Kitaszított félisten

22. fejezet

Nicholas úgy pattant fel, mintha darázs csípte volna meg, odaszáguldott az ajtóhoz, kitárta és a kint álló férfi arcába vágta:

-Hol a kapumedál?

Erosz zavartan pislogott rá, köhintett kettőt, és udvariasan megkérdezte Willtől, hogy a heves fiatalember az ő barátja-e. Nicholas azonban megválaszolta a kérdését:

-Szövetségesek vagyunk, hogy a világ ne pusztuljon el Khaosz által. Tehát hol van a kapumedál? Elvileg maga az egyik, hanem a legősibb isten, tehát csak van valami ötlete.

Erosz elmosolyodott, és érezte hogy egy izzadságcsepp gördül végig a hátán. Az előtte álló fiú különös arany szemei úgy meredtek rá mintha tudnák mi jár a fejében. Will felvont szemöldökkel nézett rá, mintha kíváncsi lenne, de tekintette zavaróan kifejezéstelen volt. Az isten fején átsuhant a gondolat, hogy mennyire nem hasonlít arra a kisfiúra akinek megmutatta hogy kell tartani az íjat. Egyedül a másik fiú nem nézett rá, mert ő furcsán kattogó fémkarját nézte, ami szintén nyugtalanító látvány volt. Megköszörülte a torkát.

-Hol van Lia?

-A Tartaroszban. De ez nem fontos.

-Hogy ne lenne fontos? Az unokámról van szó! A Tartaroszban!

-Elég sokszor volt ott- jegyezte meg Will.- Szóval mit nem akarsz elmondani?

Erosz rámeredt:

-Nem titkolok semmit. Nem tudom mi az a kapumedál, és hogy mit vár tőlem a szövetségesed. Nem tudom honnan szedtétek ezt az ostobaságot.

-Khaosz adta nekem ezt a könyvet, pont azelőtt hogy maga ideért. Véletlen volna?

-Csak képzelgés. Khaosznak nincs oka a világ pusztulását kívánni, és nincs oka segíteni nektek, abban hogy az állítólagos célját meggátoljátok. És soha nem beszélne senkinek egy olyan veszélyes dologról mint a kapumedál. Most mennem kell. 

Ezzel kisietett a teremből.

-Ilyen amatőrt- pillantott utána Nicholas, majd Willhez fordult.- Fel kell idézned az összes olyan helyet amire Erosz valaha azt mondta hogy tilos odamennetek, messzire kerüljétek el, vagy hasonló. Az se lenne rossz ha meglátnád hova kell mennünk.

A fiú bólintott:

-Majd gondolkodom. Addig szedjetek magatokhoz valamennyi fegyvert, és páncélt. A raktárban biztos találtok valamit ami illik rátok.

-Te sem hordasz páncélt. Egyébként a fémkaromban el van rejtve pár meglepetés, ami bőven elég.

-Hogy maradtatok életben?- sóhajtotta Will.- Én azért nem hordok páncélt, mert ha az ellenfél olyan közel ér hozzám, akkor nekem már mindegy. Szerencsére nem szokásuk eljutni odáig. Meg elég biztos vagyok benne hogy nem fogok meghalni. De ti fogalmam sincs mennyire tudtok lőni, vagy egyáltalán harcolni. És mivel ti fedeztek ezért nekem nem elég a pár meglepetés. Szóval mennyetek a raktárba, vegyetek magatokhoz dolgokat, szóljatok ha segítség kell az öltözködésben, és talán kicsit kevésbé haltok majd meg- gúnyosan biccentett, és kisétált a teremből.

-Arrogáns hülye- fejezte ki meglehetősen tömören Eric a véleményét.- De azért, ha már van fegyver raktár, magunkhoz vehetünk pár érdekességet.

-Komolyan hallgatsz rá? Eddig is jól megvoltunk, ez után is megleszünk.

Eric megvonta a vállát, amivel inkább a tehetetlenségét, mintsem az érdektelenségét próbálta kifejezni.

-Igazából fogalmunk sincs mi vár ránk. Eddig tényleg megvoltunk, de mostanáig csak bujkáltunk, és egyetlen egy komolyabb szörnnyel sem kellett harcolnotok. Most azonban Will nem viccelt azzal kapcsolatban hogy meghalhatunk. És hogyha elszúrjuk akkor jön velünk a világ is. Szóval legyél szíves felvenni egy páncélt.

-Utálom ha kioktató nagy tesóként viselkedsz- fintorodott el Nicholas.- Menjünk öltözni.

Eközben Will fölsietett a szobájába, és a felkapta a telefonját, azzal a szándékkal hogy felhívja Liát. Az a szabály hogy a szörnyeket vonzza, mint az ingyen ebéd feliratú zászló nem izgatta nagyon, tekintve hogy csak különösen ostoba szörnyek próbálnának bejutni egy istennő kastélyába. Lia meg úgyis el tudott bánni velük. Ráadásul így nem kellett mindig szivárványokat keresni. 

Aztán kisietett, hogy keressen valakit, aki látja hogy kit hív fel. Miután egy szélszellem felhívta neki Liát, és a lány felvette, köszönés nélkül elhadarta mire jöttek rá. 

-Szóval menjek, és segítsek?- kérdezte a végén Lia.

-Elboldogulok. Csak akartam hogy tudd, talán mégis túléljük.

-Máris jobban érzem magam.

Will mosolyogva nekidőlt a falnak.

-Amúgy nem tudjuk pontosan milyen lesz, szóval ha már lent vagy apádnál, megkérhetnél pár szörnyet hogy segítsen.

-Szerinted hallgatnak rám? Elég sokukat elintéztük.

-Igaz. De a világgal együtt ők is elpusztulnak, és szerintem ennek az elkerülése elég erős érv.

-Egyébként nem így képzeltem a világ megmentést. Sereg szervezés, kutakodás. 

-Valami epikus csatára számítottál, aminél csak oda kell menni? Nem vagyunk mi hősök. Csak túl akarjuk élni. Szóval próbálj meg akkora sereget összeszedni, amivel tuti le tudjuk beszélni Khaoszt arról hogy megtámadjon minket.

-Meglesz. Még valamit?

-Te emlékszel melyik helyek voltak azok ahonnan Erosz eltiltott minket?

Lia egy másodpercig hallgatott, majd sorolni kezdte:

-New York, az Olümposz miatt, de azt már rég megszegtük. A Félvér tábor, ott most voltunk. Görögország fontosabb helyei. Róma, de ott voltunk kilenc hónapja. A titánokhoz kötődő helyek. A Jupiter tábor. Ott még nem is voltunk. Pár kisebb terület Amerikába, a többségét már felfedeztük. Az Alvilág és legfőképpen Tartarosz, bár ez nevetséges. Szicílián egy barlang...

-Ez az!- állította meg Will.- Ezt soha nem indokolta meg, és ott még nem jártunk. Köszi!

-Szívesen, bár nem tudom mit- kicsi csend, majd Lia ismét megszólalt:

-De azért vigyáz magadra jó?

-Persze- Will érezte hogy gombóc képződik a torkában. Lia félti őt, pedig tudja hogy látja a jövőt, amiben neki nem saját magáért kell aggódnia.- Te is légy óvatos.

-Még mit nem. Akkor hogy mentene meg a szőke herceg, fehér lovon?

Lia nevetett, ezért Will is kipréselt magából egy halk kacajt.

-Bocsi, most le kell tennem. Sok sikert szőke hercegem.

Will dermedten szorongatta a kezében a telefont, noha Lia már letette. Majd hirtelen, felordított, amibe beleadta az összes dühét és kétségbeesését, és a padlóhoz csapta mobilját. Hülye sors, hülye Moriák, hülye Khaosz, hülye világ. Hát nem. Nem fogja elfogadni azt ami jön, nem fog törődni a tanácsokkal, nem számít mi az ára. Céltudatos léptekkel a szobájába sietett, de csak annyi időre, hogy magához vegye Voxot, a legjobb íját, és a pacsirtáit. Utána rögtön az edzőterembe sietett. A sors és Khaosz rossz emberrel babrálnak. Akkor is ő fog nyerni, ha ez lesz az utolsó dolog, amit tesz az életében. Akkor is eléri a happy endet.