Kitaszított félisten

21. fejezet

Nicholas a könyvtárban keresgélt, hátha talál valami használhatót. Nem mintha sok esélyt látott volna rá, de szeretett könyvek között kutatni. Jó volt a sorok között bolyongani, leszámítva hogy folyton az jutott eszébe, hogy anyja mennyire utálná ezt a helyet, amiért nélkülöz mindenfajta logikát. Ennek ellenére, ahogy a palotában minden, az a hely is gyönyörű volt, díszesre faragott polcaival, és jókora, mintás ablakaival. Ezek alatt fotelok voltak elhelyezve, amik mind különböztek, és az egész helynek régi papír illata volt. Nicholas amint meglátta ezt a termet, beleszeretett, de nem csak a kinézette miatt, hanem azért is mert az összes könyv vagy ógörögül, vagy latinul volt, így diszlexiája nem volt hátrány. Miközben a sorok között mászkált, néha beleolvasgatott random könyvekbe. Éppen a Gyűrűk ura latin változatát nézegette, amikor zajt hallott a háta mögül. Ösztönösen megpördült, és közben testlené vált, ami miatt átesett rajta  egy könyv. 

-Ó, el is felejtkeztem a képességedről- szólalt meg egy elegánsan öltözött férfi, kilépve egy könyvespolc mögül.- Mondjuk ritkán használod, pedig sokkal jobb célokra is tudnád használni, mint arra, hogy elkerüld, hogy hozzád vágjak egy könyvet.

-Meg van az oka, hogy nem használom. Egyáltalán ki maga?

A férfi elmosolyodott, és megigazította zakóját. Nicholasnak feltűnt hogy az előbb még szőkének tűnő haja most határozottan barna. A nyakkendője mintája is, mintha megváltozott volna.

-Mit gondolsz, ki vagyok?

-Van egy olyan érzésem, hogy nem egy halandó üzletember, aki csak úgy erre járt.

-Ez bárki ki tudta volna találni. Bár, bizonyos szempontból, az utódaim közé sorolhatom a világ összes lényét, szóval valamelyik távoli gyermekem biztos halandó üzletember. De, hogy ne legyek udvariatlan, bemutatkozom rendesen. Khaosz vagyok.

-Mármint az aki el akarja pusztítani a világot, mert csak?

-Pontosan. Leszámítva a mert csak részét.

-Nagyszerű, akkor okkal pusztulunk el. Máris sokkal jobban érzem magam.

Khaosz arca elkomorodott:

-Nyugodtan gúnyolódj, de nem ezért vagyok itt. Egy esélyt kínálok a világnak- fejével a földön lévő könyv felé intett.- Ott van benne a megoldás. Ne szúrjátok el.

-Miért?- kérdezte Nicholas, félre döntött fejjel.- Ez így nem áll össze. Mégis milyen gonosz az, aki odasétál a jókhoz és a kezükbe helyezi a jelek szerint egyetlen eszközt, amivel legyőzhetik? Hol a csapda?

-Sehol. Ha nem sikerül elpusztítani a világot, akkor beteljesedik a tervem, ha sikerül, akkor meg megmentem önmagától a világot. Hidd el, az elpusztulás meglepően kellemes, ahhoz képest ami jöhet.

-Nem értem.

-Nem meglepő. Az események megtörténte után sem fogod jobban érteni.

-Hagyja abba ezt a mindent tudó bábmester karaktert! Inkább magyarázza el, mire utalgat. 

-Sajnos nincs rá időm. Erőt kell gyűjtenem. Egy világ elpusztítása még nekem se könnyű feladat-egy pillanatra megállt, és mintha habozott volna, de aztán folytatta:- Mond meg Williamnak, hogy sajnálom, de néha mindenkinek jobb, ha elfogadjuk a sorsunkat. És ad oda neki ezt, ő tudni fogja mire való. És ajánlom neki, hogy a világ érdekében használja rendeltetésszerűen. 

Egy kis, hosszúkás dobozt nyújtott át. Nicholas habozva elvette, és kinyitotta. Egy tőr feküdt benne, fekete bélésen, de ránézésre látszott, hogy életlen, és valami furcsa anyagból készült, amit a fiú nem ismert fel. Felpillantott, és újabb kérdéseket akart feltenni, de Khaosz már eltűnt. Nicholas pár pillanatig mozdulatlanul állt, majd felkapta a könyvet, és miközben az edző terem felé indult, elkezdte olvasni. Emiatt háromszor ment neki különböző ajtókereteknek, és egyszer a falnak, de végül megtalálta az edzőtermet. Amikor belépett, Will felé fordult, mintha már várta volna. Nicholas odakiáltott Ericnek is, hogy az idősebb fiú is odajöjjön, majd mindhárman letelepedtek a padlóra. Nicholas beszámolt nekik Khaosz látogatásáról, megmutatta a könyvet, és átadta Willnek az üzenetet, és a tőrt. A fiú végigtapogatta a tőrt, és közben elmosolyodott:

-Hát, ezt én sem láttam jönni, bár sejthettem volna- mondta végül.

-Te tudod mire gondolt Khaosz a sors elfogadásával kapcsolatban?

-Természetesen. De már eldöntöttem mi lesz, és véghez is fogom vinni, kerül amibe kerül. 

-Esetleg minket is beavatnál abba, hogy egyáltalán mit kellet eldöntened?

Will legyintett, mintha nem lenne fontos, és Nicholas felé fordult:

-Van a könyvben bármi hasznos?

-Még nem olvastam végig, de valamiféle kapumedálról szól. A leírás szerint ha valaki használja, akkor képes létrehozni valamiféle helyet, ahol még az isteneknek sincs különleges hatalmuk. Elvileg a medál használója képes uralni és formálni az a helyet, és mindenkinek át kell haladni rajta, aki a világba akar érkezni. Ez valószínűleg azt is megakadályozza hogy Khaosz elpusztítsa a világot.

-Hát, más esélyünk nincs nagyon. Tudjuk hol van ez a medál?

- Nem. De elvileg valamelyik a legősibb istenek közül tudhatja. 

-Ha Gaia az szívás- jegyezte meg Will.- Ha Tartarosz, akkor csak meg kell kérdeznünk, ha Uranosz, akkor pedig megint ellophatjuk a napot.

-Egyébként még mindig nem tudom felfogni hogy megtettétek- mondta Eric.

-Pedig meglepően könnyű volt.

-És az apád mit szólt hozzá? 

-Nos, úgy tűnik megvárja, hogy a világ megmenekül-e, és csak azután öl meg. Szóval meglepően jól fogadta. Vagy csak még nem tért magához. Nem tudom hogy Lia pontosan mennyi altatót kevert az italába.

Kopogás hallatszott, és egy kellemes férfi hang szólalt meg:

-Will? Itt vagy? Erosz vagyok, bemehetek?