Kitaszított félisten

8 fejezet- Viták

Miután visszaértek a csata helyszínére Will jelentést kért a károkról és az eredményekről. Percy beszámolt neki arról hogy a pokolkutyák a páncélos srác eltűnése után elbizonytalanodtak és sokukat sikerült megsemmisíteniük, mielőtt a többi elmenekült.

-Veszteségek?

-Két súlyos sérültünk van a földön lévők közül, de a felcserek már ellátták őket, szóval meg fognak maradni. A többiek megúszták pár karcolással. Az íjászoknak nem lett semmi baja.-válaszolta Percy.-Amúgy mi lett azzal a fiúval?

-Elmenekült- felelte Lia.

Percy bólintott. Will közben középre sétált:

-Szép munka volt és jól kezeltétek a váratlan helyzetet. Csupán egyetlen kérdésem lenne. Ki volt az az idióta aki az engedélyem nélkül kilőtte a nyílvesszőjét?

-Én- mondta egy gőgős hang. Will felismerte hogy ugyanaz a fiú, aki ellenezte hogy ő vezesse az akciót. Bólogatott:

-Gratulálok. Miattad a pokolkutyák felkészülten érkezetek és páran a földön levők közül majdnem meghaltak. Remélem ez elégedettséggel tölt el.

Majd megfordult és távozni készült, amikor a fiú utána szólt:

-Te beszélsz a mások megvédéséről? Hiszen a csata felénél leléptél!

Will hátra se fordulva válaszolt:

-Bocs, hogy elcsaltam egy sebezhetetlen félistent. Legközelebb majd hagyom te fogalakoz vele.

A srác döbbenten tátogott:

-Te... 

Will elsétált. Lia erős késztetést érzett, hogy lekeverjen a döbbent srácnak egyet, de végül inkább Will után sietett. Lassan a többiek is követék őket. Amikor kiértek az erdőből Will váratlanul megtorpant, és felnyögött:

-Már csak ez hiányzott. 

A táborban egy sportkocsinak támaszkodva egy fiatal, jóképű srác állt. Mivel úgy nézett ki mint Will két évvel idősebb és sértetlen szemű verziója, ezért Lia hamar rájött hogy Appolon áll előtte. A másik csoport tagjai is akkor értek oda, és szemlátomást őt is épp úgy meg voltak lepődve Appolon érkezésén, mint Liáék. Egyedül Will nem látszott meglepetnek, ő inkább úgy tűnt aggódik. Appolon felé fordult és rámosolygott, szeme azonban jéghideg maradt. 

-Nocsak, nem hittem hogy valaha is beteszed a lábad a táborba. 

Will megvonta a vállát:

-Nocsak, nem hittem volna hogy tudod, hogy a világon vagyok. Legalábbis eddig nem adtad tanújelét. Különben valakinek megkellet mentenie a tábort. 

Appolon arca elkomorodott:

-Mindegy. Különben nem ezért vagyok itt. 

-Tudom miért vagy itt- vágott a szavába Will- De a legkevésbé sem érdekel hogy megszegtem a jósok első számú szabályát. 

-Pontosan! Nem lett volna szabad beavatkoznod a jövőbe! 

-Mégis miről beszél Appolon?- kérdezte Frank, aki az előbb ért oda.

-Arról, hogy a semmire kellő fiamnak volt egy látomása, és nem úgy cselekedet ahogy ott látta. Ez az egész jövőt megváltoztathatja!

-És nem utolsó sorban csökkentette a jósok hírnevét azáltal, hogy az emberek már tudják a jövőt meg lehet változtatni- jegyezte meg Lia.

Appolon gyilkos pillantást vettet rá.

-Azért jöttem, hogy közöljem, hogy most megbocsájtunk neked, de legközelebb nem leszünk ilyen elnézők.

Will bólogatott:

-Rendben, akkor legközelebb hagyjak meghalni egy 7-8 éves gyereket?

Appolon felháborodva nézett rá:

-Szörnyű vagy...

-Ne már Appolon, azért ennyire ne zavarjon, hogy megmentette a fiad életét- felelte Lia.

-Na, megszólalt a másik is... Mindig szégyelltem, hogy a fiam veled lóg, Tartarosz fattya.

Az egész tábor egyszerre kapkodott levegő után. Appolon gonoszul vigyorgott:

-Látom nem mondtad el nekik. 

-Nekem elmondta- szólt közbe Percy.

-És elfogadod? Főleg te, aki láttad az apját?

Percy a vállát vonogatta:

-Nem ő tehet arról hogy ki az apja. Különben pedig figyelmeztettet minket a támadásra, szembe szált egy sebezhetetlen félistennel, és kiszabadította Bobot. Nem csak hogy elfogadom. Bízom benne. 

Lia meghatottan mosolygott, Appolon azonban rosszallóan rázta a fejét:

-Fogalmam sincs ki az a Bob, de ez a lány sok időt töltött az apjával. Nyilván nem volt jó hatással rá ez. 

Liánál elpattant a húr. Paff. Felpofozta Appolont.

-Te érzéketlen, egoista barom! Először kiakadsz azon hogy Will megmentette a fiadat, és emiatt megszeget egy hülye szabályt! Tényleg fontosabb az a szabály, mint a saját fiad élte? Aztán lefattyúzol! Tudd meg hogy a szüleim összeházasodtak, tehát én tökéletesen törvényes vagyok! És mellesleg apám azóta rá se nézett más nőre! Sőt amikor az anyám belehalt a szülésbe teljesen összezuhant! Visszavonult és csokis kekszeket süt! És ez jóval több annál amit a legtöbb isten elmondhat magáról! És mellesleg bocsáss meg hogy Willel lógok! Talán ott kellet volna hagynom az út szélén haldokolva, és akkor most ő halott lenne, te meg boldog amiért a fiad nem barátkozik Tartarosz lányával! Ja, és Pszükhé nevelt fel... Tehát ha panaszkodsz a neveltetésemre őt sérted meg.

Ez utolsó mondat egy finom oldalszúrás volt. Lia tudta hogy Appolon már egy ideje udvarol Pszükhének, ami mondjuk érthető volt olyan szempontból, hogy Pszükhé az egyik legszebb (ha nem a legszebb) istennő volt, de Erosz felesége volt és semmi érdeklődést nem mutatott Appolon iránt. Appolon arcán látszott a tehetetlen düh. 

-Ezt még nagyon meg fogod bánni- sziszegte végül, majd egy villanás kíséretében eltűnt.

  És most kedves olvasok, egy kis önreklám következik! 

Először is már majdnem elértük a 150 megtekintést! Ez nekem nagyon sokat jelent mivel ez az első könyvem. Nagyon köszönöm nektek!

Másodszor, belekezdtem egy új könyvbe, a címe: Preator képzés. Ez egy kihívás szerűség, aminek az a lényege hogy minden héten kapunk két feladatot, ami a preatorsággal és a Jupiter tábor vezetésével kapcsolatosak. Akit érdekli nézze meg, hálás lennék érte. 

Jó húsvétot!

   Apróka