Káosz létezett először. Neki egész mások a határai mint nekünk. Én is látom hogy hogy végződik.

-De mindig. Ez nem stimmel- Will idegesen járkálni kezdett.- A jövő változik. Nem lehetne mindig ugyanaz az utolsó kép. 

-Figyelj, Will. Okos fiú vagy. El kéne fogadnod hogy a jövőt nem tudod megváltoztatni.   

-De már sikerült- kiabált rá Will.- Egyszer megmentettem egy fiút, akiről láttam hogy meghal. Megint meg kell próbálnom.

Ebben a pillanatban Nicholas nyitott be:

-Jól vagy?

Will bólintott.

-Oké. Csak szólni akartam hogy Lia és Thészeusz elindultak a Tartaroszba.

-Mi?

-Azt hittem tudod.

Will idegesen kirohant a szobából. Így nem hallotta, hogy Vox azt motyogja:

-Ez mindent megváltoztat.

-Várj- kiáltott utána Nicholas.- Már elmentek. Egyébként én a könyvtárban kutakodom valami használható után, ahol nem hiszem hogy sokat tudnál segíteni, de Eric lement az edző terembe. Szerintem örülne a társaságnak.

-Nekem lehet hogy nem. Egyébként mi lett a néma sráccal?

-Aaronnal? Elrepült a Félvér táborba figyelmeztetni őket.

-Pont ő?

-Ő a leggyorsabb. Mármint én lennék, de még nem állok készen egy újabb árnyékutazásra. Elég sokat kell pihenem, miután átutaztunk a fél világon. Bezzeg a barátnőd csak úgy ugrál össze-vissza.

-Az apját csak így tudta meglátogatni. Vagy zuhannia kellet egy darabig. Meg amikor kiképezték három hónapig minden étkezéshez csak árnyékutazással jöhetett le, vagy nem kapott enni. Azt hiszem öt éves volt akkor.

-Te jó ég. Ki volt a kiképzője?

-Erosz. A nagyapja. Lia szerint ő viszonylag kedves volt vele. 

-Tudni akarom milyen az aki nem kedves?

-Fogalmam sincs. Tudni akarod?

Nicholas sóhajtott:

-Ezek után nem csodálkozom hogy nem akarta hogy bármelyikünk elkísérje. Milyen élete lehetett ennek a lánynak?

-Magányos. Persze az isteni felmenői szeretik. A maguk módján. Az más kérdés hogy ő szereti-e őket.

-És veled mi van?

-Mi lenne?

-Mindenkitől azt hallom hogy csak te vagy neki fontos.

-Soha nem bántottam. Sajnálatos, hogy ezt eredménynek kell venni. Egyéb kínos kérdés a barátnőm magánéletéről? Vagy mehetek?

-Bocsi, nem akartalak feltartani. A könyvtárba leszek, ha kellenék.

Nicholas elsietett a folyosón. Will félredöntött fejjel hallgatta a lépteit, és közben azon tűnődött Lia miért nem szólt neki hogy a Tartaroszba megy. Az meg se fordult a fejében hogy a társa aggódott miatta és azt akarta hogy pihenjen. Végül úgy döntött lemegy az edzőterembe. Nem Eric társaságáért,  hanem hogy kiszellőztesse a fejét. Amikor leért, a fal mellett tapogatózva elindult a Kémény felé. Igazából Lia nevezte így a falmászó termet, mert helytakarékosság miatt a magas falakhoz képes nagyon szűk volt a terem, ráadásul a falak kicsit befele is dőltek. Amikor sikerült megtalálnia a bejáratát, elkezdet mászni. Persze vakon nem volt könnyű, de már rengetegszer felmászott, és ismerte a falat, mint a tenyerét. 

-Hahó!- Eric hangja hallatszott alóla.- Le tudnál jönni?

Willnek eszébe jutott, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja, de végül elengedte a falat, és hátradőlt. Eric meglepetten felkiáltott, ahogy lefele szállt, mint egy falevél. A Kéménybe ugyanis egy öreg szélszellem lakott, aki elvállalta a biztosítókötél feladatát. Puhán ért földet, és törökülésben lehuppant a padlóra. Eric megkönnyebbülten sóhajtott:

-Végre. Rossz volt nézni ahogy a magasban balettozol, így vakon.

-Mit akarsz?

-Bocsánatot kérni. A szemed miatt. Nem volt szándékos. Csak vakon hadonásztam a fémkarommal. 

-Semmi baj. Úgyis tudtam hogy ez lesz. 

-Látomás? És miért nem tettél semmit, hogy megakadályozd? 

-A sorsunkat el kell fogadni. Ha nem tesszük, akkor jönnek a galibák. 

-De még soha nem volt olyan hogy meg akartad változtatni?

-Csak kétszer. 

-Értem.

Hallgattak. 

-Szerinted sokára érnek vissza Thészeuszék?- kérdezte végül Eric.

-Fogalmam sincs. Odalent másképp telik az idő.

Megint hallgattak. 

-Jó edzőpályátok van- szólalt meg Eric.

-Lia nem értene ezzel egyet. Mindig is utálta ezt a helyet- Will szomorkásan elmosolyodott.- Egész életében azért képezték, hogy senki ne jelentsen veszélyt rá. Csak kicsit túlzásba estek. Hat éves korára képes volt megölni kifejlett pokolkutyákat, de még nem találkozott eleven emberrel. Hét éves korában az volt a szülinapi ajándéka, hogy elmehetett egy városba emberek közé. Persze felügyelettel, és senkivel nem beszélhetett.

-Te jó ég. 

-Olyan mintha valami- Will kereste a megfelelő szót.- Valami nem működne bennünk. Nem csak Liánál, de magamnál is tapasztaltam ezt. Nem tudjuk hogyan kérjünk segítséget, hogy dolgozunk együtt másokkal. Sokszor egyszerűbb lenne beszélni, de mi akkor is inkább támadunk. Csak arról tudjuk hogy kell csinálni.

-De neked normális gyerekkorod volt. Ha nem jön Lia, talán boldogabb lennél. Normálisabb.

-Vagy halottabb.

-De megbántad valaha hogy találkoztál vele?

-Soha. Nekem ő a legfontosabb és talán a legjobb dolog az életemben.